Hammangné Tombor Ágnesnél minden háziállat kezes

Az újszülött ikerbárányoknak kisebb az esélye a felnövekedéshez, s az ellésben is – nem túl gyakran, de – megesik, hogy az anyabirka elpusztul. A juhász ilyenkor elviszi Tombor Ágneshez a kis jószágokat, hátha kapnak még egy esélyt. Hát kapnak. Ebben a kicsiny családi gazdaságban tíz újszülött bárányból nyolcan túlélik az első kritikus heteket, amíg nem esznek szilárd táplálékot. Ágnes külön cumisüvegből eteti az általa elnevezett és név szerint szólított bárányokat, majd eladja a süldő kis kosokat, a jerkéket pedig általában visszaveszi tőle a juhász további szaporításra.

– Én is eszem húst, s bár szeretem az állatokat és jól bánok velük, azt gondolom, azért tartjuk őket, hogy egészséges táplálékkal lássanak el bennünket cserébe – mondja Ágnes.

Tabajdi gazdaságát budapesti életével cserélte fel, mindig erre vágyott. Kecskéket tart, saját kezűleg végez mindent, kitanulta a sajtkészítés csínját-bínját. Később kibővült kicsiny gazdasága, szép, hagyományos istállók, karámok épültek a tercián, a modern kockaház rusztikus stílust kapott kívül-belül. Lady, a ló és a két póni is ott „lakik”, birkák osztoznak olykor baromfiakkal a tágas udvaron, a ház mögötti legelőn.

– A magam nevelte kisbárányokat persze nem esszük meg, később sem vágjuk le, ha megnőttek. De magától értetődően adom el őket fogyasztásra, s a mástól kapott-vett húst elkészítem magunknak – teszi hozzá, míg megmutat egy vidám bárányetetést a tiszta szénától illatozó karámban.

– A bárányhús nagyon egészséges, s aki kedveli a jellegzetes ízeket, azoknak a birkahús is ajánlott. A hártyától, faggyútól megfosztott juhhús finom, az Alföldön pedig léteznek receptek, amelyeknél a félkész pörköltbe szándékosan visszatesznek egy kis faggyút, hogy kiadja a markáns birkajelleget – mondja. Itt a kutyák is olyan szelídek, hogy valamennyi háziállattal jó barátságot ápolnak, a lóhoz beszöknek a kecskék, a birkák pedig együtt randalíroznak a libákkal az udvaron, ha Ágnes megjelenik, futkosnak, ugrándoznak körülötte.