A fenntarthatóságról Kishantoson - A növekedés határai

– A Földön, mint véges rendszerben nem lehet végtelen növekedést fenntartani – ezzel kezdte mondandóját Ács Sándorné agrármérnök. – A Meadows-jelentés már 1972-ben megfogalmazta: a 21. század közepére korlátozódik a világrendszer jövőbeli növekedése, és azután összeomlik egy lehangoló, kimerült létbe. A növekedés összeomlása elsősorban a nem megújuló erőforrások kimerülése miatt következik be. A modell nem prognózis, az összeomlás csak akkor történik meg, ha nem lesz lényeges változás a világban. Eddig nem történt!

Az ENSZ által megalapított Környezet és Fejlődés Világbizottság részletesen elemezte a globális krízist, és felismerte a változások szükségességét: „Eljött az idő, hogy kitörjünk a múlt sémáiból. A szociális és ökológiai stabilitás fenntartása a környezetvédelem és a fejlesztés hagyományos megközelítéseivel csak az instabilitást növeli”. Már az 1992-es riói környezet és fejlődés konferencia záródokumentuma így fogalmazott: „A fejlődéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élő és a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségletei egyaránt kielégítést nyerjenek.”

Az alap öt paraméter vizsgálatából – a világ népessége, a nyersanyagkészletek, az egy főre jutó élelmiszerkészletek, az egy főre jutó ipari termelés és a környezet szennyezettségi foka – korszakos jelentőségű végkövetkeztetés olvasható ki – hangsúlyozta Ácsné Éva. A népességnövekedés és a gazdasági fejlődés tendenciái nem tarthatók fenn töretlen ideig! A környezeti problémák megoldása a fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelő új megközelítési módokat és hatékony társadalmi cselekvést igényel.

- A Föld élő rendszerét tönkreteszi a „dicsőséges” nagyüzemi mezőgazdaság – fejtette ki Ácsné. – A növényvédő szerek a természetet mérgezik. Szembesülnünk kéne már vele, valóságos súlyának megfelelően. Mi itt – más műhelyekhez hasonlóan –, a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaságban megmutattuk a biogazdálkodás járható útját. Persze, a hatalom el akar törölni bennünket. Ha nem állítjuk vissza a háborítatlan természetet, eleve vesztett csatába indulunk.

Lendvai Gábor biológus az Ökocídium – Fenntarthatatlan gyarapodás címet adta előadásának. Amint kiemelte: az erőforrások fenntarthatatlan használata, a termőföldek pusztulása, a szennyező anyagok növekvő kibocsátása, a biológiai sokféleség csökkenése, a klímaváltozás, a népességnövekedés, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek és a terjedő környezeti igazságtalanságok sajnos mind egy irányba mutatnak. Nagy a baj!

Mangel Gyöngyi rádiós szerkesztő-riporter az atomerőművekről, Paksról és a fenntarthatóságról szólt előadásában. Az atomenergiával foglalkozó szakemberek, az építésben érdekelt cégek és politikusok megalkották a nukleáris reneszánsz fogalmát. Arra hivatkoztak, hogy az atomerőművek működés közben nem termelnek széndioxidot, és ezzel az éghajlatváltozást meg lehet fékezni. Ez ellentmond annak az elvnek, hogy az egyik környezeti problémát nem szabad úgy megoldani, hogy más, esetleg nagyobb környezeti gondot okozunk helyette, de ellentmond az Európai Unióban gyakorolt elővigyázatosság elvének is. A kormány ragaszkodik Paks 2-höz, az olcsó áram és az energiafüggőség csökkenésének meséjével áltatja híveit, és az ellenérvekkel szemben, úgy tűnik, az unió is áldását adja a bővítésre. Jaj, nekünk! – hangzott el.