Százharminc éve sírt fel a nagy tenor, Beniamino Gigli

Különböző években történtek ezek. Kicsi olaszos évfordulókörkép.

Nos, Kossuth Lajos 126 éve távozott e földi világból, 1894-ben. Torinóban halt meg, ahol 1863-tól fogva töltötte emigrációjának hosszú éveit, már csak a holtteste kerülhetett vissza magyar földre. A szabadságharc dicső ideje alatt, 1849 januárjában a debreceni városkapunál strázsáló őr jegyezte föl Kossuth Lajosról: „a magyarok Mózesse”. Innen ered a bevezetőben álló megnevezése.

Székesfehérvár 1887 augusztusában – természetesen és sajnálatosan – díszpolgári címet adományozott Kossuthnak. Több más település is így tett ekkoriban az országban, azt akarták elérni, hogy a régóta távol levő és egy törvény miatt a magyar állampolgárságától megfosztott államférfi számára engedélyezze a regnáló hatalom a visszatérést. Sikertelenül.

Szintén március 20-án történt, Torinótól nem is annyira messzire, hogy Napóleon visszatért zord száműzetése után Elba szigetéről Párizsba, és megkezdte 100 napig tartó uralkodását. Elba szigete a nyugati olasz partok mellett található, a francia nagy sziget, Korzika északi vonalának magasságában. Ez 205 évvel ezelőtt történt, Krisztus után 1815-ben.

A francia császárt 1814-ben küldték el melegebb éghajlatra, a Földközi-tenger fentebb már meghatározott pontjára az ellene szövetségbe tömörült európai hatalmak.

A visszatérés napjai valóban meg voltak számlálva, 1815. június 16-án Napóleon még győzött a lignyi csatában, de június 18-én jött a waterlooi csata… Waterloo manapság is a vereség szinonimája.

Nos, Napóleon ezután nem sokkal ismét egy szigeten találta magát, Szent Ilona-szigetén. Ellenségei biztosra mentek, ez a sziget ugyanis nem itt van: hanem messze délen, az Egyenlítőn és azon is túl, az Atlanti-óceán egy isten háta mögötti pontján. Mindentől távol.

Élet is született március 20-án olasz földön. Ugyanúgy álltak a naptárak, mint ma, amikor – bár ezt akkor még nem tudta senki sem – megszületett minden idők egyik legnagyobb tenorja, Beniamino Gigli operaénekes. Az évszám 1890. Aztán persze ki tudja, talán már ahogy felsírt, az is gyönyörűséges volt, édesanyja biztosan megkönnyezte. Tény, ami tény: már hétévesen fölvették szülővárosa, Recanati katedrálisának fiúkórusába. Huszonnégy esztendős korában nyerte meg első énekversenyét, a zsűri elnöke velősen üdvözölte: „Végre megtaláltuk a tenort!”