Daruszentmiklósi csecsemőtragédia: a helyiek szinte el sem hiszik a történteket

A teljes hazai médiát körbejárták az első publikus részletek. A narrátorok szenvtelen módján, és a megrendült családapa hihetetlen korrektséggel előadott beszámolójából ismertük meg a szörnyűség első részleteit. Bárcsak soha ne történne hasonló eset. A híradók és a fotósok az ősz fakította, a rettenetes történet nyomán még kopárabbnak tűnő táj képeivel teszik a tényeket még fájdalmasabbakká.

Szinte idilli a környék

Valószínűleg sokan szeretnének hasonló helyen élni, mint az eset érintettjei. Két szomszédságot a kis erdő és egy lakatlan terület választja el, a frissen rendbe hozott, úttest túloldalán már a békés szántóföldek következnek, a most kibújó őszi vetéssel. November eleje van, a madarak is elhalkultak, a traktoroknak is kevés dolguk – s vele hangjuk – van. Néhány sietős autós suhan tovább, amúgy mesebeli csend honol az eddig békés környéken.

Megértő lelkű falubeliek

Annyira friss az eset híre, hogy a konkrét tények ismerete nélkül a jóérzésű emberek még nem adják a nevüket a véleményükhöz. A fantáziájukat sem engedik szabadon. Egy hét múlva? Valószínűleg inkább. A legtöbben sajnálják a család tagjait, és becsülik azok eddigi életét.

Persze, hogy könnyen megállt egy szusszanásra az első megszólított asszony, aki természetesen értesült a szörnyűségről.

– Ilyenkor mindenféle rosszakat szoktak mondani az elkövetőkről, de addig a babával kapcsolatosan semmit sem mondok róla, amíg nem hallom meg az igazat. A rendőrség úgy is bemondja! Az az asszony egy jó erős, stramm teremtés, nem láttunk mi azon semmit sem, és nem is panaszkodott. Rendesen járt a munkába is. Nők a társai, minden nap együtt voltak, márpedig nekik észre kellett volna venni rajta a terhességet. Ezt csak arra mondom, hogy mindenki hitetlenkedik, hogy „mi az, hogy nem látták rajta?” Amúgy meg nagyon sajnálom az egész családot.

Egy rövid dohányszünet 

Amikor a faleveleket gereblyéző férfi letette a szerszámot, s engem is cigarettával kínált, már tudtam, hogy ez nem lesz rövid szóváltás.

– Persze, hogy hallottam. Szinte el sem hiszem. Azt nem tudom, hogy annak a férfinak honnét volt annyi ereje, hogy olyan normálisan elmondta, hogy mi történt velük akkor hajnalban?! Na, most gondold el! Arra ébredsz, hogy a nőd csurom véresen áll előtted a szobában, és még mindig csöpög belőle… Aztán el sem tudja mondani, hogy mi történt vele! Ez meg szegény csak kihívta a segítséget, mert csak arra gondolt, hogy az asszonynak lett valami baja! Na, most gondold el, hogy az milyen lett neki, amikor aztán megjött a rendőrség, a polgárőrök, meg a mentő, és mindenki a kisgyereket kezdte keresni? Hát milyen gyerek, meg kié, meg miért éppen náluk? Csoda, hogy meg nem bolondult tőle. 

– Hát, ha megcsinálta, akkor nagyon megvetem érte – mondja szinte kiáltva egy fiatal, babakocsit toló hölgy. Persze majd, csak akkor, ha kiderül, hogy direkt volt. És, ha ő maga sem tudta, hogy terhes? És, ha nem csak a hírekben van ilyen képtelennek tűnő dolog? És, ha így történt és belebolondult? Ha így lenne, nagyon sajnálnám miatta. 

– Ebben aztán a legjobban nem vagyok szakember! – mondta egy építőmunkásnak látszó férfi. – Nagyon nehezen kezdték, nem gazdag családból jöttek. Megküzdötték a magukét. Az ember lassan, de biztosan magára talált. Megbecsülte magát, elkezdtek gyarapodni. Könnyebb lett neki, amikor a legnagyobb gyerek is munkába tudott állni. Együtt is dolgoztak. Ezek soha nem mentek segélyt kérni, lassan haladtak, de aztán mégis megállták a helyüket. Nézd meg: az asszony is rendes munkát végzett. Szép családjuk van. A legnagyobb már önálló, azzal sincs baj. Egy kisiskolás van közöttük, kettő már följebb jár. Nagyon jó lenne, ha nem kezdenék ki őket az iskolában, mert akármi is történt, azok szegények mit tehetnek róla?  Én ezeket nagyon sajnálom, mert az ember meg az asszony se öreg, most jöhettek volna a könnyebb éveik, aztán csak utolérték volna magukat. 

Az útelágazás

Daruszentmiklós központjából az új, most épült utakon kifelé haladva érjük el az eddig idilli, most horrorfilmbe illő helyszínt. Egy útkereszteződésben állunk. A kínálkozó egyenes irányba nem vezet tovább az út. A helyén az új élet bújik elő a rögök közül. Dönteni kell: innét majd jobbra, vagy balra tartasz? Olyan, mint egy jelkép a tragédia sújtotta család életében. Legyen több szerencséje a vétleneknek a jövőben!

Kapcsolódó: