A 301-es parcella rejtélye

A belügyminisztérium vizsgálati osztályának helyettes vezetőjeként dolgozó Pajcsics József alezredes ezt abból is észrevehette, hogy 1988 májusában egy titkos megbízatást kapott Harangozó Szilveszter belügyminiszter-helyettestől. Mivel az osztályvezető szabadságon volt, így a telefonon jött utasítás szerint a helyettesének kellett átmennie az altábornagyhoz, mert fontos és bizalmas dologról kell beszélni:

- Pajcsics elvtárs, meg kell keresni Nagy Imréék sírhelyét! Egyszerű dolga lesz, bemegy az Új köztemető 301-es parcellájába, s ott a fejfákat végignézve feljegyzi, hol vannak a keresett sírok. Erről senkinek nem számolhat be, s nekem egy kézzel írott jelentést készít majd róla - mondta a miniszterhelyettes.

Az utasítás az utasítás, gondolta Pajcsics elvtárs, de már akkor sejtette, nem lesz ez olyan egyszerű feladat. Amikor kiment a 301-es parcellához, elképesztő állapotokat talált, nemhogy névtábla nem volt: derékig ért a bozót, a sírok nem voltak felhantolva, mélyedések jelezték csak, hogy oda valakit eltemettek. Mivel így képtelenség lett volna bárkit is megtalálni, muszáj volt Nagy Imréék büntetőperének irataiban kutakodni, hátha a paksamétában lesz valamilyen utalás az eltemetés körülményeire. Nos, Pajcsics József egyetlen napra kapott engedélyt erre, bement az Állambiztonsági nyilvántartó osztály különleges páncéltermébe, ahol kitették el a 36 dossziéból álló, egész asztalokat betöltő iratanyagot...

- Óriási szerencsém volt, mert találtam egy Darázsfészek nevű dossziét, amiben volt egy 1961. február 25-én kelt, kézzel írott jelentés. Ebben Potecz Sándor alezredes leírja, hogy a Kisfogház udvaráról kihantolták Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós hamvait. Nagy Imre Borbíró Piroska álnéven került a 23. sor 9. sírhelyére, Maléter Pál és Gimes Miklós pedig a Naszladi Péter nevére igényelt 8. sírhelyre került - idézte fel az egykori alezredes Enyingen tartott érdekfeszítő előadásában. Ez a dosszié tartalmazott két térképvázlatot is, amely lépésekben számolva megadta Szilágyi József és Losonczy Géza forradalmárok nyughelyét is.

- Megint nagy szerencsém volt: Ladányi Jenő, a temető helyettes vezetője földmérő mérnök volt, aki, miután sikerült a földhivatalból egy 1896-os, a temetőt méretarányosan ábrázoló térképet szereznem, két gyakorló sírásóval nekiállt a keresett sírhelyek felkutatásának. 1988 augusztus 3-án mentünk ki a temetőbe, ahol először kimérték azt a pontot, ahonnan a parcella kezdődik. S ekkor a két sírásó elindult és hatalmas lépésekkel kiszámolta, hol van a 23. sor és a 9. sírhely - meséli máig ható döbbenettel az egykori alezredes. Ezután Pajcsics elővette a kézzel rajzolt térképet, amely Szilágyi és Losonczy sírhelyét mutatta. A sírások ezen sem akadtak fent, simán kilépték a távolságokat...

Ekkor még élt Potecz Sándor, akit a börtönelhárítás alosztályvezetőjeként bíztak meg az 1961-es kihantolással. Pajcsics Józsefnek egyszerűen letagadta, hogy ő bármiben is részt vett volna. A sors furcsasága, hogy Potecz Sándort éppen akkor temették el ugyanebbe a temetőbe, amikor 1989-ben Nagy Imre sírjának kihantolása zajlott... A keresés során amúgy tíz olyan embert találtak meg, aki valamilyen módon részt vett a temetésben, de mindössze ketten voltak hajlandóak beszélni a történtekről.

1989 márciusában aztán egy kijelölt orvosszakéértői bizottság és a hozzátartozók által felkért szakértők megkezdték a kihantolást, Kralovánszky Alán régész vezette a feltárást. (Mivel Pajcsicsék féltek attól, hogy esetleg valaki kitöri a jelzőkarókat, vagy önkényesen nekiáll a kiásásnak, az eltelt hónapok alatt többször kimentek a parcellába ellenőrizni, megvannak-e még a jelek. Megvoltak.)

- A hozzátartozók rendkívül bizalmatlanok voltak, talán még abban is kételkedtek, hogy tényleg az ő hallottaikat keressük. A feltárás első napján került napvilágra a Nagy Imre hamvait tartalmazó lemezláda. A félig elporladt koponyában két aranyfogat is találtunk. Amikor Nagy Erzsébet, az egykori miniszterelnök lánya ezt meglátta, kategórikusan kijelentette, márpedig ez nem az ő apja, neki ugyanis nem voltak aranyfogai. Később kiderült, hogy a család megőrizte Nagy Imre protézisét. Amikor kipróbálták, az tökéletesen beleillett az egyébként asszimetrikus koponyába, s később bizony az is kiderült, mégiscsak voltak aranyfogai a miniszterelnöknek! - osztotta meg az előadó. Maléter Pált, aki két méternél is magasabb volt, már egyértelműen azonosították a hosszú csontváz alapján, ráadásul azt is tudták, hogy a bal lapockáján kell lennie egy háborús sérülésnek. Ezt a csonthiányt is megtalálták. Gimes Miklós esetében pedig a család azonnal felismerte a jellegzetes alakú koponyát.

A többi pedig már a mindenki számára ismert történelem, amely a mártírok 1989 június 16-án, hatalmas tömeg előtt lezajlott újratemetésével folytatódott.