Jó reggelt, Fejér vármegye!

Március 15-i fotó sejlik fel bennem. Harminc évvel ezelőtt széles mosollyal szegezem támadásra nagyapám díszkardját. Ingem bal zsebe peremén nemzetiszín kokárda. Március 15. Az idei. Autóm volánja mögött járom a várost, a gyér forgalom engedi, hogy a járókelőket figyeljem, vagy benézzek a mellettem elhaladó kocsik utasterébe. A Szabadságharc kirobbanásának ünnepe az egyetlen hazánkban, mely kézzel fogható jelképet ölt. Azonban alig látok kokárdát viselő magyart az utcákon. Egy nappal később, a kecskeméti stadion játékoskijárójából lép ki épp a Vidi focistáinak vezetőedzője. A lengyel származású, svéd tréner, Bartosz Grzelak szíve fölött mívesen varrt kokárda virít. Nyelvünkön nem beszél még, de érti a magyart, s tiszteli a nemzetet. Majd aznap este harcban szerzett győzelemre vezeti csapatát. Táskámba kotrok, s előveszem addig fel nem tűzött kokárdámat.