A márványtól a díszdobozig

- Hat évvel ezelőtt, amikor felvetődött a díj ötlete, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője azzal fordult hozzám, ő valami emlékplakettre gondolt, s volna-e ehhez valami ötletem - mesél a díj születéséről Kocsis Balázs. - Mondtam, nem nagyon jut eszembe semmi, de gondolkozom rajta... Aztán eszembe jutott a mitológiából Páris esete a szépséges asszonyokkal. S egy óra múlva telefonáltam is: mi volna, ha a díj egy alma volna? Ha Szép Helénának megfelelt ez az elismerés, a Hírlap díjazottjainak is vonzó lehet.

Azt is Balázs javasolta, hogy a kőből faragott alma polgárdi márványból, azaz mészkőből készüljön, elvégre ez is a miénk, itt bányásszák a környéken, jó minőségben.

- Persze, kicsit beszélgetni kell az anyaggal, hogy engedelmeskedjen, mert nem olyan egységesen tömör, mint a híres cararrai márvány, akadnak repedések, amik miatt egyik másik darab könnyebben törik, de az eredmény nagyon szép... - magyarázza. - Én - ha csak lehet - ezt a követ használom. A színe változó: barnásfehér, bézs vagy szürkés, rózsaszín erezettel, de hófehér darab is akad. Arra törekszem, hogy az azonos évben átadott almák hasonlóak legyenek - ezért mind az ötöt egy tömbből faragom ki: arra az esztendőre az a szín lesz a jellemző...

A műhely előtt az asztalon szerszámok. Az öt hasonló méretű almát először flexszel kinagyolja , az almára jellemző mélyedéseket kézzel faragja tovább: az alját is úgy alakítja, hogy megálljon a polcon, mint az igazi gyümölcs - így akár a lakás dísze is lehet a díj... Aztán jön a csiszolás, hogy a felület szép sima legyen, végül pedig a fényezés következik. Két egyforma alma sosem születik, mindegyik egyedi darab...

Eközben, nem messze, a Palotai út csendes, családi házas övezetében, Molnár László ötvösmester műhelyében készülnek az alma levelei. Régi kapcsolat fűzi Kocsis Balázst az ötvösmesterhez, akit a restaurátor-szobrász barátian csak Maciként emleget. Az elmúlt évtizedekben mindig hozzáfordult szaktanácsért, ha egy-egy fémmunkán dolgozott, hiszen tudta, Molnár Lászlónak a kisujjában van a mesterség: az ötvös segített akkor is, amikor Mujkó szobra készült. Molnár László mutatja a vörösrézből készült leveleket. Komoly kézügyesség kell ehhez a mesterséghez is, no meg rajzkészség! Molnár úr először pauszpapírra rajzolja a leveleket, aztán a lemezből fűrésszel vágja ki a formát, átkalapálja, lemattítja , kovácsolja, vési... és így tovább, sokféle fázisa van a folyamatnak, míg végre teljesen kézi munkával elkészülnek a gyümölcs levelei. Végül a felirat kerül rá: az egyik levélre, az, hogy Hírlap Aranyalma Díj , a másikra a díjazott neve, foglalkozása. De Molnár László keze nyomán válik a kőalma arannyá : persze, csak jelképesen, hiszen az almába apró, aranyos golyócska kerül, amit szintén ő alakít ki. Az ötvösmester azt meséli, már 11 évesen belszeretett ebbe a gyönyörű szakmába... Ma is sok mindennel foglalkozik: például szép ékszerek kerülnek ki a keze alól, de a legjobban annak örül, ha nagyméretű, míves munkákat készíthet. Egy díszes ezüstkelyhet mutat, amit tavaly volt alkalma készíteni. Erre persze ritkán adódik lehetőség: egy hatalmas vörösréz tálat is látunk nála, amelyen valóságos dombormű szerepel - ez az ő igazi terepe, a matéria mesteri domborítása, cizellálása... Nem tanultam rajzolni soha, de azért megoldom - szerénykedik, de azért mi látjuk, hogy nagyon is tud. Az ő munkája látható a Szent György kórházban az auditórium falán, és ő csinálta a hatalmas Fehérvár-címert, a Széphő épülete mellett.

Akárcsak a csinos nő, a szép díj is akkor mutat igazán, ha elegánsan fel van öltöztetve. A díszdobozokat a kezdetektől fogva Mórocz István könyvkötő mester és felesége, Márti készíti az Aranyalmához. Műhelyükbe lépve örömmel fedezzük fel a Hírlap 2004-ben készült, róluk írt cikkét, feltűnő helyen, a pultra kiragasztva. A dobozok is ott sorakoznak. Rendkívül ízléses, mélykék, kicsit őzbőrszerű, a plüssnél sokkal tartósabb szövetborítást kaptak.

