2023.08.15. 11:30
A mi feladatunk megtanítani, mit üzennek a történelmi helyszínek
Idén harminc éve, hogy a Magyar Királyi Szent István 3. Gyalogezred emlékére a túlélők és a hozzátartozók hagyományt teremtve megtartották az első koszorúzást az egykori laktanya épületének falán elhelyezett emléktáblánál.
A megemlékezés idei szónoka, Bordács Lajos
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
Az ezred az első világháborúban nagy érdemeket felmutató Székesfehérvári 17. Honvéd és a 69. Közös Gyalogezred maradékából alakult meg, azokból, akiket összekötött a hazaszeretet, a hivatástudat és a több évszázados katonai hagyomány. Az alakulat aztán a második világháború magyar szempontból legtragikusabb ütközetében semmisült meg a Donnál. Emléküket a háborút követő rendszer eltűntette, de megsemmisíteni nem tudta. Ezért állhatnak ott három évtized óta minden évben a megemlékezők az egykori laktanya épületénél, amelyben 2001 óta a Lánczos Kornél Gimnázium működik.
Ünnepi beszédében Bordács Lajos, a gimnázium címzetes igazgatója felelevenítette a Honvéd Hagyományőrző Egyesület által szervezett ezrednapi megemlékezéseket, hozzátéve, az ezrednap mára városi rangú eseménnyé vált. Az igazgató kiemelte a hagyományok megőrzésének, a történelmi emlékezet életben tartásának fontosságát, rámutatva, hogy egy több mint ezeréves városban nem nehéz történelmi helyszíneket találni. Ám a mi feladatunk megtanítani, mit üzennek ezek a történelmi helyszínek, hogy azok ne csak a múltról szóljanak, de a jövőnek is iránymutatást jelentsenek. Ezt a szerepet tölti be a Magyar Királyi Szent István 3. Gyalogezred esetében (is) a Honvéd Hagyományőrző Egyesület.
Bordács Lajos arról is beszélt, hogy a Lánczos Kornél Gimnázium és az egyesület között a 2021-ben kezdődött együttműködés mára jó barátsággá alakult, ezért úgy gondolták, szeretnék a kapcsolatot hagyományos módon, írott formában is megpecsételni. A kedd reggeli ünnepségen Lévai Miklós, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke és Kovács Gergely, a gimnázium igazgatója hivatalos együttműködési megállapodást írtak alá, amelyben további, hosszútávú közös munka mellett határozták el magukat.
A megemlékezés koszorúzással zárult.