Milyen az élet a T. Ház után?

Az 1990-es első szabad választáson az MDF színeiben került a magyar országgyűlésbe. Négy évig volt képviselő, de 1994-ben az MDF már nem úgy szerepelt, mint korábban, és őt sem választották újjá. Két esztendeig még az MDF országos elnökségének tagja volt, majd amikor a Néppárt kivált az MDF-ből, ő is távozott. Azután a Néppárt összeolvadt a Centrum elnevezésű tömörüléssel, és azt Zsebők már nem vállalta.

- Azóta nem politizálok, de figyelemmel kísérem a politikai történéseket - mondja munkahelyén, a Fejérvíz főmérnöki szobájában. A beosztása ugyanis kommunikációs és minőségbiztosítási főmérnök. A képviselőség előtt is itt volt osztályvezető, főépítésvezető. Képviselősége alatt elkezdett foglalkozni a kommunikációval, szerzett ebből diplomát is, sőt felsőfokú PR-szakértői papírja van és minőségbiztosítási mérnök is. Immár másfél évtizede dolgozik az új szakterületén, és jól érzi magát.

- Valami törés természetesen volt, hiszen képviselőként az ember nagyobb volumenű ügyekkel foglalkozik, mint egy cégnél. Voltak fenntartások is velem szemben, nem tagadom. De dolgozni szeretek, feladatorientált, beosztásorientált ember vagyok.

Egy országgyűlési képviselőt tisztelet vesz körül. Vajon mi történik, ha véget ér?

- Volt, aki később már meg sem ismert, volt, aki másképpen kezelt, de ez nem volt nagy baj. Azt látom, hogy a politika jól meg van nélkülem, de ezt nem könnyű tudomásul venni. Meg kell azt is tanulni, hogy nekem nem feltétlenül kell a politikával foglalkoznom. Számomra azért volt könnyebb a váltás, mint másoknak talán, mert problémamegoldó típus vagyok. Most ez a dolgom, s ezt igyekszem a legjobban csinálni.

Zsebők Lajos igyekszik teljes életet élni. A munka mellett szobrászkodik, motorozik és lovagol.

A tanári pályát cserélte a képviselőségre Szabados Tamás. 1994-től 2006-ig volt az MSZP képviselője, két ciklusban egyéni körzetből. A parlamentben volt az oktatási bizottság elnöke, majd oktatási államtitkár. Vagyis a párt egyik meghatározó oktatáspolitikusaként dolgozott hosszú évekig. Ma már nyugdíjas, ám még tagja a megyei önkormányzatnak, társelnöke a regionális fejlesztési tanácsnak, elnöke a regionális szakképzési bizottságnak.

- Ez a mostani már egy lassúbb, nyugodtabb életforma. A váltás nekem semmiféle traumát nem okozott, hiszen a korábbi életembe tértem vissza. Viszonylag későn, 42 évesen kerültem be a politikába, egy kialakult, stabil értékrenddel. A politika nem változtatott meg, így a visszaállás sem okozott gondot. Magamra nem nyugdíjas politikusként, hanem nyugdíjas pedagógusként gondolok. S a tanítás hiányzik egyedül.

Szabados Tamásnak most már több ideje jut olvasásra és zenehallgatásra, szívesen dolgozik a kertjében is. S tagadhatatlanul jó pálinkát főzet. Csak tiszta, egészséges, érett, kimagozott gyümölcsből lehet jó pálinkát főzni szerinte - és természetesen cukor nélkül. Az ember ámulva hallgatja, amikor az ágyas pálinka készítéséről is úgy beszél, mint az oktatásügy problémáiról: szakértően, igazi hévvel. Közben azért figyeli a politikát, és magának készít jegyzeteket.

Huszonketten vannak a magyar parlamentben, akik 1990 óta megszakítás nélkül képviselők. Egyikük Világosi Gábor, aki az SZDSZ képviselője volt. Ő egy ciklusban belügyi államtitkárként, hat évig az országgyűlés jegyzőjeként és hat évig a T. Ház alelnökeként dolgozott.

- Az ember csinál egyfajta számvetést. Sikeresnek mondható a pályafutásom. Az első ciklusban az alkotmányügyi bizottságban, a főbizottságban dolgoztam. 1994-98 között egy óriási minisztériumban. Aktív részese voltam a menekültügyi szabályozásnak, a tűzoltósági törvény megszületésének, s hozzánk tartozott a sport felügyelete is. Jóban voltam Puskás Öcsivel, Hidegkutival és Sándorcsikarral, ráadásul Pelének én adhattam át egy kitüntetést.

