A legkisebbek életben maradásáért küzdenek

A házba lépve első meglepetésként az ér, hogy azt érzem, nem érzek semmit: egyáltalán nincs semmilyen átható, vagy rossz szag, ami arra utalna, hogy a lépcsőfeljáró alatt, a konyhában és a fürdőben elhelyezett ketrecekben alig néhány hetes szőrgombócok szunyókálnak. – Az ecet a titok! Az minden szagot elfed, de nálunk a takarítás, szoktuk mondani, nem mindennapos, hanem minden napszakos. Vagyis állandó – nevetett Fekete Jánosné, akit nevezzünk csak Bori mamának, később kiderül, miért. A nappaliban ültünk le beszélgetni, ám alig kezdtünk bele, máris benépesült a szoba. Elsőként Zizi, egy 6 éves, gyönyörűen ápolt, fényes bundájú cica került elő, aki idegrendszeri károsodásban szenved, ezért egyensúlyzavaros. Aztán megérkezett Narancs, a 3 hónapos süvölvény és kicsit sem zavartatva magát, vad játékba kezdett, mígnem a másfél éves vörös, Rozsdás is besétált és néhány kedves pofonnal helyretette. A sort Huba zárta, aki néhány hetes és Bori mama tenyerében érkezett. Persze ő sem bírt sokáig nyugton maradni. De hát ki tud egy ilyen társaság közepén békésen szunyókálni? 

Kutyasétáltatástól a kiscica nevelésig

- Évekkel ezelőtt a lányom a menhelyen önkénteskedett és egyszer minket is magával vitt kutyát sétáltatni egy nyílt napra. Az épület egyik kilincse a kezemben maradt. Hát megcsináltam. Onnantól kezdve önkéntes karbantartó lettem a telepen. Rengeteget jártunk ki, volt, hogy minden délutánunkat ott töltöttük. Először jött a rendszeres kutyasétáltatás, aztán az ideiglenes örökbefogadás, végül megérkeztek az első árva kiscicák és kiskutyák – mesélte Fekete János, miközben a szoba létszáma egy kínai kopasz kutyával és egy hüllővel bővült tovább. Utóbbi Feketéék nagylánya karján fekve érkezett.

A macska nem fogyóeszköz!

Egy időben kutyák is nevelkedtek a ház udvarán felállított kennelekben, de mostanság inkább macskák vannak. Jelenleg éppen „csak” tíz körüli a létszám. – A legfiatalabbak három hetesek. Általában 10 naposan kerülnek hozzánk, de volt rá példa, hogy néhány naposan fogadtuk be őket. Eleinte még 3 hónaposan, oltás után visszavittük a menhelyen lévő cicaoviba, hogy onnan fogadhassák örökbe őket, de mivel sajnos nagy a valószínűsége, hogy a többi állat között összeszednek valamilyen – akár végzetes – betegséget, így inkább itthon tartjuk őket, ameddig lehet – mondta Bori mama. – Kutyát amúgy általában többen fogadnak örökbe, mint macskát, amit a magyar ember még mindig fogyóeszköznek tekint – tette hozzá János, aki arról is mesélt, hogy gyerekkorában nem tarthatott állatot. Mostani kutyája, egy 12 éves mudi, aki már nagyon beteg, megvakult, vese- és cukorbeteg, de gazdája hangjára most is élénken figyel. A beszélgetés ezen pontján ő is csatlakozott a társasághoz. – A mudik okos kutyák, éppen csak meg nem szólalnak. Illetve, megszólalnak, csak mi nem értjük őket – állapította meg János. A szobában a beszélgetés alatt a hangulat egyre fokozódott, a maroknyi Hubácska a nagy játék közben félig becsúszott a fal és a kanapé támlája közé, de sikerült időben elkapni. 

