Az Új Akropolisz Közhasznú Kulturális Egyesület vezetőjével beszélgettünk

Egy textilfigura-varrás keretében látogattunk el az Új Akropolisz Közhasznú Kulturális Egyesület Kairosz Kultúrműhelyébe. Ahogyan a név is mutatja, az egyesület a kulturális vonalat erősíti, azonban egyben filozófiai iskola is. A tagok stabil munkahellyel rendelkeznek, az egyesületi feladatokat önkéntesen végzik. A különféle programok szervezésében mintegy 15 fő vesz részt aktívan.

– Számunkra az önkéntesség mindig is fontos volt: úgy véljük, elengedhetetlen, hogy az emberek ne csak saját magukat ismerjék meg, de az őket körülvevő világot is, úgy, hogy közben segítő kezet nyújtanak a rászorulóknak – vallja Grúsz Róbert, a 2005 óta működő székesfehérvári központ vezetője.

A tagok nyitottak bármilyen lehetőségre, amely a helyi embereket, problémákat célozza meg. Ilyen volt a közelmúltban megszervezett jótékonysági textilfigura-varrás is, mely során a megjelentek egy budapesti iskola és gyermekotthon hátrányos helyzetű növedékeinek segítettek. Az ötlet, hogy – az önkéntes résztvevőkkel közösen – állatfigurákat készítsenek ezen az alkalmon, az általuk szervezett meseházból indult.

– Nagyjából havonta, kéthavonta szervezzük meg a gyermekeknek szóló ingyenes meseházat. Itt a pedagógusaink foglalkoznak a fiatalokkal, a szülők pedig beszélgetnek egymással, sétálnak. Hogy számukra is aktívabban, hasznosan teljen az idő, kitaláltunk egy ilyen, kézműves foglalkozást nyújtó kísérőprogramot – meséli Róbert.

Amikor a meseházról kérdezem, elmosolyodik, és csillogó szemekkel azt feleli: – A meseház egy külön világ, egy varázslat. Már a gyermekek jelenléte is csodavilággá varázsolja a kultúrműhelyt.

Ilyenkor ugyanis izgő-mozgó fiatalokkal telik meg a tér, akik aztán belevetik magukat a játékos ismerkedésbe s a közös éneklésbe. Ezt követően, egy varázskapu segítségével érkeznek a mese világába, ahol megismerkednek a mesével, s ahhoz kapcsolódóan különféle tárgyakat, eszközöket készítenek – lényegében egy kézműves foglalkozás keretében. Ezek az elkészült produktumok lesznek később a segítségükre. A sok esetben hősi próbákat idéző játékok végén az instruktorok aztán megpróbálják a gyermekeket kivarázsolni a mese világából.

– A pedagógusok szerint az a jó, ha sikerül a gyermeket be-, majd kivarázsolni a meséből. Lehetséges, hogy a felnőtteknek sem ártana ezt szem előtt tartaniuk: merjenek a hétköznapok valóságából néha-néha egy mesevilágba csöppenni, ügyelve arra, hogy az átjárás megmaradjon. Ezt a világot az idealizmus világának nevezném – mondja Róbert.

Tudja, mit beszél, hiszen a 6 és 10 év közötti gyermekeket megcélzó szakértőkőn túl – a programokon szakképzett pedagógusok instruálnak – mások, így ő is elsősorban a felnőttekkel foglalkozik. Immár huszonöt éve.

Beszélgetésünk végén a névválasztásra kérdezek rá. Mint kiderül, az Új Akropolisz nemzetközi egyesületként Argentínából indult, filozófiájuk megértéséhez az Akropolisz mint szimbólum értelmezése elengedhetetlen:

– Minden embernek érdemes megkeresnie azt a saját magában fellelhető legmagasabb pontot, melyben úgy érzi, a legjobb lehet, s a legközelebb tud létezni a saját ideáihoz, eszményeihez. A világ valószínűleg attól lenne jobb hely, ha mindenki arra törekedne, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa abban, amihez ért. Az Akropolisz a bennünk fellelhető fellegvárat jelenti.