A vértanú papokra emlékeznek Csákberényben

Két ember, két lélek indult el térben és időben máshonnan, de egyik sem sejtette, hogy a számukra kijelölt út utolsó macskakövei hamarosan egy irányba kanyarognak majd. Az egyik Mansbarth Antal volt, aki Tóvároson született, az akkori Öreg utcában, majd a tatai piarista gimnáziumba járt, hogy aztán felvételt nyerjen a győri szemináriumba. Pap lett, 1843-tól Győrött, majd 1847-től Csákberényben volt igen fiatalon plébános. A másik Szikszay János, aki Fokszabadiban született 1803-ban, református lelkész családban.

Először szülőhelyén, majd három évig Kiskovácsiban tartotta az istentiszteleteket, míg végül 1838-ban Csákberényben lett a helyi református közösség vezetője. Kevéssel ezután háromgyermekes apa lett. A két pap tehát Csákberényben élt és dolgozott mint vallási és szellemi vezető az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt. Az események felgyorsultak, jött a győztes tavaszi hadjárat, Buda visszavétele, majd a debreceni országgyűlés és függetlenségi nyilatkozat. A plébános és a pap ezt a nyilatkozatot hirdette ki híveinek, ami mindkettő vesztét okozta. Elrettentésül 1849. július 12-én Nagyigmándon Haynau rögtönítélő bírósága halálra ítélte és kivégeztette őket, örökre bevésve ezt a napot a csákberényiek szívébe, akik sosem feledték őket. A történelmi eseményeket Viszló Levente, a Pro Vértes Alapítvány igazgatója elevenítette fel a szomorú esemény 169. évfordulóján.