És hogy Fekete Jánosnéból miért lett Bori mama? Nos, ő az, aki otthon van egész nap, így rá hárul az egészen fiatal állatok két-három óránként történő szoptatása (egészen pici korukban éjszaka is fel kell kelni hozzájuk) és „tisztába tevése”. Van, akit lehet cumiztatni és olyanok is akadnak, akiket eleinte fecskendővel kell etetni. Neve itt minden cicának van, ez menhelyi előírás, így kerülnek nyilvántartásba. Aztán van, aki a családhoz nő és egy idő után nem keresnek neki gazdát. Feketééknek „papíron” most négy macskájuk van. Egyikük Rozsdás, aki annak idején Svájcba került volna, de megbetegedett, ezért nem vitték el. – Herpesz vírust kapott, nagyon ramaty állapotba került szegény. Szerencsére sikerült kikúrálni. Egyébként az akkori gazdajelölt hölgy a mai napig támogat minket, nem régen kaptunk tőle 40 kilogramm macskaalmot – mesélte János. 

Nem lehet mindenkit megmenteni

Hányszor volt olyan pillanat, amikor azt mondták, nem csinálják tovább? – kérdeztem. - Sokszor. De ez csak egy pillanatra fordult meg mindig a fejünkben. Ha – úgy, mint most Narancs – az egyik cica besétál ide és látjuk, hogy jókedvű, játékos, az már elég is a folytatáshoz. Meg hát a tudat, hogy a menhelyen nincs esélye ezeknek a csöppségeknek. Nálunk legalább kapnak egyet – mondta János. A Fekete család sem tud persze minden apróságot életben tartani, bármennyire is igyekeznek, latba vetve az elmúlt mintegy tíz év tapasztalatát és a megszerzett tudást. A konyhaszekrény aljában lapuló papírdobozban gyógyszerek, gyógyászati kellékek, sőt még infúzió is található. Kivételes kapcsolatot ápolnak a menhely állatorvosával, Koller Istvánnal is, aki mindig fogadja őket. De van, hogy minden erőfeszítés kevésnek bizonyul. Ebben az évben körülbelül harminc árva érkezett hozzájuk. Nagyjából a fele maradt életben. Az elhullott kisállatok ilyenkor a kert árnyas fái alatt lelnek végső nyugalomra. Az igazi kedvenceknek fejfájuk is van. 

Erről már az udvaron meséltek, miközben a kertbe tartottunk. Ám hosszú percekre elakadtunk. A garázsnál újabb „adag” apró-macska került elő, akik teljesen elvarázsoltak: tiszta vörös, trikolór, sötétszürke, és egy másik vörös fehér zokniban. Bársonytalpú puha szőrgombolyagok, égbe meredő antennafarkakkal. Egymást kergették, ugráltak, félelem nélkül szaladtak hozzám is és bújtak játékosan a ruhám lelógó széle alá, ahogy leguggoltam hozzájuk. – Ezek már egy kicsit nagyobbak, mint a benti ketrecekben lakók. Nem csak koronként, de almonként is elkülönítve és külön helyiségekben tartjuk őket, hogy ezzel is elejét vegyük egy esetleges fertőzés vagy betegség terjedésének. Magányos kiscica amúgy egyik ketrecben sincs, amelyiknek nincs testévre, plüssállatot kap maga mellé, hogy legyen kihez bújnia – árulta el Bori mama.

Miután jól „kicicáztam magam”, búcsút vettem. János kísért ki. A kapuban még arról beszélt, mennyire fontos lenne az ivartalanítás, hogy ne legyen felesleges szaporulat, magukra maradt, kitett, szenvedő, éhező, síró kiscicák, uram bocsá’ kegyetlenül kivégzett apróságok. – Egy macska fél éves korában már ivarérett és 6-8 kölyköt is világra hoz. Gondoljanak bele, hogy ez mennyi további macskát jelent! Tudom, hogy szinte megoldhatatlan kérdés, hiszen rengeteg kóbor macska bolyong az utcákon, képtelenség az összeset ivartalanítani. De legalább a saját állatainkról gondoskodjunk!