Az ország legjobbjai közé tartozik a battyáni díszfegyverkovács

Már nem dörren a csappantyús pisztoly, tokjában pihen a Kossuth-kard, nem röppen nyílvessző a számszeríjból. Lobog a kovácstűz, cseng az üllő, a díszfegyverkovács minden szavával a régi mesterek dicséretét zengi. Amikor egy kardot kovácsol, vagy egy puska elsütő­szerkezetével bíbelődik, úgy érzi, különös időutazás részese lehet a kovács. Vissza a múltba! Kíváncsisággal és örömmel, tisztelettel és alázattal.

Fegyverek világa:a szemében régi tűz ég

A szabadbattyáni Németh János a kovácsmesterség, a fegyverkészítés szépségeiről vall, valóra vált álmáról beszél, bemutatja műhelyét, sorra veszi a fegyvertípusokat. Szemében régi tűz ég, vitézek szállnak síkra hitükért.

Lovagtőr, csapos szurony, szarvasgyilok, csákányfokos, gladius, avar és rapier kard, honfoglaló szablya, lengyel karabella, magyar végvári és jurátus szablya, halas bicska, keréklakatos pisztoly, balti kovás mordály, nyereg- és pandúrpisztoly, csinka karabély – ízlelgetem a neveket. Sőt, kézbe is veszem a fegyvereket, méregetem, vizsgálgatom mindahányat. Hiteles kalauzom a készítőjük.

Mezőhidvégen született, a család Székesfehérváron élt, a fiatalember Szabadbattyánba nősült, ott építkeztek, a nagyközségben telepedtek le. Házuknál két cégér, a festőpaletta és a lakat mutatja, mivel is foglalkozik.

Édesanyja bútorokat, porcelánokat gyűjtött; édesapja órákat, melyeket javított is. Sőt, anyai nagyapja tangóharmonikákat készített, dédnagyapja még 92 évesen is rajzolt, nagybátyja, Bóza György ismert festőművész. Adta magát: az épületlakatos fiú régi fegyvereket gyűjtött és képeket festett.

Fehérváron kapcsolatba került Áron Nagy Lajossal, a Derkovits Körrel, Ballagó Imre festőművészhez járt, aktokat festett. Ma is emlékszik a mester biztató szavaira, amikor zöld árnyékot merészelt festeni egyik munkáján.

Régi tanyákat, malmokat, istállókat örökített meg, ma már nincsenek, csak a festményeken lelhetők föl. A lajoskomáromi hunyoros, a kert, az akácfa, a nyírfaerdő, a sas – megannyi gyermekkori emlék. Aztán a megyeszékhely zegzugos utcái, a patinás épületek.

A kilencvenes években számos kiállításon mutatta meg magát.

Katonaideje alatt módja nyílt pisztolyok javítására, a győri Xantus János Múzeumban ismerkedett meg közelebbről a régi fegyverek szépségével. Javította őket, szétszerelhette, összerakhatta, tanulmányozhatta valahányat. Negyedszázada aztán a hobbiból hivatás lett. Azóta lobog a kovácstűz, cseng az üllő.

Balatonlellén a 2000-es év küszöbén egy lovagtermet az általa készített fegyverekkel rendeztek be. Később a budapesti Iparművészeti Múzeum Magyar kézművesség – Rákóczi és kora kézműves hagyományai című pályázatának díjazott alkotója lett. Két munkáját is a Fegyver kategória nyertesévé választották: a 16. század végi keréklakatos puskát és a 18. század eleji nyeregpisztolyt.

Szíve csücske az 1500–1600-as évek világa. Képzeletbeli fegyverkovács céhe a 17. századhoz kötődik, az általa hordott ruházat német alapokon nyugszik, a viselet polgári, civil mesterre, iparosemberre utal. Jankó fiával – aki úgy tűnik, továbbviszi édesapja örökét – ilyen öltözékben jelennek meg a különböző hagyományőrző rendezvényeken. Péter fia más területen mozog.

Szavával a régi mesterek dicséretét zengi

Autodidakta módon képezte magát, sokat olvasott, és leginkább úgy tanulta a mesterséget, hogy csinálta. Megismert fogásokat, fortélyokat, titkokat. Elsajátítva többféle szakmát, hiszen a fegyverkészítés során nemcsak kovácsnak kell lenni, hanem kicsit fa-, bőr- és csontművesnek, vésnöknek és ötvösnek is.

Hosszú évek munkája van mindebben – vezet körbe a házban. A falakról maga a történelem köszön ránk: a római kortól egészen az 1900-as évek elejéig. A lépcsőfordulónál gladius, számszeríj, lovagpajzs és lándzsa; amott egy 1450-es évekbeli lovagi sisak; a zöld hátterű tárlóban meg rövid karabély és keréklakatos pisztoly; beljebb a díjazott míves avar kard és elegáns huszár szablya.

Németh János minden szavával a régi mesterek dicséretét zengi. Az adott kor emberének eszével és kezével próbál dolgozni. Nem újít, az egykori világ szelleméhez hűen munkálkodik. Hiszen úgy hiteles. Minden hibájával, de egyben szépségével együtt. A gondolkodásmódot helyezi a középpontba, a tisztánlátást.

Élő bemutatók a fegyverkészítés rejtelmeiről

Kitűnő minőségű kardokat lehet előállítani damaszkolással – mutatja a műhelyben –, amely ötvözi a lágyacél rugalmasságát az acél keménységével. A damaszkolás lényege a kovácsolás egyik, vagy talán legnehezebb művelete, a kovácshegesztés. Azt mondják a hozzáértők, aki tud kovácshegeszteni, már sokat tud a szakmából. Jánosról úgy hírlik, az ország legjobbjai között van.

Munkája során, mint minden magára adó mesterember, igyekszik egyedi, személyre szabott fegyvert készíteni. Ehhez elengedhetetlen a közvetlen kapcsolat kialakítása leendő vevőivel. Az ország számos pontjáról keresik, fegyverei Nyugat-Európába is eljutottak.

Németh János évek óta színesíti fegyverkollekciójával az általános iskolások történelem­óráit. Élő bemutatót tart a fegyverkészítés egyes műveleteiről, a kalandozás a római kortól egészen az első világháborúig tart. A gyerekek szemét figyeli, azt a rácsodálkozást, ahogyan kézbe veszik a kardokat, puskákat, pisztolyokat. Számára ez a legnagyobb elismerés.