120 éves szakmai időutazás Székesfehérváron, a Vörösmarty Mihály Technikum és Szakképző Iskolában

Sokunk fantáziája megmozdul és felmerül bennünk a kérdés: hogyan kerültek egyáltalán az iskola látókörébe a múlt rejtekébe csendesen megbújó, már rég használaton kívüli tárgyak?
– Iskolánkban kimondottan lelkes épületgépészeti közösség működik. Knobloch Ferenc, az épületgépész ágazatban oktató kollégám, állandó kapcsolatban áll múzeumokkal és egyéb szervezetekkel, így rajta keresztül, ennek a szakmai és kapcsolati rendszernek köszönhetően, az Épületgépészeti Múzeum helyezte ki iskolánkba a régi eszközöket.

Mit lehet tudni a radiátorok eredetéről esetleges történetéről?
– Információink szerint, több mint 120 évvel ezelőtt készült berendezésekről beszélhetünk. A homlok felületükön látható díszítések kimondottan egyediek, és ezek alapján viszonylag könnyen beazonosíthatók. Fontos és érdekes információ talán az is, hogy kizárólag a minisztérium 1901-1903 között épült épületébe kerültek beépítésre. Kutatások és információgyűjtés eredményeként, az egykori kivitelező neve is ismert és tudjuk hogy a fűtésrendszert Pöhlmann Hugó és Kurz szerelte illetve üzemelte be anno. A radiátorok súlya egyenként több mázsa, ezért a mozgatásuk rendkívül nehézkes volt, de hála a lelkes kollégáimnak és persze az épületgépész tanulóknak, ezt a problémát is sikerült megoldani.

Azt hiszem, a felújítás folyamata sem volt kevésbé izgalmas feladat, ez hogyan zajlott?
– Első lépésben kollégáim, a Linardics Kft. munkatársainak közreműködésével, szemcseszórásos technológiával, megtisztították a sok évtizedes felületeket. Ez egy nagyon fontos és nehéz előkészítési folyamat volt. A sok-sok eltávolításra került festékrétegből az eredeti színt sajnos már nem tudtuk megállapítani, ezért mi választottuk ki a berendezések jelenlegi színét, majd jöhetett a következő lépés, a festés. Ezt már Knobloch Ferenc és Vámosi János iskolánk épületgépész oktatói vezényelték. Azt hiszem, kollégáim és a tanulók kiváló munkájáról árulkodik, hogy az egyik radiátor - még a korabeli radiátor szeleppel szerelve - , az iskola fűtési rendszerébe került és azóta is kifogástalanul üzemel, remélhetőleg még legalább 120 évet. A másik radiátor pedig régi fényében ragyogva, kiállításra került az iskolánk épületgépészeti múzeumában.

Elmondhatjuk, hogy ez nem csak értékmentés vagy éppen a múlt megőrzését szolgáló program, hanem a jövő szakembereinek gyakorlati képzését is segítő esemény volt?
– Feltétlenül, hiszen a Székesfehérvári SZC Vörösmarty Mihály Technikum és Szakképző Iskola közel 70 éve dolgozik azon, hogy korszerű tudást nyújtson az építőipar, az épületgépészet illetve  a fa- és bútoripar ágazatokban. Tapasztalt oktatói gárdával és innovatív módszerekkel képezzük a jövő szakembereit Székesfehérváron és környékén. Valljuk, hogy egy jó szakember nem csak a jelen, hanem a múlt technológiai megoldásait is ismeri. Emiatt mindhárom ágazatunk gyűjti és óvja a múlt emlékeit. A radiátorok az épületgépész munkaközösség és tanulók keze által nyerték vissza régi fényüket, azt hiszem ez nem csak élményekben gazdag, hanem szakmailag is építő időutazás volt mindannyiunk számára.