Tizennyolcadik alkalommal gyűltek össze a borbarátok a csókakői vár alatt

A Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének félszáz tagja tart kisebb-nagyobb borünnepeket. A csókakői szervezet sokban különbözik a többitől, hiszen itt a borlovagok látják vendégül az ide látogatókat és zászlósborukat, az Ezerjót nem vásárolják, hanem maguk préselik a szőlőt és kezelik, palackozzák a bort.

Az eseményt egy gazdag reggeli és a regisztráció mellé adott törkölypálinka nyitja minden évben. Bármennyire is díszesek a ruhák és tartalmasak a délelőtti előadások, inkább egy nagy családi összejövetel hangulatát kelti a találkozó, mintsem egy hivatalos ünnepét. Nemcsak a borlovagokat várják ide nagy szeretettel minden júniusban, de a borkirálynőket is, az ország valamennyi szegletéből. A szeglet esetében a tágabb határokat kell érteni, hiszen a Kárpát-medence koszorúja adja a meghívások keretét, nem a térkép. A csókai borrend nem csak vendégül látja a határon túli szervezeteket, de élő, valódi baráti kapcsolatot tart fenn velük. A Lendva melletti Völgyifaluval, a felvidéki és a vajdaságból érkezőkkel, valamint a Partiumból érkező Nagykárollyal szinte mindennapos az eszmecsere. – Az élő kapcsolatnak ez csak a kezdete – mondta el Bognár Gábor, a Szent Donát Borrend nagymestere –, ugyanis még ennek a hónapnak a végén mi is ellátogatunk új és nagyon fontos barátainkhoz. Az összetartozás érzése eddig is felemelő volt, ám idén végre bezárult az élő lánc, ugyanis az oly meszsze és elszigetelten élő, rossz politikai döntésekkel terhelt kárpátaljaiak eddig hiányoztak a láncból. Most először jöttek Csókakőre a Kárpátaljai Magyar Borászok Egyesületének tagjai, és az egész hétvégét nálunk töltötték.

A kultúrházban zajló délelőtt végén díszes menetben vonulnak a falu főutcáján a színes talárokba bújt borlovagok és a fénylő selyembe burkolt, szalagos királynők. A menet élén a Barkócaberkenye Néptáncscsoport tagjai tartották magasba a zászlókat, és többször táncoltak, a rekkenő hőség ellenére is. A templom és előtte a Szent Donát-szobor volt az első megálló, majd a mögötte meghúzódó tűzoltószertárnál frissülhetett fel a menet az önkéntes tűzoltóknak köszönhetően. A Sörédi Szőlőhegyért Alapítvány borkóstolója után Kis Miklós és párja próbált erőt adni a vár felé tartó hosszú és nehéz út során, némi aranyérmes tramini és sárga muskotály borral. A vár alatt ebéd és harmonikaszó, majd kicsivel később már vacsora, néptánc és a várlátogatás volt a program, és késő este lett, mikor az utolsó vendég is hazatért.