Apaklub szabályokról, közös élményekről a Petőfi Kultúrtérben

Az est moderátora, Bácskai Gergely három ismert embert kérdezett családról, gyereknevelésről, az apaságról.

A neves költő(nő) legutóbb szóvá tette, hogy a riporterek az alkotómunkával foglalkozó asszonyokat előszeretettel faggatják arról: karrier vagy család? Azaz miként tudják a hivatásukat összeegyeztetni a háztartás, a gyereknevelés gondjaival? Mindez azért furcsa, mert ilyesmiről bezzeg a férfiakat nem szokás kérdezni... Nos, az apaklub estje előtt némi kajánsággal arra gondoltam: végre helyrebillen a világ rendje. A jelen lévő híres apák a találkozó első öt percében töredelmesen bevallják: szerencsére a feleségük biztos hátteret jelent, rájuk mindig lehet számítani, az asszonyok mindent megoldanak, így tudnak ők, az apák hivatásukban helytállni.

Ám szerencsére kiderült, hogy olyan apákat sikerült a találkozóra meghívni, akik azt vallják: a háztartásba, a gyereknevelésbe a férfiaknak nem „besegíteniük kell”, hanem részt vállalni benne. Ők pedig mindhárman törekednek erre. Az est vendégeinek, Szirányi Bence válogatott jégkorongozónak, Cser-Palkovics András polgármesternek és a pedagógus Németh Ádámnak (aki korábban a Szent Imre iskolaházat vezette nagy elhivatottsággal) olykor meglehetősen sűrű a prog-ramja és rendhagyó az időbeosztása is. Szirányi Bence két kisfia már hozzászokott ahhoz, hogy a papa hétvégén nincs otthon, mert hokimeccs van, és hét közben adódik szabadnapja, akkor a gyerekekre is több ideje jut. Meg-esett, hogy lemaradt egy-egy fontos pillanatról. Amikor például a nagyobbik beszélni kezdett, ő Szöulban volt – és videoüzenetben figyelhette, hogy a fia kimondja: apu...

Cser-Palkovics András (három gyerek édesapja) azt mondta: többféle naptár forog a családban, hiszen a gyerekeknek is jócskán akad elfoglaltságuk – különóra, edzés -, ezért ezeket a naptárakat igyekeznek összeilleszteni. Nagy szerencse, hogy a nagyszülők is sokat segítenek. De hozzátette: az azért természetes, hogy minden szülőben van időnként lelkifurdalás, és olykor ki-ki felteszi a kérdést, tényleg annyit van-e a gyerekekkel, mint amit igényelnek? Ezért aztán ők leginkább arra törekednek, hogy a naptárak egyeztetése után maradt szabadidőt igyekezzenek tartalmasan eltölteni. Németh Ádám stratégiája az, hogy igyekszik minden gyerekkel külön is úgy együtt lenni, hogy közös élményt jelentsen. A legkisebb még csak hároméves, imád mászni, még rajta, az apján is: vele így telnek az együttlétek. A nagyobbik kislány a bizalmas beszélgetéseket szereti, vele erre szakít időt, a fia a közös sportprogramot igényli.

Szó esett arról, hogy mindegyik családban igen fontosnak tartják a közös vacsorát vagy éppen az együtt elfogyasztott reggelit, no és szükség van arra is, hogy legyen napirend, azaz valamiféle rendszer a gyerekek életében, mert ez biztonságot, fogódzót ad számukra. De olykor muszáj lazítani, egy kis cinkosságot vállalva felrúgni a merev szabályokat. Erre hallottunk a szimpatikus kifejezést: „dorbézolós este” – na persze, ez azt jelenti, hogy pénteken vagy szombaton egy kicsit tovább maradhatnak fenn, és közös játékkal együtt „kirúgnak a hámból”...

Szóba kerültek nevelési elvek, megszívlelendő tanácsok is. A végén valaki a hallgatóságból azt tanácsolta, ennek a klubnak legyen nagypapa szekciója is.