Világosi Gábor Panonhalmán végzett, majd jogász lett, több cégnél volt jogtanácsos.

Most, a politikai pálya végén ismét a jogászkodás felé fordul. Úgy tervezi, hogy ügyvédi irodában dolgozik majd.

- Az biztos, hogy van élet a parlamenten kívül is, de hogy nekem van-e, az majd kiderül. Optimista ember vagyok, de naiv nem. Tudom, hogy nehéz lesz, hiszen húsz éve nem foglalkoztam a jogi pályával. Hazudik, aki azt mondja, nem érdeklik az emberi gesztusok. Eddig tisztelgett a parlamenti őr, ezután majd be sem enged az épületbe. Meg kell szokni az új helyzetet. Már most érzem, hogy mennyire más az emberek köszönése...

Tizenkét évet töltött a T. Házban Gógl Árpád a Fidesz színeiben. 1994-ben éppen Világosi Gábor javára lépett vissza a második fordulóban, 1998-ban országos listáról jutott be - s lett egyből miniszter -, majd két alkalommal az egyéni körzetben nyert.

Azt mondja, túl nagy változást ez akkor nem okozott, hiszen már 1979-től osztályvezető főorvos volt, majd megyei szakfelügyelő. Tagja volt az akadémiai szakbizottságnak, az akadémiai köztestületnek és 1994-től az Orvosi Kamara elnöki tisztét is betöltötte. Minisztersége alatt alakult ki a vérellátó szolgálat szervezete, bekerült a rendszerbe a sürgősségi ellátás, nála indult meg az alapellátás privatizációja.

Azt tervezi, hogy tapasztalataival segíti majd az új kormányzat munkáját. Véleménye szerint jól átgondolt lépésekkel kell újraépíteni az egészségügyet. A megye 400 ezer lakosának szüksége van egy korszerű onkológiára - állítja. S azt is, hogy a régióban egészségügyi szakemberképzésre is szükség van. Idősek védőnőinek képzését lehetne megoldani. És még sorolja a teendőket. Közben 72 éves lett, és már szeret 9-ig aludni, szeret a barátokkal, családdal ellenni, s örül a kötöttségek nélküli életnek.

Az 1990-es első szabad választáson az MDF színeiben került a magyar országgyűlésbe. Négy évig volt képviselő, de 1994-ben az MDF már nem úgy szerepelt, mint korábban, és őt sem választották újjá. Két esztendeig még az MDF országos elnökségének tagja volt, majd amikor a Néppárt kivált az MDF-ből, ő is távozott. Azután a Néppárt összeolvadt a Centrum elnevezésű tömörüléssel, és azt Zsebők már nem vállalta.

- Azóta nem politizálok, de figyelemmel kísérem a politikai történéseket - mondja munkahelyén, a Fejérvíz főmérnöki szobájában. A beosztása ugyanis kommunikációs és minőségbiztosítási főmérnök. A képviselőség előtt is itt volt osztályvezető, főépítésvezető. Képviselősége alatt elkezdett foglalkozni a kommunikációval, szerzett ebből diplomát is, sőt felsőfokú PR-szakértői papírja van és minőségbiztosítási mérnök is. Immár másfél évtizede dolgozik az új szakterületén, és jól érzi magát.

- Valami törés természetesen volt, hiszen képviselőként az ember nagyobb volumenű ügyekkel foglalkozik, mint egy cégnél. Voltak fenntartások is velem szemben, nem tagadom. De dolgozni szeretek, feladatorientált, beosztásorientált ember vagyok.

Egy országgyűlési képviselőt tisztelet vesz körül. Vajon mi történik, ha véget ér?

- Volt, aki később már meg sem ismert, volt, aki másképpen kezelt, de ez nem volt nagy baj. Azt látom, hogy a politika jól meg van nélkülem, de ezt nem könnyű tudomásul venni. Meg kell azt is tanulni, hogy nekem nem feltétlenül kell a politikával foglalkoznom. Számomra azért volt könnyebb a váltás, mint másoknak talán, mert problémamegoldó típus vagyok. Most ez a dolgom, s ezt igyekszem a legjobban csinálni.

Zsebők Lajos igyekszik teljes életet élni. A munka mellett szobrászkodik, motorozik és lovagol.

