Fejér megyei költők versei anyák napjára

Káliz Sajtos József

Ódarészlet

Anyám, te Édes,

mióta bőröd

bársonyától

elváltam: utam

tövises, érdes…

De az ölelésed,

az érzés –

mit tőled

ringatva kaptam –

mindvégig kitart,

ingathatatlan.

* * *

Simek Valéria:

Nagymama

Ülsz az asztalnál,

s a nyitott konyhaajtón

bekúszik hozzád a

vasárnapi napsugár.

A szétnyitott bibliádra

fény terít.

Leguggolok, öledbe hajtom

fejem, szó nélkül simogatsz,

hallgatunk. Úgy, mint

amikor iskolába indulás

előtt fontad hajam.

Nem beszéltünk, az Úr ott

volt velünk, éreztük jelenlétét.

Ajándék volt az az idő, amit

életedből nekem adtál.

Gyerekként azt hittem, hogy

Te mindig ott leszel abban az

öreg házban, s az ajtód nem

csukódik be egyszer végleg

utánad.

* * *

Simek Valéria:

Anyák napra

Hatéves voltál, cipelted

a nagy lexikonokat, hogy a virágot

lepréseld egy karton szívre.

A következő évben apukáddal

rózsát vettetek, ő már nem lakott

veletek. Anyukádnak nagy örömet

szerettél volna szerezni, a szekrény

tetejére dugtad el.

A meglepetés nagy volt, mert a

virágok víz nélkül elhervadtak.

Ezután kértél pénzt, hogy már

egyedül is megtudod venni az

ajándékot. Nincs egy forintja sem-

közölte. Egy ölelés többet ért

minden szál virágnál.

* * *