Hétvége

2017.06.02. 12:35

A kivívott tisztelet, a szeretet a fontos - Pedagógusnap Székesfehérváron

Székesfehérvár - Június első vasárnapja hivatalosan a pedagógusokról szól. A tanároknak viszont nem csak a pedagógusnap az egyetlen, amikor érezhetik: fontosak a diákoknak.

Bokros Judit

Talán mindenki emlékszik tanulmányai során legalább egy olyan pedagógusra, aki meghatározó szerepet töltött be későbbi pályája alakulásában, aki bátorította, vagy akinek az óráin egészen egyszerűen élmény volt részt venni, mert annyira jól és maradandóan adta át a tudást.

Van, akinek nem kell emlékezni, mert most is ilyen embertől tanulhat akár fiatal, akár idősebb diákként, hallgatóként. És, ez sokat jelent. A pedagógusnap értük, az ilyen tanárokért, összességében pedig természetesen minden pedagógusért van. Ilyenkor a hazánkban az 1950-es évek elejére visszanyúló szokás szerint illik egy-egy szál virággal, aprósággal megköszönni a munkát, amit év közben végeznek a tanulókért. Vannak osztályok, közösségek, ahol ezt rendszeresen megteszik, s van, ahol esetleges a megemlékezés a pedagógusnapról. A tanároknak, nevelőknek azonban nem feltétlenül ez a legfontosabb. Nekik sokszor elég a tisztelet, a figyelem, amit a hétköznapokon kapnak. Így van ezzel a fehérvári Teleki Blanka Gimnázium ének-zene tanára, a telekis kórusok karnagya, a Fricsay-díjas Auth Ágnes is. Az ő nevét sokan ismerik, ami részben diákjai sikerének köszönhető. Az iskola vegyes kara 1994 óta működik, azóta számos versenyen vettek részt.

 

 

Csabina Zoltánné Gabriella az ajándékkal (amit a diákok találtak ki és valósítottak meg, Balasi Balázs, Kovács Gergő, Wohner Botond ötlete nyomán). A különleges meglepetést egy különleges pedagógus számára lett emlék...

A vegyes kar többször szerzett már arany minősítést. Rendszeresen szerepelnek például az Éneklő Ifjúság hangversenyeken, ott szintén sokszor nyerték el Az év kórusa címet. Auth Ágnes tehát nem csupán az ének-zene órákon tölti idejét a gyerekekkel, hanem az iskolaidőn túl is találkozik, gyakorol velük - legalábbis a kórusokhoz tartozó diákokkal. Mindez jelentős pluszmunkát, időt, felkészültséget igényel részéről, amelyért cserébe a remek eredményeken túl leginkább tanítványai szeretetét és tiszteletét kapja. Lényegében ezért dolgozik, minden más - például pedagógusnapi köszöntés - csak pluszt jelent.

Iskolájukban egyébként a tanárok közösen ünnepelnek, mindig a pedagógusnap előtti pénteken. A két tantestület - az általános iskolai és a gimnáziumi - ilyenkor a Sziget utcai általános iskola épületében jön össze. Meghívják a régi kollégákat is, elfogyasztanak együtt egy vacsorát, beszélgetnek, a kórus pedig ad egy kisebb műsort. Az iskolában jellemzően az osztályoktól, a diákoktól (a szülők hozzáállásától) függ, odafigyelnek-e külön a pedagógusnapra, készülnek-e például egy-egy szál virággal. A tanárnő úgy tapasztalja: a középiskolások már másképpen állnak hozzá ehhez az ünnephez, mint a kisebbek.

Auth Ágnesnek saját osztálya nincs, viszont a kórusok - amelyekből összesen három van - vezetése lényegében felér az osztályfőnöki léttel, teendőkkel. Ott is közösséget próbál kovácsolni, és ez általában sikerül is. Ehhez persze az kell, hogy az iskolai órák után még hetente többször ott maradjon a gyerekekkel próbálni. Vagy hogy a hétvégéjét áldozza - a diákokkal együtt - egy-egy gyakorlásra fontosabb szereplés előtt. A tanárnő azonban egyáltalán nem sajnálja ezt az időt, mert - mint fogalmazott - egy-egy ilyen alkalom szinte fölteszi a koronát a napjára, a hetére. Látja, hogy a fiatalok örömmel énekelnek, szeretnek újat tanulni. A pozitív visszajelzés, a megerősítés, a kivívott tisztelet a legnagyobb ajándék - mondja Auth Ágnes, aki azonban vallja: a tanítást sem szabad végletesen komolyan venni. Jó, ha egy pedagógusnak van humora, és bizonyos helyzeteken felül tud emelkedni.