A tanári pályát cserélte a képviselőségre Szabados Tamás. 1994-től 2006-ig volt az MSZP képviselője, két ciklusban egyéni körzetből. A parlamentben volt az oktatási bizottság elnöke, majd oktatási államtitkár. Vagyis a párt egyik meghatározó oktatáspolitikusaként dolgozott hosszú évekig. Ma már nyugdíjas, ám még tagja a megyei önkormányzatnak, társelnöke a regionális fejlesztési tanácsnak, elnöke a regionális szakképzési bizottságnak.

- Ez a mostani már egy lassúbb, nyugodtabb életforma. A váltás nekem semmiféle traumát nem okozott, hiszen a korábbi életembe tértem vissza. Viszonylag későn, 42 évesen kerültem be a politikába, egy kialakult, stabil értékrenddel. A politika nem változtatott meg, így a visszaállás sem okozott gondot. Magamra nem nyugdíjas politikusként, hanem nyugdíjas pedagógusként gondolok. S a tanítás hiányzik egyedül.

Szabados Tamásnak most már több ideje jut olvasásra és zenehallgatásra, szívesen dolgozik a kertjében is. S tagadhatatlanul jó pálinkát főzet. Csak tiszta, egészséges, érett, kimagozott gyümölcsből lehet jó pálinkát főzni szerinte - és természetesen cukor nélkül. Az ember ámulva hallgatja, amikor az ágyas pálinka készítéséről is úgy beszél, mint az oktatásügy problémáiról: szakértően, igazi hévvel. Közben azért figyeli a politikát, és magának készít jegyzeteket.

Huszonketten vannak a magyar parlamentben, akik 1990 óta megszakítás nélkül képviselők. Egyikük Világosi Gábor, aki az SZDSZ képviselője volt. Ő egy ciklusban belügyi államtitkárként, hat évig az országgyűlés jegyzőjeként és hat évig a T. Ház alelnökeként dolgozott.

- Az ember csinál egyfajta számvetést. Sikeresnek mondható a pályafutásom. Az első ciklusban az alkotmányügyi bizottságban, a főbizottságban dolgoztam. 1994-98 között egy óriási minisztériumban. Aktív részese voltam a menekültügyi szabályozásnak, a tűzoltósági törvény megszületésének, s hozzánk tartozott a sport felügyelete is. Jóban voltam Puskás Öcsivel, Hidegkutival és Sándorcsikarral, ráadásul Pelének én adhattam át egy kitüntetést.

Világosi Gábor Panonhalmán végzett, majd jogász lett, több cégnél volt jogtanácsos.

Most, a politikai pálya végén ismét a jogászkodás felé fordul. Úgy tervezi, hogy ügyvédi irodában dolgozik majd.

- Az biztos, hogy van élet a parlamenten kívül is, de hogy nekem van-e, az majd kiderül. Optimista ember vagyok, de naiv nem. Tudom, hogy nehéz lesz, hiszen húsz éve nem foglalkoztam a jogi pályával. Hazudik, aki azt mondja, nem érdeklik az emberi gesztusok. Eddig tisztelgett a parlamenti őr, ezután majd be sem enged az épületbe. Meg kell szokni az új helyzetet. Már most érzem, hogy mennyire más az emberek köszönése...

Tizenkét évet töltött a T. Házban Gógl Árpád a Fidesz színeiben. 1994-ben éppen Világosi Gábor javára lépett vissza a második fordulóban, 1998-ban országos listáról jutott be - s lett egyből miniszter -, majd két alkalommal az egyéni körzetben nyert.

Azt mondja, túl nagy változást ez akkor nem okozott, hiszen már 1979-től osztályvezető főorvos volt, majd megyei szakfelügyelő. Tagja volt az akadémiai szakbizottságnak, az akadémiai köztestületnek és 1994-től az Orvosi Kamara elnöki tisztét is betöltötte. Minisztersége alatt alakult ki a vérellátó szolgálat szervezete, bekerült a rendszerbe a sürgősségi ellátás, nála indult meg az alapellátás privatizációja.

Azt tervezi, hogy tapasztalataival segíti majd az új kormányzat munkáját. Véleménye szerint jól átgondolt lépésekkel kell újraépíteni az egészségügyet. A megye 400 ezer lakosának szüksége van egy korszerű onkológiára - állítja. S azt is, hogy a régióban egészségügyi szakemberképzésre is szükség van. Idősek védőnőinek képzését lehetne megoldani. És még sorolja a teendőket. Közben 72 éves lett, és már szeret 9-ig aludni, szeret a barátokkal, családdal ellenni, s örül a kötöttségek nélküli életnek.

