A három világot szemünknek mintázza

Tetszetősek, dekoratívak Kiss-Kovács Klára kerámiái, Szabó Ajna festményei és Udvari Emese üvegékszerei. Közös kiállításuk a kishantosi Nagy-Fiáth-kúriában látható.

Nem véletlenül választották közös mottójuknak Kovács Enikő (eni) - az ősi magyar világot idéző - versét: "Életfa, világfa, / születésbe-halálba, / világból világba. / Égig érő fának / leveles hét ága, / összeköt és megtart: / táltosok létrája. / Gyökere és törzse, / pompás koronája / a három világot / szemünknek mintázza. / Földi élet fakad / erős oltalmába, / Égi tudást ad át / lombja-suhogása."

Kiss-Kovács Klára úgy mondja, hogy munkái gyökerei a népi világ adományaiból, formáiból, színeiből, hangulataiból építkeznek, felöltöztetve pedig önmaga tükörképei.

Kiss-Kovács Klára Dunaújvárosban született, az agyaggal, a formázással Golubov Gábor szakkörében ismerkedett. Budapesten, a mohácsi fazekas-dinasztiából származó Horváth Lászlónál végzett, sokat tanult az újvárosi Rohonczi (Roho) Istvántól. Úgy mondja: munkái gyökerei a népi világ adományaiból, formáiból, színeiből, hangulataiból építkeznek, felöltöztetve pedig önmaga tükörképei. Családjának köszönhetően a hagyományok, a kultúra, az identitástudat és a munka szeretete elválaszthatatlan mindennapjaitól. Használati és dísztárgyai, alkotásai mind a barátai, és büszke arra, hogy Japánban, Texasban, Indiában, Szardínián és még a világ sok táján az ő segítségükkel ott lehet, és mesélhet arról, hogy van Európában egy gyönyörű ország, Magyarország. Arra törekszik, hogy hagyományainkat megőrizve, a mai kor igényének is megfeleljen.

Szabó Ajna művészi útkeresésének része a sztyeppe lovas-nomád népeinek stilizált állatábrázolása
Fotó: V. Varga József

Szabó Ajna budapesti alkotó. Kisiskolásként a különböző technikákkal a Benczúr utcai Postás Rajzkörben ismerkedett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen művészettörténetet hallgatott, majd kerámiaformázó végzettséget szerzett. Az üvegfestést és a dekupázs technikát az Üllői úti Művészellátóban sajátította el, majd később tanította is. Párja, Kertai Zalán festőművész bátorította és segítette saját stílusának megtalálásában.

Közös, nagy munkájuk a Polgári Archeo parkba vezető - autópályát átívelő - fedett fahíd huszonnégy régészeti és történelmi díszítőelemének megfestése. Jelentős önálló munkája a Szent Angéla Iskola négy négyzetméteres címerének üveglapra való megfestése. Kül- és beltéri dekorációs munkákat készít: ő díszítette például a kishantosi kutat és a Napház nyílászáróit. Három gyermeket nevelnek. Útkeresésének része a sztyeppe lovas-nomád népeinek stilizált állatábrázolása.

Udvari Emese üvegékszereket készít, míves miniatűröket. „Ég-szerésznek” mondja magát.

Udvari Emese dunaújvárosi születésű, a huszonkét esztendő szoros kötés, emlékei felejthetetlenek. Kérdéseire itt keresett először válaszokat. Azután új házat-hazát-életet választott: Veszprémbe költözött. Húsz évig élt ott a színház, a szerelem, a gyermek, a hivatás, a barátok bűvöletében. Tizenegy éve költözött vissza erre a vidékre, Rácalmásra. Ismét új élet, új hivatás, új utak keresése várt rá. Közben új barátokra lelt. Elsőként az Ágasfa alapító tagjaként kezdett közösségi munkába, majd a Vállalkozók Egyesülete fogadta tagjai közé. A Szem Baráti Kör tagjaként egy más közösségi élményt hozott számára a sors. Színházi múltjának köszönhetően aztán új feladattal ajándékozta meg az Ég - így mondja. Második éve Játékmestere a rácalmási Passiónak. "Ég-szerész": szintén az ő megfogalmazásában. Üvegékszereket készít, míves miniatűröket. Üveget, fát, kavicsot is fest. És újra rátalált a szerelem. Férje és édesanyja támogatásával, azzal foglalkozhat, amit szeret.

A három alkotó kiállítása május 24-éig megtekinthető 9 és 15.30 óra között, előzetes bejelentkezéssel.