Megkapó tekintetek, sejtelmes arcok Kati és Abou művein

Dég, Budapest, Dubai – a kiváló festőművész, Verebics Katalin életének jelenleg legfontosabb helyszínei ezek. Dég, a szülőfalu, az indulási pont, ahová időnként ellátogat. Budapest, a festőművésszé válás legfőbb helyszíne, fő tartózkodási helye. Dubai, ahol szerelem szövődött közte és férje között, s ahová vissza-visszatér családjával, mert párját oda köti munkája. Legutóbb Budapesten, egy kerületi rendezvény keretében volt lehetősége férjével, Mohamed Abouelnaga-val közösen kiállítani. Az Abou-Kati című tárlat művein fontos szerepet kapott az anyaság.

A számos tárlatot maga mögött tudó Katalin kicsit több mint egy éve adott életet első gyermekének, Fridának. Az anyává válás élménye miatt alkotói fókusza is áthelyeződött a főleg saját testét, lelkét ábrázoló, átvilágító művekről kislányára, illetve az ő közös világukra. Kati ismét sokat fotózott, hogy aztán festményein minél jobban át tudja adni gondolatait.

Az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában főleg szemeket ábrázoló képeket mutatott be. A szem mint a saját lélek tükre, mint az ősök vonásainak őrzője jelenik meg a festményeken. Hasonlóságokat mutat, családi összetartozásokat sejtet. A kis Frida ártatlan szeme mellett ott van az édesanya óvó, meleg, rajongó tekintete – szépen érvényesül ez a közös képen. A művészt itt a képkivágás izgatta, minél többet szeretett volna megmutatni a gyermekből, hiszen ő a központ.

Frida azonban csukott szemmel is megjelenik egy művön, amit barokkos keretbe foglaltak, ezzel érzékeltetve a kortárs és a régi együtt élésének lehetőségét, ugyanakkor diszharmóniáját.

Az új műveken a szemek mellett szerepet kap egy antik szobor is, amely mellé Kati arcának egy részlete került, természetesen megfestve – tudtuk meg a művésztől.

Férje, Abou – aki egy dubai galéria kurátora – modelleket fotózott, az elkészült nyomatokat pedig vegyes technikával dolgozta föl. Több tüll anyagot illesztett egymásra, így a kész alkotás sejtelmes, több dimenziós hatást kelt, a transzparenciát, átláthatóságot középpontba helyezve. E képek kicsit hologramszerűek közelről, különböző szögből nézve mást-mást mutatnak.

Az így családivá vált kiállításon szépen kirajzolódott mindkét művész érzékenysége. A képek kifejezőek, az ábrázolásmód megkapó.