A hagyományos nő zsidó szerep a család egyben tartásának feladata

Ki a gazdag? Az, akinek derék felesége van – rabbi Akivát idézte Szántóné Balázs Edit a múlt héten a fehérvári zsidó hitközség által indított szabadegyetemi sorozat legutóbbi előadásában, amely a zsidó női szerepről szólt. A mondat sok mindent elárul férfi és nő közötti viszonyról. A zsidó lányok korán férjhez mentek, apjuk után férjük felügyelete alá kerültek – mégsem lettek alávetettek: ha nem is egyenlők, de más-más feladattal férj és feleség egyenrangúak voltak a házasságban. A fiatalokat a házasságközvetítő, a sadchen hozta össze, akinek a szerep azért is fontos, mert az egymástól távol élő, zárt közösségek tagjait ismerteti meg egymással, megakadályozva ezzel a belterjes, egymás közötti házasodást. A frigyet megelőzően a feleség védelmében szerződés (ketuba) köttetett, amelyet az esküvőn, a hüpe alatt fel is olvastak. Ebbe azt foglalták bele, mi jár vissza a nőnek a hozományból, ha válásra kerülne a sor. Ha a házastársak netán összezördültek, a férj csak ránézett a falra kifüggesztett ketubára, és meg is békélt...

Hagyományos zsidó esküvő a hüpe alatt. Itt olvasták fel a ketubát, a szerződést, amelyben a férj leírta, mi jár vissza a nőnek a hozományból, ha válásra kerülne sor....

A zsidó nő számára előírt szabályok között az egyik legfontosabb a kasrut betartása, ezek a kóserségi szabályok, amelyek az étkezésre vonatkoznak. A legaprólékosabb előírások a húsokra vonatkoznak: tilos tisztátalan állat, tiszta, de elhullott és tiszta, de beteg állat húsát fogyasztani. (A legkevésbé kóser állat a disznó, nem véletlen, hogy ezt használták fel, ha a zsidókat meg akarták alázni...) A nő dolga a családi élet fenntartása, lehetővé tenni, hogy a férje a tanházba menjen, hogy a fiúgyerekek a héderbe járjanak, rendes zsidókká legyenek. Ami a templomot illeti: az ortodox zsidó közösségekben a nők a zsinagógában nem csak külön padsorban, de a férfiaktól ráccsal elválasztva vesznek részt a szertartáson.

.... erről is beszélt Szántóné Balázs Edit. Fotó: illusztráció, Molnár Artúr

A családon kívüli életben a nők feladata a jótékonykodás. A 19. század közepétől szaporodnak a nő- és leányegyletek, utóbbiak arra is jók voltak, hogy az ifjú hölgyek hasznosan töltötték idejüket, míg férjhez nem mentek. Az egyletek árvaházakat, népkonyhákat tartottak fenn, bálokat szerveztek a szegények, elesettek megsegítésére.

Az 1867-es kiegyezés meghozta a zsidók egyenjogúsítását, ez egybeesik az emancipációs törekvésekkel, amelyben a zsidó nők jelentős szerepet játszottak – emelte ki Balázs Edit. A zsidók közül kerültek ki az egyetemek első női hallgatói (a 19. század végén az összes női hallgató fele zsidó), persze nem volt előttük nyitva minden kapu: bölcsész, orvos vagy gyógyszerész lehetett belőlük – no és munkát is nehezebben kaptak, s ha igen, a fizetésük kevesebb volt, mint a férfiaké (bár ez a máig igaz, és nem csupán a zsidóságon belül...) Az I. világháború után aztán a tanítók, a posta- és magánhivatali tisztviselők között is egyre több a zsidó származású nő. A zsidóságon belül is változik a nőkhöz való viszonyulás, már nem csak a családban, de azon kívül is hangsúlyosabb szerepet kapnak. A nők azok például, akik a közép- és nagypolgári családokban a műveltséget képviselik, művészetpártolóként szalonokat visznek otthonukban.