A menyétszagú múlt mögött

Szombatonként és vasárnaponként (még ma és holnap) 14 órakor lehet gyülekezni a kapualjban, amelyből egyet balra fordulva egyébként hangulatos kortárs iparművészeti vásárba csöppen az ember. Legyenek kedvesek felmenni a lépcsőn, itt a tágas emeleti hall. A falak üresek, rengeteg ajtó nyílik minden irányba, hiszen itt néhány évtizede még lakások voltak. A folyosókon közös vizesblokkok, a menyétürülékeket kerülgetjük: ha megint elcsendesül majd utánunk a ház, a szőrös négylábúak veszik birtokba. Van hol rohangálniuk: a ház két szinten azonos alaprajzú, szalagot formáz. Középen a hatalmas, egykor patinás, mára beszakadt télikert szomorkodik. A folyosókon tessék óvatosan közlekedni, mert a falból itt is, ott is kampók, zsanérvasak állnak ki.

De idézzünk fel még néhány pillanatot, kedves látogatók, itt, a földszinten, az egykori Fehérvári Pilvaxban . Bizony, itt olvasták föl 1848. március 16-án a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. (Erről a móri Nagy Benedek szobrászművész márványtáblája emlékezik meg az épület falán.) Utána valószínűleg ittak egy áldomást a kávézóban, vagy a másik oldalon nyíló - ma úgyneveznénk - sörözőben. Közben a csapos hordókat gurigatott ki a hátsó raktárakból, a cigány halkan pengetett a vonójával...

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Szombatonként és vasárnaponként (még ma és holnap) 14 órakor lehet gyülekezni a kapualjban, amelyből egyet balra fordulva egyébként hangulatos kortárs iparművészeti vásárba csöppen az ember. Legyenek kedvesek felmenni a lépcsőn, itt a tágas emeleti hall. A falak üresek, rengeteg ajtó nyílik minden irányba, hiszen itt néhány évtizede még lakások voltak. A folyosókon közös vizesblokkok, a menyétürülékeket kerülgetjük: ha megint elcsendesül majd utánunk a ház, a szőrös négylábúak veszik birtokba. Van hol rohangálniuk: a ház két szinten azonos alaprajzú, szalagot formáz. Középen a hatalmas, egykor patinás, mára beszakadt télikert szomorkodik. A folyosókon tessék óvatosan közlekedni, mert a falból itt is, ott is kampók, zsanérvasak állnak ki.

De idézzünk fel még néhány pillanatot, kedves látogatók, itt, a földszinten, az egykori Fehérvári Pilvaxban . Bizony, itt olvasták föl 1848. március 16-án a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. (Erről a móri Nagy Benedek szobrászművész márványtáblája emlékezik meg az épület falán.) Utána valószínűleg ittak egy áldomást a kávézóban, vagy a másik oldalon nyíló - ma úgyneveznénk - sörözőben. Közben a csapos hordókat gurigatott ki a hátsó raktárakból, a cigány halkan pengetett a vonójával...

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Szombatonként és vasárnaponként (még ma és holnap) 14 órakor lehet gyülekezni a kapualjban, amelyből egyet balra fordulva egyébként hangulatos kortárs iparművészeti vásárba csöppen az ember. Legyenek kedvesek felmenni a lépcsőn, itt a tágas emeleti hall. A falak üresek, rengeteg ajtó nyílik minden irányba, hiszen itt néhány évtizede még lakások voltak. A folyosókon közös vizesblokkok, a menyétürülékeket kerülgetjük: ha megint elcsendesül majd utánunk a ház, a szőrös négylábúak veszik birtokba. Van hol rohangálniuk: a ház két szinten azonos alaprajzú, szalagot formáz. Középen a hatalmas, egykor patinás, mára beszakadt télikert szomorkodik. A folyosókon tessék óvatosan közlekedni, mert a falból itt is, ott is kampók, zsanérvasak állnak ki.

