A Ráckeresztúron fészkelő gólyapár története folytatódik

Ha nevet adnak valakinek, azt jelenti, befogadják, fontosnak érzik a létezésüket. Ráckeresztúron nagy becsben tartják a gólyákat, már a települési értéktárnak is részei, köszönhetően Damak Lászlóné fáradozásainak. Kati néni szorgalmazta és intézte el, hogy az egyik villanyoszlop tetejére biztonságos gólyafészek-kosarat helyezzenek el, majd ugyancsak ő volt, aki a háza tetejére kamerát szereltetett, így a helyiek és a távolabb lakók élő egyenes adásban követhették a fészeklakók mindennapjait.

Az évek során sok gólyababa született, cseperedett föl és repült ki a biztonságot nyújtó fészekből, valamennyi személyi igazolvánnyal is rendelkezik, ugyanis Kati néni a gyűrűzésről sem feledkezett meg. A Duna–Ipoly Nemzeti Park és az áramszolgáltató munkatársaival egyeztetett, és a fiókák minden évben azonosító gyűrűket kaptak. Érdemes név szerint említeni az eddig Ráckeresztúron született kis gólyákat: Remény, Repke, Rege, Borostyán, Bársonyka, Bodroska, Napfény, Napsugár, Nádas, Naspolya, Kedves, Kedvenc, Kefir, Tavasz, Táltos, Tádé, Tudor, Május, Mázli, Manó, Deli, Délceg, Dugó, Dió, Szél, Szellő, Szivárvány, Szende és Szerencse (sajnos ketten az első kirepüléskor áramütést szenvedtek). Valamennyiük neve a gólyafészket tartó oszlopra szerelt kis táblácskákon olvasható.

Tavaly öt fióka nevelkedett a fészekben, ám Damak Lászlóné földi útja véget ért. Még megérte, hogy szeretett gólyái hazatérjenek, újra családot alapítsanak. Idén Kati néni hűséges barátai és a gólyák pártfogói az önkormányzat közreműködésével és támogatásával új kamerát telepítettek, és Komonyi Zsuzsanna megszervezte a fiókák gyűrűzését is. Az egyik gólyácska Kati néni, azaz Vándor Katalin tiszteletére a Vándor nevet kapta, a másik három Vihar, Vezér és Virág lett. Az oszlopra most is került emléktábla, ezúttal a következő felirattal: „Damak Lászlóné szül.: Vándor Katalin (1944–2022) emlékére. Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár! Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár! Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét, Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét! (Vándormadár, Máté Péter–Ihász Gábor)”.

A falubeliek tisztelettel emlékeznek Kati nénire, féltőn figyelik a gólyák életét, s bíznak benne, idén is szerencsésen kirepülnek majd a gólyagyerekek. A jövőben újabb fészek, fészkek telepítését tervezik, hiszen a közeli Kanális, azaz a Szent László-patak kiváló madárbarát „békabolt”, mindig nyitva tart.