Háromezer ember otthona

– Szervusztok ti régi, jó játszótársak! – így köszönt Vértes István, a Videoton Gépi Adat Feldolgozó Osztályának (GAFO) – későbbi nevén Számítóközpont – egykori vezetője és egyben a szombaton megtartott találkozó szervezője a volt munkatársaknak.

Persze, mivel több mint százan gyűltek össze erre a jeles eseményre a város egyik vendéglőjében, hangját csak kevesen hallották, ezért elővette piros, kis hangszóróját és abba beszélt a továbbiakban. Kissé komikusnak tűnt a kép, de talán csak számomra, hiszen István, egykori főnökként és egyben jó barátként szólt most a társasághoz, több mint húsz év után először.

– A GAFO-t 1963-ban hozták létre a Videotonon belül. Emlékszem, odaraktak minket tizennyolc esztendős, frissen leérettségizett kölyköket, két egész osztállyal és megpróbálták elmagyarázni, mi lesz a feladatunk. Elképesztő idők voltak azok, az alakulás szakasza, amikor az osztály és a csapat is elkezdett kiforrni – mesél Oszlánszkiné Némethy Éva a kezdetekről.

A társaság tizenegy órától egészen késő délutánig együtt mulatozott. Ebéd előtt is, után is a múltidéző beszélgetéseké volt a főszerep
Fotó: Koppán Viktor

Mint mondja, annyi csibészséget ő még nem élt, mint amennyi ott volt. Kiültek munka után a gyár melletti parkba, dinnyéztek, együtt szórakoztak és mulattak, ha csak tehették.

Az egykori brigádtagokkal, -vezetőkkel ahogy akkor nevezték őket beszélgetve nem is hallok mást, mint hogy ez egy elképesztően összetartó, jókedvő és precíz csapat volt a gyáron belül.

Utóbbinak sok oka volt. Egyrészt a főnökeink nagyon jók voltak. Ódry Lajost külön kiemelném, aki elképesztő érzékkel választotta ki a különböző feladatokra, a különböző embereket. Egyénileg, informálisan tesztelte őket magyarázza Schwarcz Ernőné Nagy Sára, a találkozó másik főszervezője, mire a mellette álló Sándorovits György már bele is kezd saját, ehhez kapcsolódó történetébe:

- Engem úgy csábított át egy másik osztályról. Elhívott ebédelni és a beszélgetésünk közben véletlenszerűen számokat mondott. Először azt hittem dilis az ürge, de az ebéd végén megkérdezte: Na, emlékszel-e milyen számokat mondtam neked? Én meg feltudtam sorolni az ötből hármat. Azt mondta, ez kitűnő, jöjjek az osztályára dolgozni.

- De más oka is volt az összetartásnak. A mi osztályunk nagyon elvolt szeparálva, a technikai újítások hozzánk értek el először, hiszen mi voltunk a Videoton memóriája. Minden adat legyen az bármilyen jelentősségű a mi kezünk alatt futott - teszi hozzá a szervező hölgy.

A két főszervező: Schwarcz Ernőné Nagy Sára és Vértes István mutatták meg a megőrzött albumokat és brigádnaplókat 
Fotó: Koppán Viktor

Beszélgetésünk közben megelevenedik előttem a régi GAFO, a lyukkártyáival és mágnesszalagjaival, a nagy gépteremmel és az erőskezű lányaival, az ott köttetett szerelmekkel, a délutáni közösségi munkákkal, amit szintén együtt végeztek. Mint kiderült, az első hetek után sok lány kihullott , nem bírta a kezük a lyukasztást, azok a gombok ugyanis nem olyanok voltak, mint a mai billentyűk, igazán le kellett nyomni őket.

A Számítóközpont bezárásáig, azaz 1994-ig közel 3000-en dolgoztak az osztályon és nem találni a megjelentek között olyat, aki nem kedves emlékként gondolna vissza az ott eltöltött évekre. A nosztalgia érzés mindenkinek ott van az arcán, és közben folyamatosan megy a beszéd, a nevetés, előkerülnek a régi Brigádnaplók, a képek. Itt éppen fürdőbe mentek közösen, ott egy esztergomi kirándulás képei idéződnek fel, máshol meg a bulikról készült fotókat látni.

A Számítóközpontban azonban nem csak barátságok köttettek, hanem házasságok is.

Pintér Józsefné - mondhatjuk - alapítója volt az osztálynak, ott kezdte meg pályáját lyukasztóként, férje pedig hatvanötbe került a céghez.

- Egy ideig elmentünk egymás mellett, de én hamar beleszerettem, mert a társaság középpontja volt. Pár évvel később aztán összekötöttük az életünket. Jó volt így, hogy napközben is láttuk egymást, együtt mentünk haza, közös volt a baráti társaság - idézi fel Pintér Józsefné szerelmük történetének kezdeteit. Most, negyvenhét év házasság után együtt jöttek el erre a múltidéző találkozóra és mint sokan mások, ők sem bánták meg.

Örömmel teli munka - használják sokan a ma már annyira ritkán hallott kifejezést miközben faggatom őket a régi időkrőlé, majd néznek körül a teremben mosollyal az arcukon. Persze, nem mindenki ismeri a másikat, de egy valami összeköti őket, az hogy mind GAFO-ok voltak, és ez nem is akármilyen kapocs.