„Ég a kisze, lánggal ég…” – Télűzés és tavaszvárás Lepsényben

Amint Szép Ritától, az egyesület elnökétől megtudtuk: a virágvasárnaphoz kapcsolódó leányszokás szerint a felöltöztetett kiszét kistraktorra ültetve kísérte a falu apraja-nagyja a település szélére. A kiszebábu elégetése szertartásosan ment végbe. Mielőtt tűzre vetették volna a rút bábut, a népek a Fantázia Pont zenés előadásával hangolódtak az eseményre. Ezután hangos kiáltással mondták el a népi rigmust, és zajkeltő eszközök használatával kísérték, ahogy a csúf szerzet hamuvá és füstté vált. Ezután körül táncolták.

Manapság a böjtöt kevesen vagy inkább már nem is tartják, viszont egészen biztos mindenkinek van olyan dolog a mindennapjaiban, amitől szívesen megszabadulna, kihajtaná az életéből. Például a betegséget, veszekedést, rossz időt vagy akár a tökfőzeléket. Ezen gondolatát egy cédulára írva minden résztvevő a tűz martalékává tehette szándékát.

Ahogy egy Ipoly-menti virágvasárnapi szokás rigmusa mondja: „Ég a kisze, lánggal ég, / Bodor füstje felszáll, / Tavaszodik, kék az ég, / Meleg a napsugár. / Mire füstje eloszlik, / A hideg köd szétoszlik, / Egész kitavaszodik.” (Csáky Károly: Haj ki, kisze, kiszőce…)

A közösen megélt régi hagyomány felelevenítésének sikerességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a lepsényiek valóban elűzték a telet, s másnap kellemes, tavaszi szellő fogadta az ébredőket.