Megjelölt halakat juttattak a Velencei-tóba

Az elmúlt hét pénteki napján sikeresen megvalósult az a vadpontytelepítés a Velencei-tavon, amelyről a FEOL is írt korábban. Pálinkás Imre, a Magyar Országos Horgász Szövetség velencei-tavi kirendeltségének vezetője szerdán összegzett: elmondta, végül összesen 952 kilogramm hal került a tóba, de még ősszel egy második vadpontytelepítést is terveznek a kajászói tógazdasági egység lehalászásához időzítve az alkalmat. A minap vízbe juttatott példányok átlagtömege 70 dekagramm, a legnagyobbak esetében 1,5 kg körüli volt. A vadpontyok közül 300 darab egyedi sorszámmal ellátott, narancssárga színű, külső haljelet kapott.

A szövetség azt kéri a horgászoktól, hogy a megfogott, sorszámmal ellátott vadpontyot annak méretétől függetlenül, a haljel kivétele nélkül engedjék vissza a tóba a példány testhosszának, legnagyobb magasságának és lehetőség szerint tömegének lemérése, a haljel sorszámának leolvasása, valamint, ha van rá lehetőség, a hal fotózását követően. A MOHOSZ azt is kéri, hogy a felvett adatokat, valamint a fogás helyszínét, időpontját és az elkészített fotókat valamilyen módon, esetleg elektronikus levél formájában juttassák el részükre. A FEOL kíváncsi volt arra, milyen gyakorlati haszna lehet mindennek?

– A telepített halak nyomon követése a cél – mondta Pálinkás Imre. – Meg tudjuk figyelni a telepítés helyéhez képest a fogási hely rögzítése alapján a vadponty mozgását, vándorlásának irányát és sebességét, méretének, súlyának növekedését egy adott időszakban, következtetni tudunk megmaradásának esélyeire, jelenlétére. Mindez a jövőbeli telepítésekhez adhat értékes információt, összességében a halgazdálkodást, a horgászokat segíti. Választ kaphatunk például arra, mennyire éri meg egy adott korosztályt egy bizonyos időszakban a vízbe juttatni.

A szakember hozzátette: a tapasztalatok szerint a telepített halak 2-3 nap alatt körbeússzák a tavat, így aztán nincs gyakorlati jelentősége annak, hogy éppen hol történik a vízbe helyezés. Ezért értelmetlenek azok a viták és panaszok, amelyek nyomán a horgászok időnként azt sérelmezik, hogy egy bizonyos helyen – például Velencénél – miért nem történik telepítés. Ráadásul a tóba csúszása utáni első napokban a hal nem, vagy csak nagyon ritkán vesz fel táplálékot, azaz mire a horgász kapáshoz jutna, addigra már messze jár attól a helytől, ahol a vízbe került.

–  Jó hír, hogy idén nem történt halpusztulás – folytatta Pálinkás Imre. – Azonban a pátkai tározóból történő vízpótlással sok kékalga került a tóba, ezért lett olyan furcsa színe a víznek. Jelenleg jelentős mennyiségű állati plankton hiányzik a Velencei-tóból, pedig erre nagy szükségük volna elsősorban a kisebb halaknak, így kijelenthető, hogy táplálékszegény a víz. Erre az ivadékok lassú növekedési üteméből is következtethetünk.

Kérdésünkre Pálinkás Imre elmondta, egy adott vízterület minősége elég összetett és bonyolult folyamatok eredményeként alakul ki, a jelenlegi helyzeten mesterséges módon nem lát esélyt javítani a védett Velencei-tó esetében. A másik nagy „téma” a vízszint, a vízállás.  

– A korábbi évekhez képest komolyabb csapadékmennyiség hatására erőteljesen frissült a tó vízkészlete, jobbak lettek a halak életkörülményei, ám a mennyiség fele még mindig hiányzik – jelentette ki Pálinkás Imre, de aztán kissé árnyalta a képet. – Szeptember végén járunk, mindig ilyenkor a legalacsonyabb a Velencei-tó szintje. Az agárdi mérőállomás szerdán reggel 79-80 centit mutatott, ez pedig távol jár az ideálisnak mondható 160-170 centitől, de még az elfogadható 130-140 centimétertől is. Azaz legalább fél méter víz még mindig hiányzik a Velencei-tóból.