- Ötöt kell készítenünk, most jöttek meg hozzá a kapcsok, azok zárják a dobozok kétfelé nyíló kis ajtajait. Utána még hátravan a belső borítás, végül ráírjuk, hogy FMH 2009. - Mórocz László azt is elárulja, miből készül a valóban masszívnak, tartósnak látszó doboz. - Egyszerű, sima könyvkötő lemez, amellyel egyébként a borítókat is csináljuk. Két réteget ragasztunk össze, így aztán olyan kemény, mintha fából lenne. A lényeg, hogy tökéletesen illeszkedjék a lemez és a borítás is, a tizedmilliméterek is fontosak. Aztán jófajta ragasztót kell használni, s ahol kell, az anyagot legyöngíteni, hogy illeszkedjenek az élek, mert mit ér az ajtó, ha nem lehet csukni-nyitni. Egyébként az Oscar-díj dobozára hasonlít, csak az hosszabb, keskenyebb, és bőrrel van borítva.

Ahogy már jeleztük, a kezdetektől ők csinálják a csomagolást az almához, leginkább István. Az első alkalommal igazi rohammunkát kellett végezni, éjjel-nappal ezen dolgoztak, mert mindössze két napjuk volt rá. Ám azóta már van rá elég idő, és egy hét átfutással elkészülnek a nagy odafigyelést igénylő díszdobozok. Móroczék igazi profilja a könyvkötészet, ám ehhez szorosan hozzátartozik a díszdobozok készítése is. Nincsenek sokan az országban, akik ezzel foglalkoznak. Olyanok is akadnak, akiknek nehézséget okoz megcsinálni például egy igazi bőröskönyvet. A bőr rafinált anyag, tudni kell vele bánni. Móroczék tudnak.

- Vezetőségi tagjai vagyunk a könyvkötők országos ipartestületének, sokat járunk az országban, meglátogatjuk a kollégákat. Van, amit nem tanítanak, nem lehet tanulni, de el lehet lesni a fogásokat. Vannak, akik átadják a titkaikat, rengeteget tudtunk így tanulni - magyarázza Márta.

Harminc éve foglalkoznak már könyvkötészettel Móroczék, két szomszédos műhelyük van a Palotavárosban. Miközben beszélgetünk, megérkezik a fotósunk, és amíg dolgozik, van idő körülnézni a műhelyben. Könyvek, borítók mindenütt, bekötött irodalmi művek, bibliák, folyóiratok, szakdolgozatok. De ők öltöztetik a fehérvári önkormányzat reprezentatív kiadványait is. Az egyik fiók tele van cinkólom betűkkel.

- Azokból szedjük ki a feliratokat. Nézze, betűnként kirakom a feliratot, a betűket kikötöm , és ezzel az aranyfóliával beleégetem a borítóba, dobozba - mutatja Márta.

S hogy ki folytatja ezt a szép mesterséget a családban?

- A lányunk már biztos nem, talán a két kislányunokánk közül valamelyik - tűnődik István. - Szívesen vannak itt, eljátszogatnak a műhelyben. Majd meglátjuk, talán egyikük kedvet kap.

A díszdobozok, bennük az almákkal, azokon a rézlevelekkel hamarosan gazdára találnak. Február 23-án, a Sapa Fehérvár AV19 jégkorongcsapat első hazai rájátszás-mérkőzése előtt, a jégcsarnokban adjuk át az olvasóink által legkiválóbbnak tartott sportolóknak a díjat.

- Hat évvel ezelőtt, amikor felvetődött a díj ötlete, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője azzal fordult hozzám, ő valami emlékplakettre gondolt, s volna-e ehhez valami ötletem - mesél a díj születéséről Kocsis Balázs. - Mondtam, nem nagyon jut eszembe semmi, de gondolkozom rajta... Aztán eszembe jutott a mitológiából Páris esete a szépséges asszonyokkal. S egy óra múlva telefonáltam is: mi volna, ha a díj egy alma volna? Ha Szép Helénának megfelelt ez az elismerés, a Hírlap díjazottjainak is vonzó lehet.

Azt is Balázs javasolta, hogy a kőből faragott alma polgárdi márványból, azaz mészkőből készüljön, elvégre ez is a miénk, itt bányásszák a környéken, jó minőségben.

