Izgalmas adatokat őriznek, a személyes titkok óvása mellett

Még odaérhet, akit érdekel a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér vármegyei munkatársának gyakorlati tanácsokat is nyújtó előadása Kutasd a múltat! címmel ma, 17 órától. Manapság reneszánszát éli a családfakutatás, amit hajdan a nemesi családok leszármazása kapcsán tartottak fontosnak, történelmileg indokoltnak többnyire. Aztán a diktatúra éveiben sokszor ildomos volt inkább elfelejteni, letagadni a patinás családokhoz való tartozást, de az idő ezt is nagyjából „kitisztította”. Az biztos, hogy a nagynevű famíliákra most és mindörökké akkor lehetünk büszkék, ha valódi értékeket mentettek át tagjai az évszázadokon át, a vérzivataros idők ellenére vagy éppen azért. S persze mindenkinek van családfája, amelyet szerényebb származás esetén kicsit bonyolutabb kikutatni, de nem lehetetlen. A helytörténet is izgalmas terep, az elsüllyedt vagy néma múlt helyett a beszédes adatok önmagukban is szórakoztatóak, büszkeségre okot adóak, vagy egyszerűen csak gondolatban magunkhoz ölelhetjük eleinket, köszönetképpen.

Az első alkalommal Szima Viktória levéltáros ismertette a levéltárak történetét, s szólt arról, honnan és hogyan kerülhetnek be megőrzésre érdemes adatok, okiratok, képek az országos és a vármegyei levéltárakba. Humorral átszőtt előadása nyomán a némaságuk ellenére érdekes „papírvilágba” engedett bepillantást röviden. A kutyabőrök, pergamenek, régi kéziratok, könyvek, anyakönyvi kivonatok, egyházi dokumentumok, fotók, térképek is itt lelhetők fel, a háromszáz éves levéltári szakma szakemberei jóvoltából. Ma már az internetre felvitt adatoknak köszönhetően a fotelből is kutathatjuk a múltat. S amint tapasztalható, egyre több fiatal vág bele a régi idők bizonyos szeleteinek feltárásába, elsősorban a személyes érintettség okán. Természetesen mély titkok is lappanganak a levéltárak mélyén, szigorú törvényi szabályozás gondoskodik róla, hogy bárki ne kufárkodhasson olyan adatokkal, amelyek nem tartoznak rá, mert magánügyek.

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltárában 11 ezer folyóméter dokumentumot őriznek, mondta el Szima Viktória, a legkorábbiak a 13. századból (!) származnak. Az iratok többsége a 17. század második felétől bőségben van, a feudalizmus iratanyaga 1692-től teljes. Vannak városi, egyéb intézményi leváltárak is, a háború alatt sajnos elvesztek fontos iratok Székesfehérváron is, a pusztító harcok következtében. A viharos 20. századból is sok anyag található, az államszocialista időkből is szinte minden. A rendszerváltás utánról bőséges dokumentumok szolgálnak a tanácsok és önkormányzatok, a pártok, vállalatok, szövetkezetek, magánvállalkozások és persze a családok hivatalos történetéről. Kutatószolgálat, ügyfélszolgálat vehető igénybe, amint mindig hangsúlyozzák, az érzékeny adatok védelmének megtartása mellett. Online módon 68-féle adatbázisba tekinthet be az arra elszánt kutató a számítógépén.

Szima Viktória elárulta, hogy az ő személyes kutatási területe a gyógyszerészet, a székesfehérvári Arany Sas Patika Múzeum történetének szakavatott kutatója, feldolgozója. Magával hozott egy préselt növényeket tartalmazó szép köynvet, néhány oklevelet, szakácskönyv-töredékeket, ízelítőt mutatván a csöppet sem unalmas levéltári kincsekből. A mai, február 1-jei napon a családfakutatáshoz ad gyakorlati tanácsot a vármegyei levéltári szakember.