Apa és két fia egy csapatban tetőt nádaz

Károly, a nagyobbik fiú, közgazdász-marketing menedzser szakon szerzett diplomát, de az „öltönyös, nyakkendős” állás helyett a kétkezi munkát választotta, s édesapja mellett, a családi vállalkozásban kezdett dolgozni.

– Nem volt ismeretlen előttem a nádazás és a nádvágás, mivel az öcsémmel együtt, kamaszkorunk óta gyakran segítettünk apánknak. Megszerettem ezt a munkát, s amikor befejeztem a főiskolát, eldöntöttem, a családi vállalkozásban akarok dolgozni. Nem bántam meg. Bár kemény fizikai munkát végzünk, s az év szinte minden napján dolgozunk, – vagy a tetőn vagyunk, vagy a jeges tavon vágjuk a nádat, – sokat jelent, hogy tudjuk, holnap is lesz munkánk, s azonnal látjuk a munkánk eredményét. Az időközben hozzánk csatlakozott öcsémmel együtt, remek, jókedvű hármast alkotunk. Szinte egymás gondolatát is ismerjük, nem kell mondani, mikor, milyen szerszámra van szüksége a másiknak, vagy mikor kell újabb kévét feladni a tetőre. Hasznát veszem a diplomámnak is, mivel apánk nem szereti a kft. működtetésével kapcsolatos „papírmunkát”, így azt édesanyánkkal közösen én látom el. S persze, az sem utolsó szempont, hogy anyagilag is megtaláltam a számításomat – indokolja akkoriban sokak számára meglepő döntését Karcsi.

Dávid, a kisebbik fiú 2012-ben azt követően kapcsolódott be a családi vállalkozás munkájába, hogy érettségi után kitanulta az ács szakmát.

– Úgy gondoltam, egy ilyen végzettségű szakember jól jönne a cégben is, kiegészítené az addigi tevékenységét. A döntést segítette, hogy kedvelem a famunkát, szeretek maradandót alkotni, s örömmel dolgozom a náddal is.

A 23 éves fiatalembernek a kemény napi munka után arra is van ereje, hogy aktívan sportoljon. Szerinte választott sportága, az ökölvívás és a nádtetőrakás jól kiegészítik egymást, s mivel a nádtető tömörítéséhez és a bokszütésekhez egyaránt komoly erő kell, így akkor is edz, ha a tetőn dolgozik.

Dávid biztos benne, hogy perspektivikus szakmát választott, van jövője a nádazásnak, s az ácsmesterségnek.

Így gondolja az idősebbik Károly is, aki szerint, amíg van nád a Velencei-tóban, addig lesz nádtető is, s amíg igény lesz a nádból készült fedélre, nekik is lesz munkájuk.

– Egyre népszerűbb a nádtető. Ami érthető, mert azontúl, hogy természetes anyag, a nád az egyik legjobb hőszigetelő. Egy 40 centiméter vastag fedél télen melegen, nyáron hűvösen tartja a házat. S tartós is, ha ugyanis elvégzik a 6-8 évenként esedékes kisebb karbantartását, akár 100 évig is kitart átrakás nélkül. Most éppen egy 120 éves parasztházon dolgozunk, s a tető legalsó nádrétege egyidős az épülettel. Most kap egy újabb nádsort, s jó néhány évig nem lesz rá gondja a tulajdonosnak– mondja Károly.
Dostálék kizárólag az ősi nádazó módszerrel, kézi erővel, kézi szerszámokkal dolgoznak. Igaz, néhány apró újítással azért próbálkoznak, nemrégiben külföldi mintára felraktak egy olyan tetőt, amelyet nádból kialakított ívekkel, kereszt alakú díszítésekkel tettek különlegessé. Igaz, két hónapig dolgoztak a méretes épületegyüttesen, de megérte, gyönyörű és a tulajdonos is elégedett vele.

– A nádazás nem kapkodós munka, a trehányság hamar megbosszulja magát és sokba kerül a ház tulajdonosának. Nemcsak az idővel, a náddal sem szabad spórolni, ahhoz ugyanis, hogy a fedél tömör és tartós legyen, 11 darab nádkévét kell négyzetméterenként belerakni.

A munkához szükséges nádat igyekeznek maguk vágni Dostálék. Ha szerencséjük van, az egész évre valót be tudják takarítani a Velencei-tóról, de ha nem fagy be a tó, máshonnan kénytelenek beszerezni a jó minőségű tetőfedő nádat, amiből már nem kis mennyiségre van szükségük. A megrendelők ugyanis egymásnak adják a vállalkozás címét. Évente 25-30 új tető rakására, illetve javítására kapnak megbízást, így az első fagyok még a tetőn találják őket.

– Mivel a fiúk nagyon szorgalmasak és értik is már a szakmát, nemcsak a Velencei-tó környékéről, hanem távolabbról is vállalok munkát, például a Fővárosi Állatkert krokodilházának a tetőzetét is mi újítottuk fel. A Velencei-tónál hajdan dinasztiák éltek a nádazásból, remélem, tőlünk sem pártol el a szerencse, s nemzedékeknek ad majd munkát a cégünk. – mondja Károly, hozzátéve, hogy vállalkozásuk nem lehetett volna ennyire sikeres, a negyedik csapattag, a fiúk imádott édesanyja nélkül.

Erzsébet asszony a háttérből segíti a munkát, s olyan meghitt és meleg otthont varázsolt, ahova naponta örömmel tér haza a három férfiember, s ahonnan – egyelőre legalábbis – a ma már felnőtt korú fiúknak se nagyon akaródzik kirepülni.