Az utóbbi hetek egyik legmaradandóbb internetes helyi híradása az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézetének fotósorozata az iskolában több mint 39 évet tanító Csabina Zoltánné matematikatanárnő búcsúztatójáról. A tanárnőt olyasmivel lepték meg, amit nem sokan tarthatnak otthon: egy hatalmas méretű, apró diákportrékból összeállított, szinte művészi megjelenésű, festményekre emlékeztető fotómontázzsal. A 250 apró képből számítógéppel összeállított kép nem mást ábrázol, mint magát a Geón egyébként nagyon kedvelt tanárnőt, akiről az általunk megkérdezett diákok azt mondták, szigorú, de szakmailag-emberileg felkészült, hiteles, bármikor készséges pedagógus. "Olyan, mint az ember második anyja, de tényleg" - tette hozzá egy fiatalember, kiegészítve az érzékletes jellemzést még azzal is, azt becsülte legjobban a tanárnőben, hogy a tanulásban legnagyobb nyikhajnak is mindig adott még egy esélyt, az utolsó esély után is.

A tanárnő a montázsról nem, de a nyugdíjba vonulására szervezett meglepetésekről valamit azért sejtett, hiszen a hallgatóknak áprilisban már volt egy szalagavató szakestélyük, amelynek hangulata előrevetítette a néhány héttel későbbi geós Diáknapokon történteket. Ezen ugyanis a Hosszúsétatéri diákkollégium sportpályáján a diákok összegyűlve előadtak egy harmadik verziót abból a nótából, amelyre egyébként is rendesen hasonló pedagógusköszöntőket rögtönöznek.

A szöveg most így hangzott: "Csabinát búcsúztatjuk.../Integrálást megoldjuk.../El ne felejtsd a Limest /Mert féléveddel fizetsz./Kivételes oktató.../Csokrétával biztató.../Szigorú, de szíve nagy/A vizsgákon átrugdoshat./Hiányozni fog nekünk.../Emlékünkben őrizzük.../Kedves hangját s mosolyát/S matekos szóvirágát..."

Csabina tanárnő, a helyi diákszlengben tehát Limes egyébként nagyon meghatódott a köszöntés hallatán-láttán. Serleget is kapott, rajta a tanítással, a Geón eltöltött évek számával és a felirattal - A NYME- és az OE-AMK, Legjobb Matematika Tanárnője Díjat nyerte Csabina Zoltánné as. Limes:. Bár nagy és boldogító tervei vannak - végre ráérős, amolyan főállású nagymamája lehet a négy kicsi, tündéri unokájának! - azért, mint mondja, majdnem negyven év nem múlik el nyomtalanul egy pedagógus emlékezetéből, sőt. Csabina Zoltánné Gabriella olyan családias, igazán kollegiális tanárközösséget, jó hangulatú diákeseményeket tud maga mögött, amelyek mindig kedvesek maradnak számára.

Akik nevétől mindig mosolyogni fogunk

„És emlékszel még B-re? - Ne hülyéskedj, persze, hát nálunk ő volt az oszifő... - Anyám, micsoda szövege volt! - Ja, és micsoda egyesei... meg dolgozatkérdései... - Igen, de amúgy miatta emlékszem azóta is a képletekre... - Hát P.? - Nekem ő volt a kedvencem. Imádtam, hogy mindig voltak sztorijai a leadott anyag mellé. - Én meg Sz. tanárnő irodalomórái miatt mentem bölcsésznek... - És O. órái? - És D. magyarázatai a kőzetrétegekről? - Ne hülyéskedj, ma is kapásból elmondom. - Jó tanárok voltak, mi? - Nagyon. Ma is mosolygok a nevük hallatán.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!