Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Bicske

Területe már az ősidők óta lakott, nevét kora középkori birtokosai után, a Bykchei családról kapta, melynek generációi több uralkodó alatt gyarapították a család birtokait. I. Ulászló királytól 1443-ban pallosjogot is kaptak, ami azt jelentette, hogy birtokukon törvény szerint saját maguk is eljárhattak. A török időket a lakosság különösen megszenvedte, mivel Bicske éppen a Török birodalom és a Magyar Királyság határterületére esett, így szinte állandóak voltak a csatározások, közben mind a két hatalom beszedte a maga adóját. Bicske ugyan nem néptelenedett el, de majdnem elpusztult a 143 éves török fennhatóság alatt. 

Ezt követően ismét a fejlődés évszázadai következtek: előbb járási székhely lett, majd 1773-ban mezőváros, 1872-ben pedig nagyközség. A lakók által végzett erdei munkák, mészégetés és kőbányászat mellett fejlett volt a kézműves-ipar: jelen volt a fazekasság, a takácsmesterség, a kelmefestés, a bőrkikészítés, a tímárság, a csizmadiamesterség, valamint a cipészmunka. A község életében ugyanakkor a mezőgazdaság is meghatározó szerepet játszott. A feudális nagybirtok-rendszer egészen a háború végéig fennállt. A művelés alatt álló területek nagy részén 11 nagybirtokos osztozott, a maradék a község lakosságának tulajdonát képezte.

Jelentős változást hozott a 19. század végén megépült vasút, amely Bicskét több nagyvárossal is összekötötte. A vasúti közlekedés többek között lehetőséget biztosított a bicskei szegényparasztok és kisiparosok számára, hogy Budapesten is vállalhassanak munkát. Ma is sokan járnak a fővárosba dolgozni. 

A korábbi mezőváros, majd nagyközség 1986-ban lett város. Az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött infrastruktúráját és szolgáltatásait tekintve, miközben megtartotta kisvárosias jellegét, ami miatt sokan szeretik. Látványosságai közül a legimpozánsabb a Batthyány-kastély – olvasóink is erre szavaztak a legtöbben, mint Bicske legjellegzetesebb épített örökségére -, amely azonban csak részlegesen látogatható.

Az U-alakú, kétszintes, 64 helyiségből álló kastélyt Magyarország utolsó nemzeti nádora, Batthyány Lajos gróf építtette 1754-55-ben. Az épületet később kibővítették, majd későbarokk és koraklasszicista stílusban alakították át. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején három egymás követő osztrák parancsnok főhadiszállásaként, a II. világháborúban pedig német, majd magyar hadikórházként szolgált. Amikor IV. Károly király 1921-ben kísérletet tett a trónra való visszatérésre, a királyi pár számára vendégszobát készítettek elő a kastélyban. A magasrangú vendégek végül mégsem szálltak ott meg. A legenda szerint a király azt mondta, egy sikertelen kísérlet esetén kellemetlen lenne, ha éppen egy Batthyány-kastélyban fognák el és emiatt a Habsburg és a Batthyány nevet együtt emlegetnék. A kastélyt 1928-ban aztán a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium vásárolta meg és ingyenes használatra átadta a székesfővárosnak. Az állami tulajdonban lévő kastélyban 1929 óta, ma is gyermekotthon működik. 

Az épület emiatt csak korlátozottan látogatható, ám a kastély körül elterülő 12 hektáros, néhány éve szépen rendbe tett angolparkban szabadon lehet sétálni. Aki Bicskén jár, érdemes megnéznie a központban a Hősök terét és a Kossuth teret, előbbi advent idején ünnepi díszbe öltözik. A városi rendezvények helyszíne a Bicske Szíve Park, ahol fiatalok és idősebbek egyaránt jól érezhetik magukat, a sportolókat futókör is várja. Aki kulturális élményre vágyik, keresse fel a Petőfi Művelődési Központot, ha pedig további érdekességre kíváncsiak, olvassanak utána a ma már csak romjaiban álló csillagvizsgálónak történetének a világhálón!  

Ami Bicskén nincs, az Pesten elérhető

Pusztai Gáborné az ország nyugati határvidékéről került Bicskére 1984-ben, miután férjével összeházasodott, akit egy gödöllői építőtáborban ismert meg. Férje felajánlotta neki, hogy „hazaköltözhetnek”, de ő szívesen maradt Bicskén, amit megszeretett az évek folyamán. Szereti, hogy közel van a főváros, ahol minden megtalálható, de mégis egy vidéki kisvárosban él, ahol kedvesek, közvetlenek az emberek. 

Endrédiné Szabó Erika 18 éves kora óta dolgozik a Nagy Károly Városi Könyvtárban. Munkájából kifolyólag sok mindenkit ismer és őt is ismerik. Úgy véli, Bicske élhető kisváros Budapest és Tatabánya között félúton, ami számos látnivalót is kínál az odalátogatóknak. Amikor annak idején rövid időre elkerült a városból tanulmányai miatt, azt hitte, nem fog visszatérni Bicskére, de a szíve mégis hazahúzta és azt mondja, nem bánta meg.

Jakabné Borostyán Krisztina egész életét Bicskén töltötte. Úgy gondolja, Bicske ugyan kis város, de számos lehetőséget kínál. Munkájából kifolyólag sokakat ismer, de mégsem mindenkit és jó, hogy akár gyalogosan is bejárhatók a távolságok, relatíve minden közel van. Remek közösségek vannak, ahová jó tartozni. Ilyen például a könyvtár, ahol számos jó programmal várják a bicskeieket. Budapest közelsége ugyanakkor jól érezhető több téren is, legyen szó tanulásról, munkáról, kulturális programokról vagy akár a fővárosból vidékre történő költözésről.