- Azóta nem politizálok, de figyelemmel kísérem a politikai történéseket - mondja munkahelyén, a Fejérvíz főmérnöki szobájában. A beosztása ugyanis kommunikációs és minőségbiztosítási főmérnök. A képviselőség előtt is itt volt osztályvezető, főépítésvezető. Képviselősége alatt elkezdett foglalkozni a kommunikációval, szerzett ebből diplomát is, sőt felsőfokú PR-szakértői papírja van és minőségbiztosítási mérnök is. Immár másfél évtizede dolgozik az új szakterületén, és jól érzi magát.

- Valami törés természetesen volt, hiszen képviselőként az ember nagyobb volumenű ügyekkel foglalkozik, mint egy cégnél. Voltak fenntartások is velem szemben, nem tagadom. De dolgozni szeretek, feladatorientált, beosztásorientált ember vagyok.

Egy országgyűlési képviselőt tisztelet vesz körül. Vajon mi történik, ha véget ér?

- Volt, aki később már meg sem ismert, volt, aki másképpen kezelt, de ez nem volt nagy baj. Azt látom, hogy a politika jól meg van nélkülem, de ezt nem könnyű tudomásul venni. Meg kell azt is tanulni, hogy nekem nem feltétlenül kell a politikával foglalkoznom. Számomra azért volt könnyebb a váltás, mint másoknak talán, mert problémamegoldó típus vagyok. Most ez a dolgom, s ezt igyekszem a legjobban csinálni.

Zsebők Lajos igyekszik teljes életet élni. A munka mellett szobrászkodik, motorozik és lovagol.

A tanári pályát cserélte a képviselőségre Szabados Tamás. 1994-től 2006-ig volt az MSZP képviselője, két ciklusban egyéni körzetből. A parlamentben volt az oktatási bizottság elnöke, majd oktatási államtitkár. Vagyis a párt egyik meghatározó oktatáspolitikusaként dolgozott hosszú évekig. Ma már nyugdíjas, ám még tagja a megyei önkormányzatnak, társelnöke a regionális fejlesztési tanácsnak, elnöke a regionális szakképzési bizottságnak.

- Ez a mostani már egy lassúbb, nyugodtabb életforma. A váltás nekem semmiféle traumát nem okozott, hiszen a korábbi életembe tértem vissza. Viszonylag későn, 42 évesen kerültem be a politikába, egy kialakult, stabil értékrenddel. A politika nem változtatott meg, így a visszaállás sem okozott gondot. Magamra nem nyugdíjas politikusként, hanem nyugdíjas pedagógusként gondolok. S a tanítás hiányzik egyedül.

Szabados Tamásnak most már több ideje jut olvasásra és zenehallgatásra, szívesen dolgozik a kertjében is. S tagadhatatlanul jó pálinkát főzet. Csak tiszta, egészséges, érett, kimagozott gyümölcsből lehet jó pálinkát főzni szerinte - és természetesen cukor nélkül. Az ember ámulva hallgatja, amikor az ágyas pálinka készítéséről is úgy beszél, mint az oktatásügy problémáiról: szakértően, igazi hévvel. Közben azért figyeli a politikát, és magának készít jegyzeteket.

Huszonketten vannak a magyar parlamentben, akik 1990 óta megszakítás nélkül képviselők. Egyikük Világosi Gábor, aki az SZDSZ képviselője volt. Ő egy ciklusban belügyi államtitkárként, hat évig az országgyűlés jegyzőjeként és hat évig a T. Ház alelnökeként dolgozott.

- Az ember csinál egyfajta számvetést. Sikeresnek mondható a pályafutásom. Az első ciklusban az alkotmányügyi bizottságban, a főbizottságban dolgoztam. 1994-98 között egy óriási minisztériumban. Aktív részese voltam a menekültügyi szabályozásnak, a tűzoltósági törvény megszületésének, s hozzánk tartozott a sport felügyelete is. Jóban voltam Puskás Öcsivel, Hidegkutival és Sándorcsikarral, ráadásul Pelének én adhattam át egy kitüntetést.

Világosi Gábor Panonhalmán végzett, majd jogász lett, több cégnél volt jogtanácsos.

Most, a politikai pálya végén ismét a jogászkodás felé fordul. Ú