De idézzünk fel még néhány pillanatot, kedves látogatók, itt, a földszinten, az egykori Fehérvári Pilvaxban . Bizony, itt olvasták föl 1848. március 16-án a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. (Erről a móri Nagy Benedek szobrászművész márványtáblája emlékezik meg az épület falán.) Utána valószínűleg ittak egy áldomást a kávézóban, vagy a másik oldalon nyíló - ma úgyneveznénk - sörözőben. Közben a csapos hordókat gurigatott ki a hátsó raktárakból, a cigány halkan pengetett a vonójával...

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Szombatonként és vasárnaponként (még ma és holnap) 14 órakor lehet gyülekezni a kapualjban, amelyből egyet balra fordulva egyébként hangulatos kortárs iparművészeti vásárba csöppen az ember. Legyenek kedvesek felmenni a lépcsőn, itt a tágas emeleti hall. A falak üresek, rengeteg ajtó nyílik minden irányba, hiszen itt néhány évtizede még lakások voltak. A folyosókon közös vizesblokkok, a menyétürülékeket kerülgetjük: ha megint elcsendesül majd utánunk a ház, a szőrös négylábúak veszik birtokba. Van hol rohangálniuk: a ház két szinten azonos alaprajzú, szalagot formáz. Középen a hatalmas, egykor patinás, mára beszakadt télikert szomorkodik. A folyosókon tessék óvatosan közlekedni, mert a falból itt is, ott is kampók, zsanérvasak állnak ki.

De idézzünk fel még néhány pillanatot, kedves látogatók, itt, a földszinten, az egykori Fehérvári Pilvaxban . Bizony, itt olvasták föl 1848. március 16-án a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. (Erről a móri Nagy Benedek szobrászművész márványtáblája emlékezik meg az épület falán.) Utána valószínűleg ittak egy áldomást a kávézóban, vagy a másik oldalon nyíló - ma úgyneveznénk - sörözőben. Közben a csapos hordókat gurigatott ki a hátsó raktárakból, a cigány halkan pengetett a vonójával...

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Szombatonként és vasárnaponként (még ma és holnap) 14 órakor lehet gyülekezni a kapualjban, amelyből egyet balra fordulva egyébként hangulatos kortárs iparművészeti vásárba csöppen az ember. Legyenek kedvesek felmenni a lépcsőn, itt a tágas emeleti hall. A falak üresek, rengeteg ajtó nyílik minden irányba, hiszen itt néhány évtizede még lakások voltak. A folyosókon közös vizesblokkok, a menyétürülékeket kerülgetjük: ha megint elcsendesül majd utánunk a ház, a szőrös négylábúak veszik birtokba. Van hol rohangálniuk: a ház két szinten azonos alaprajzú, szalagot formáz. Középen a hatalmas, egykor patinás, mára beszakadt télikert szomorkodik. A folyosókon tessék óvatosan közlekedni, mert a falból itt is, ott is kampók, zsanérvasak állnak ki.

De idézzünk fel még néhány pillanatot, kedves látogatók, itt, a földszinten, az egykori Fehérvári Pilvaxban . Bizony, itt olvasták föl 1848. március 16-án a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. (Erről a móri Nagy Benedek szobrászművész márványtáblája emlékezik meg az épület falán.) Utána valószínűleg ittak egy áldomást a kávézóban, vagy a másik oldalon nyíló - ma úgyneveznénk - sörözőben. Közben a csapos hordókat gurigatott ki a hátsó raktárakból, a cigány halkan pengetett a vonójával...

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Szombatonként és vasárnaponként (még ma és holnap) 14 órakor lehet gyülekezni a kapualjban, amelyből egyet balra fordulva egyébként hangulatos kortárs iparművészeti vásárba csöppen az ember. Legyenek kedvesek felmenni a lépcsőn, itt a tágas emeleti hall. A falak üresek, rengeteg ajtó nyílik minden irányba, hiszen itt néhány évtizede még lakások voltak. A folyosókon közös vizesblokkok, a menyétürülékeket kerülgetjük: ha megint elcsendesül majd utánunk a ház, a szőrös négylábúak veszik birtokba. Van hol rohangálniuk: a ház két szinten azonos alaprajzú, szalagot formáz. Középen a hatalmas, egykor patinás, mára beszakadt télikert szomorkodik. A folyosókon tessék óvatosan közlekedni, mert a falból itt is, ott is kampók, zsanérvasak állnak ki.

