Világhírnév a zsákfaluban - Radisics Milán rókás fotói a világ legjobbjai között szerepelnek

Megszállottság és szenvedély, avagy a kozmai Roxy-projekt. Hogy miről is van szó? Nem is tudom, hol kezdjem, annyira szerteágazó beszélgetésben volt részem. Díjak, jelölések, reklámügynökség, házfelújítás, barkácsolás, rókafotózás, fotókiállítás, hírportál. Ez mind egy lapon említhető Milánnal, aki olyannyira sokoldalú, hogy talán már-már a polihisztor címke jobban illik rá, mint a fotós. Találkozásunk apropója mégis a fotósorozat sikere volt, minden másról csak szó esett.

Megtudtuk, hogy két külön kategóriában is sikeresen szerepelt a világ legnagyobb fotópályázatán, a Sony World Photography Awards-on, amelyre az idén 340 000 kép érkezett 156 000 fotóstól. A Vadvilág és Természet kategóriában a Karanténban egy rókával című fotósorozata döntős lett, így bekerült a világ három legjobbjai közé, és esélyes az első helyre. A képsorozat középpontjában a fiatal szuka róka, Roxy áll. A fotós nyolc hónapon át, besötétedéstől egészen a hajnali órákig figyelte és fotózta udvara rendszeres vendégét.

A másik sikert a Tájképek kategóriában az Üres üzenetek névre hallgató fotóesszéjével érdemelte ki. Ebben azokat az út menti táblákat mutatja be, amelyek egykor fontos üzeneteket hordoztak, de ma már üresen állnak, amolyan „fájó sebek” a tájban. Az eredményhirdetés április 12-én lesz, addig is szorítunk Milánnak! Ami viszont biztos, az a Magyar Sajtófotó első helyezése, melyen ugyancsak a Karanténban a Rókával sorozatával indult Milán.

Volt szerencsém látni a beküldött és díjra jelölt Roxy-képek közül jó néhányat, így nagyon érdekelt az elkészült képek mögötti munka. Tavaly nyáron, első találkozásunkkor még javában tartott a nyolc hónapos projekt, éppen ezért számos élmény, amiről most beszámolt, akkor még meg sem történt. De kezdjük az elején, úgy az izgalmas.

– 2020 decemberében járunk. Éppen a karácsonyi vacsorámat élveztem, amikor láttam, hogy valami elsuhant az ablak előtt. Gondoltam magamban: Macska? Nem. Róka? Az nem lehet. Majd kiraktam a vacsorából megmaradt csontokat, amik reggelre eltűntek. Másnap sötétedésre kiraktam egy vadkamerát, ami mozgásra beindul, majd ahogy jött ismét a reggel, megnéztem, és ott volt egy róka. Rögtön megihletett, és meg szerettem volna örökíteni őt a természetes közegében. Hiszen mégiscsak egy vadállat, aki a kertemben termett. Így sikerült lencsevégre kapni eddig még soha nem látott jeleneteket, és érdekes viselkedési formáknak lehettem szemtanúja, amit mindenképpen meg akartam mutatni az embereknek. Megszállott lettem, újabb eszközökre ruháztam be, Excel-táblázatot vezettem arról, hogy mikor érkezik, angol nyelvű szakirodalmakat olvastam a rókákról, és nem mellesleg minden éjjel hajnal egyig kint voltam, és fotóztam – meséli Milán.

A fotós a legelső alkalom után minden este hagyott kint egy falatot, így a róka hamar odaszokott, és egy éjszaka alatt akár ötször is visszatért, főleg télen, amikor korán sötétedett. Eközben Milán már várta felszerelkezve egy előre elképzelt jelentben. Lekövette a róka természetes mozgását a kertben, és kiválasztott számára egy-egy tetszőleges helyet, ahol szeretett volna fotózni. Ezt előre berendezte a vakukkal, és várt a sötét szoba ablakából, hogy odasétáljon az állat. A megfigyelései során ugyanis rájött, hogy a fiatal rókaszuka a megérkezéstől a távozásáig ugyanazokon a helyeken fordul meg a kertben. Milán kertjében van egy medence, amelyből a róka szívesen ivott, ennek megfotózása azonban nem kevesebb, mint másfél hónapi munkába került. A kép érdekessége, hogy vízfelszín alatti perspektívából készült, búvártokba helyezett fényképezőgéppel, és az épp lefetyelő rókát mutatja.

– Egy vadállat közelében lenni, látni, hogyan él, rendkívüli élmény. Hamar kialakult bennem a függőség, és Roxynak neveztem el. Nem hiszem, hogy hallgat a nevére, de így meg van személyesítve a különleges kapcsolatunk. Eloszlatom, sőt cáfolom azon téveszméket, miszerint a róka veszélyes állat, és félni kell tőle. Ez nincs így, kedves, szerethető, és az ökoszisztémában hasznos négylábú. Sokat adott nekem ez a projekt, jóval többet, mint gondoltam. Amit egyfajta „útravalóként” megfogalmazhatnék ebből a történetből, az az, hogy szinkronban és harmóniában élni a természettel nemcsak hogy klassz dolog és élvezetes, hanem létfontosságú – mondja szinte teljesen átszellemülve.

Adódik a kérdés: Van-e tervben folytatás? Mire ő: Persze! Említett is néhány elképzelést, de még ezzel sem ér véget a kozmai rókalány története, ugyanis Milán időközben létrehozott egy internetes hírportált, ahol Vérteskozmával kapcsolatos híreket, történeteket írnak a falubéliekkel, köztük a Roxy-val megélt kalandjairól is beszámolnak. Kis skanzenfalu lévén azonban már mindenki tudja, hogy új lakos költözött a kertekbe. A fotóművész úgy fogalmazott, hogy már nem csak ő a rókabolond a faluban. Olyannyira izgatottak lettek a helyiek, hogy sokan kamerákat szereltek udvaraikba, és spontán módon egy rókaklub is alakult, így Roxy, nemcsak világhírű, hanem egy kis falut is össze tud hozni!