Székely Csaba szigorú, de következetes edző

Fiatal csapathoz fiatal stáb dukál, így nem meglepő, hogy az Erste Liga egyik legifjabb csapatánál, a Fehérvári Titánoknál a – nagycsapatnál másodedzővé előlépő Kiss Dávidhoz hasonlóan – mindössze 30 esztendős Székely Csabáé lett a kapusedzői poszt. A kanadai Cam MacDonald helyére érkező gyergyószentmiklósi szakember az U20-as válogatottnál is felel a hálóőrök munkájáért, míg klubszinten 2016 óta idén májusig a Vasas hokicsapatát segítette.

– Olyan lehetőséget vázolt a fehérvári vezetőség, amiért úgy gondoltam, hogy érdemes váltani, és úgy éreztem, hogy szakmailag előre tudok majd lépni. A gyerekekkel, az utánpótláson belül a kicsikkel és a felnőttekkel is jól érzem magam, bár természetesen teljesen másfajta munkát igényel egy 8–10 éves gyerekkel dolgozni, mint egy idősebbel vagy a felnőttekkel. Szeretem végigkísérni egy-egy játékos útját az U8-tól egészen a felnőtt korosztályig, amire Fehérváron bőven lesz lehetőségem.

Mekkora rálátása volt érkezése előtt az itt folyó munkára?

– Találkoztam, beszéltem már korábban itt dolgozó edzőkkel, úgyhogy már régebb óta tudtam, milyen lehetőségek vannak itt, mennyit tudnak fejlődni a gyerekek, mennyi jégidő jut edzésekre.

Mik az első tapasztalatok most, hogy kezd beindulni a nagyüzem?

– Egy hét telt el a felkészülés kezdete óta, és nagyon pozitív benyomásaim vannak eddig. A gyerekekkel és az edzői stábbal is nagyon hamar sikerült megtalálni a közös hangot, mondhatni, úgy érzem magam, mintha már évek óta itt dolgoznék. Azok a várakozásaim, hogy jól érezzem magam, könnyen menjen a munka, meglegyen a jó hangulat, maradéktalanul teljesültek.

Hogyan értékeli edzői stílusát, inkább szigorúbb, vagy megengedőbb?

– Alapvetően szigorú, de következetes edzőnek tartom magam – természetesen próbálok arra figyelni, hogy ez a valóságban is így legyen. Amikor korábban alsóbb korosztályban vezetőedzőként dolgoztam, szintén azok voltak a visszajelzések, hogy bár kemények a követelmények, következetesen várok el mindent a gyerekektől, emiatt pedig mind velük, mind a szülőkkel jó kapcsolatot tudtam ápolni.

Mi lehet a titka annak, hogy a magyar kapusképzés országos szinten is fejlődni tudjon?

– Azt gondolom, hogy nekünk, jégkorong szempontjából, igazolt játékosokat tekintve kis országként az lenne a járható út, hogy kinevelünk olyan játékosokat, akik már fiatalon el tudnak menni külföldre, komoly bajnokságba, és ott tovább tudnak fejlődni. Egyelőre a magyar korosztályos bajnokságok még nem állítják olyan versenyhelyzet elé a fiatalokat, ami a lehető legjobb teljesítményük nyújtására ösztönözné őket. A gyerekek mennyiségben az elmúlt években már szintet léptek, már „csak” a minőségben kellene szintén előrelépni.

Milyen célkitűzésekkel vág neki a fehérvári kalandnak?

– Szeretném mindenképpen elérni, hogy a szezon végén mindenki elmondhassa, hogy fejlődött. Át fogjuk beszélni a felkészülés során, hogy kinek mi a célkitűzése, én pedig ebben szeretném segíteni őket, Emellett az utánpótlásban fontosnak tartom a szisztematikus, évről évre történő építkezést, technikai, taktikai és egyéb szempontból.