- Persze, kicsit beszélgetni kell az anyaggal, hogy engedelmeskedjen, mert nem olyan egységesen tömör, mint a híres cararrai márvány, akadnak repedések, amik miatt egyik másik darab könnyebben törik, de az eredmény nagyon szép... - magyarázza. - Én - ha csak lehet - ezt a követ használom. A színe változó: barnásfehér, bézs vagy szürkés, rózsaszín erezettel, de hófehér darab is akad. Arra törekszem, hogy az azonos évben átadott almák hasonlóak legyenek - ezért mind az ötöt egy tömbből faragom ki: arra az esztendőre az a szín lesz a jellemző...

A műhely előtt az asztalon szerszámok. Az öt hasonló méretű almát először flexszel kinagyolja , az almára jellemző mélyedéseket kézzel faragja tovább: az alját is úgy alakítja, hogy megálljon a polcon, mint az igazi gyümölcs - így akár a lakás dísze is lehet a díj... Aztán jön a csiszolás, hogy a felület szép sima legyen, végül pedig a fényezés következik. Két egyforma alma sosem születik, mindegyik egyedi darab...

Eközben, nem messze, a Palotai út csendes, családi házas övezetében, Molnár László ötvösmester műhelyében készülnek az alma levelei. Régi kapcsolat fűzi Kocsis Balázst az ötvösmesterhez, akit a restaurátor-szobrász barátian csak Maciként emleget. Az elmúlt évtizedekben mindig hozzáfordult szaktanácsért, ha egy-egy fémmunkán dolgozott, hiszen tudta, Molnár Lászlónak a kisujjában van a mesterség: az ötvös segített akkor is, amikor Mujkó szobra készült. Molnár László mutatja a vörösrézből készült leveleket. Komoly kézügyesség kell ehhez a mesterséghez is, no meg rajzkészség! Molnár úr először pauszpapírra rajzolja a leveleket, aztán a lemezből fűrésszel vágja ki a formát, átkalapálja, lemattítja , kovácsolja, vési... és így tovább, sokféle fázisa van a folyamatnak, míg végre teljesen kézi munkával elkészülnek a gyümölcs levelei. Végül a felirat kerül rá: az egyik levélre, az, hogy Hírlap Aranyalma Díj , a másikra a díjazott neve, foglalkozása. De Molnár László keze nyomán válik a kőalma arannyá : persze, csak jelképesen, hiszen az almába apró, aranyos golyócska kerül, amit szintén ő alakít ki. Az ötvösmester azt meséli, már 11 évesen belszeretett ebbe a gyönyörű szakmába... Ma is sok mindennel foglalkozik: például szép ékszerek kerülnek ki a keze alól, de a legjobban annak örül, ha nagyméretű, míves munkákat készíthet. Egy díszes ezüstkelyhet mutat, amit tavaly volt alkalma készíteni. Erre persze ritkán adódik lehetőség: egy hatalmas vörösréz tálat is látunk nála, amelyen valóságos dombormű szerepel - ez az ő igazi terepe, a matéria mesteri domborítása, cizellálása... Nem tanultam rajzolni soha, de azért megoldom - szerénykedik, de azért mi látjuk, hogy nagyon is tud. Az ő munkája látható a Szent György kórházban az auditórium falán, és ő csinálta a hatalmas Fehérvár-címert, a Széphő épülete mellett.

Akárcsak a csinos nő, a szép díj is akkor mutat igazán, ha elegánsan fel van öltöztetve. A díszdobozokat a kezdetektől fogva Mórocz István könyvkötő mester és felesége, Márti készíti az Aranyalmához. Műhelyükbe lépve örömmel fedezzük fel a Hírlap 2004-ben készült, róluk írt cikkét, feltűnő helyen, a pultra kiragasztva. A dobozok is ott sorakoznak. Rendkívül ízléses, mélykék, kicsit őzbőrszerű, a plüssnél sokkal tartósabb szövetborítást kaptak.

- Ötöt kell készítenünk, most jöttek meg hozzá a kapcsok, azok zárják a dobozok kétfelé nyíló kis ajtajait. Utána még hátravan a belső borítás, végül ráírjuk, hogy FMH 2009. - Mórocz László azt is elárulja, miből készül a valóban masszívnak, tartósnak látszó doboz. - Egyszerű, sima könyvkötő lemez, amellyel egyébként a borítókat is csináljuk. Két réteget ragasztunk össze, így aztán olyan kemény, mintha fából lenne. A lényeg, hogy tökéletesen illeszkedjék a lemez és a borítás is, a tizedmilliméterek is fontosak. Aztán jófajta ragasztót kell használni, s ahol kell, az anyagot legyöngíteni, hogy illeszkedjenek az élek, mert mit ér az ajtó, ha nem lehet csukni-nyitni. Egyébként az Oscar-díj dobozára hasonlít, csak az hosszabb, keskenyebb, és bőrrel van borítva.