De idézzünk fel még néhány pillanatot, kedves látogatók, itt, a földszinten, az egykori Fehérvári Pilvaxban . Bizony, itt olvasták föl 1848. március 16-án a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. (Erről a móri Nagy Benedek szobrászművész márványtáblája emlékezik meg az épület falán.) Utána valószínűleg ittak egy áldomást a kávézóban, vagy a másik oldalon nyíló - ma úgyneveznénk - sörözőben. Közben a csapos hordókat gurigatott ki a hátsó raktárakból, a cigány halkan pengetett a vonójával...

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

De idézzünk fel még néhány pillanatot, kedves látogatók, itt, a földszinten, az egykori Fehérvári Pilvaxban . Bizony, itt olvasták föl 1848. március 16-án a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. (Erről a móri Nagy Benedek szobrászművész márványtáblája emlékezik meg az épület falán.) Utána valószínűleg ittak egy áldomást a kávézóban, vagy a másik oldalon nyíló - ma úgyneveznénk - sörözőben. Közben a csapos hordókat gurigatott ki a hátsó raktárakból, a cigány halkan pengetett a vonójával...

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

De idézzünk fel még néhány pillanatot, kedves látogatók, itt, a földszinten, az egykori Fehérvári Pilvaxban . Bizony, itt olvasták föl 1848. március 16-án a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. (Erről a móri Nagy Benedek szobrászművész márványtáblája emlékezik meg az épület falán.) Utána valószínűleg ittak egy áldomást a kávézóban, vagy a másik oldalon nyíló - ma úgyneveznénk - sörözőben. Közben a csapos hordókat gurigatott ki a hátsó raktárakból, a cigány halkan pengetett a vonójával...

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Vagy nézzük például az 1751-es esztendőt! Felfedezik a nikkelt, s hogy a pupilla reflexesen húzódik össze a fényre. Itt, a Fekete Sasban meg éppen alapítanak. Ekkor költözik ugyanis a mai Ady Endre utcai épületbe a fogadó, amely egyébként már sok-sok évvel korábban is működött, csak a közeli Oskola utcában. Sajnos azt a házat 1930-ban lebontották, foroghatott is a sírjában az a Knittelhoffer Mátyás, aki egy negyed évezreddel korábban itt engedélyt kapott a városi magisztrátustól. A mai Fekete Sas épülete amúgy 1820-ból való.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

És hogy miként folyt, kérem szépen itt az élet? Nos, az emberi természet már csak olyan volt akkor is, hogy szívesen veszi, ha egy kicsit szórakozhat a szürkén csordogáló mindennapokban. Szórakozásra számtalan alkalom nyílott az év különféle ünnepein, de azok között a társas összejövetelek korabeli színtere a fogadó volt. Alkalmasint még a színházat is helyettesítette: 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét. Itt lépett fel Szuper Károly, a későbbi színigazgató (rendezett, játszott, menedzselt, korának afféle producer-celebje volt). S itt szerepelt 1842-43 telén a vendégszínészként városunkban tartózkodó Petőfi Sándor is, akit éppen szívbéli barátja, Szuper csábított Fehérvárra.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Aranyidők... És utána? Ön ott, uram, a hátsó sorban azt kérdezi, hogyan lett a patinás intézmény azzá, ami ma? Hiszen 1937-ben még jónevű szálló volt. Aztán leminősítések, felújítások elmaradása, államosítás, tulajdonoscserék következnek. De még 1957-ben is működik itt büfé, cukrászda, ivó. Utána jön a bérházkorszak, majd 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe kerül, s 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza. Az 1990-es évek eleje óta üres szobáiban csak a rágcsálók jönnek-mennek.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.

Hárommilliárd forint. Ez egy öt évvel ezelőtti becslés a felújítás költségeire. S ha nincs több kérdésük, köszönjük szépen a látogatást.