Ahogy már jeleztük, a kezdetektől ők csinálják a csomagolást az almához, leginkább István. Az első alkalommal igazi rohammunkát kellett végezni, éjjel-nappal ezen dolgoztak, mert mindössze két napjuk volt rá. Ám azóta már van rá elég idő, és egy hét átfutással elkészülnek a nagy odafigyelést igénylő díszdobozok. Móroczék igazi profilja a könyvkötészet, ám ehhez szorosan hozzátartozik a díszdobozok készítése is. Nincsenek sokan az országban, akik ezzel foglalkoznak. Olyanok is akadnak, akiknek nehézséget okoz megcsinálni például egy igazi bőröskönyvet. A bőr rafinált anyag, tudni kell vele bánni. Móroczék tudnak.

- Vezetőségi tagjai vagyunk a könyvkötők országos ipartestületének, sokat járunk az országban, meglátogatjuk a kollégákat. Van, amit nem tanítanak, nem lehet tanulni, de el lehet lesni a fogásokat. Vannak, akik átadják a titkaikat, rengeteget tudtunk így tanulni - magyarázza Márta.

Harminc éve foglalkoznak már könyvkötészettel Móroczék, két szomszédos műhelyük van a Palotavárosban. Miközben beszélgetünk, megérkezik a fotósunk, és amíg dolgozik, van idő körülnézni a műhelyben. Könyvek, borítók mindenütt, bekötött irodalmi művek, bibliák, folyóiratok, szakdolgozatok. De ők öltöztetik a fehérvári önkormányzat reprezentatív kiadványait is. Az egyik fiók tele van cinkólom betűkkel.

- Azokból szedjük ki a feliratokat. Nézze, betűnként kirakom a feliratot, a betűket kikötöm , és ezzel az aranyfóliával beleégetem a borítóba, dobozba - mutatja Márta.

S hogy ki folytatja ezt a szép mesterséget a családban?

- A lányunk már biztos nem, talán a két kislányunokánk közül valamelyik - tűnődik István. - Szívesen vannak itt, eljátszogatnak a műhelyben. Majd meglátjuk, talán egyikük kedvet kap.

A díszdobozok, bennük az almákkal, azokon a rézlevelekkel hamarosan gazdára találnak. Február 23-án, a Sapa Fehérvár AV19 jégkorongcsapat első hazai rájátszás-mérkőzése előtt, a jégcsarnokban adjuk át az olvasóink által legkiválóbbnak tartott sportolóknak a díjat.

Azt is Balázs javasolta, hogy a kőből faragott alma polgárdi márványból, azaz mészkőből készüljön, elvégre ez is a miénk, itt bányásszák a környéken, jó minőségben.

- Persze, kicsit beszélgetni kell az anyaggal, hogy engedelmeskedjen, mert nem olyan egységesen tömör, mint a híres cararrai márvány, akadnak repedések, amik miatt egyik másik darab könnyebben törik, de az eredmény nagyon szép... - magyarázza. - Én - ha csak lehet - ezt a követ használom. A színe változó: barnásfehér, bézs vagy szürkés, rózsaszín erezettel, de hófehér darab is akad. Arra törekszem, hogy az azonos évben átadott almák hasonlóak legyenek - ezért mind az ötöt egy tömbből faragom ki: arra az esztendőre az a szín lesz a jellemző...

A műhely előtt az asztalon szerszámok. Az öt hasonló méretű almát először flexszel kinagyolja , az almára jellemző mélyedéseket kézzel faragja tovább: az alját is úgy alakítja, hogy megálljon a polcon, mint az igazi gyümölcs - így akár a lakás dísze is lehet a díj... Aztán jön a csiszolás, hogy a felület szép sima legyen, végül pedig a fényezés következik. Két egyforma alma sosem születik, mindegyik egyedi darab...

Eközben, nem messze, a Palotai út csendes, családi házas övezetében, Molnár László ötvösmester műhelyében készülnek az alma levelei. Régi kapcsolat fűzi Kocsis Balázst az ötvösmesterhez, akit a restaurátor-szobrász barátian csak Maciként emleget