Fejes Gábor szeretné, ha fia is beírná magát a Videoton futballcsapatának történelemkönyvébe

- Mindig is édesapám volt a példaképem. Futballozni nem láttam, csak hallottam róla, hogy nagyszerű játékos volt, de én emberi tulajdonságai miatt is tisztelem, nagyra becsülöm - kezdi az ifjabbik Fejes, András, aki a nyáron sok évi távollét után tért vissza nevelőegyesületéhez, a Videotonhoz.

Ahhoz a klubhoz, amelynek emblematikus figurája édesapja, Fejes Gábor, aki szinte mindenben az első volt a piros-kékeknél. Az első NB I-es csapat tagja lehetett, játszott azon a mérkőzésen, amikor a Sóstói Stadion villanyvilágítását avatták és az első Vidi-futballista lett, aki bemutatkozhatott a magyar felnőtt válogatottban. Pályafutása után a vezetőségben vállalt szerepet, az UEFA-kupában döntőig menetelő együttest technikai vezetőként segítette, aztán a stadion létesítményvezetőjeként dolgozott, valamint gyerekekkel is foglalkozott.

Egy megfakult kép Fejes András példaképéről, édesapjáról az asztal közepén. Fejes Gábor sok mindenről mesélhet fiának (Fotó: Molnár Artúr)

- Nem apu volt az első edzőm, azt hiszem öt éves lehettem, amikor elkezdtem focizni Németh Jani bácsinál - mesélte András. - Egyébként is sokat voltam a pályán, egyértelműnek tűnt, melyik sportágat választom. Apu 10 és 14 éves korom között irányította a korosztályunkat. Soha nem kivételezett velem, sőt, mindig szigorúbb volt, mint a többiekkel.

- Valóban nem pátyolgattam Andrist, de már akkor látszott, hogy mocorog benne valami - vette át a szót az idősebbik Fejes. - Akkor még nem védőt játszott, azt Mezey György találta ki neki, inkább középpályásként szerepelt az utánpótlás-csapatokban. Mentálisan már akkor is erős volt.

Az emlegetett mentális erőre később is szüksége volt Andrásnak, hiszen hiába járta végig a szamárlétrát a Vidiben, felnőtt pályafutása elejét vándorlással töltötte. A Puskás Akadémiában, Siófokon, majd az MTK-ban is meghatározó játékos volt, nagy vargabetűt írt le, mielőtt visszatért volna a Vidihez.

A tehetséges Fejes András (jobbról a második) még a régi klubház kijáratánál

- Néha valóban csalódott voltam, hogy nem számítottak rám a klubnál, de lehet, hogy az én fejlődésemnek ez kellett - mondta a piros-kékek 26 éves balhátvédje. Én mindig is a Videotonban akartam játszani, és ha úgy alakul, itthon már nem szívesen igazolnék másik klubhoz. Nekem ez az egyesület a mindenem, az otthonom, gyerekkorom óta a Vidiért rajongok.

Egyszerű helyzetben most sincsen Fejes András, hiszen többnyire kispadon kezdi a mérkőzéseket, a csapat menetel, az edzőnek nincs oka megbontani a csapatot.

- Elfogult apukaként úgy látom, hogy Andris beférhetne még ebbe a csapatba is - így Fejes Gábor. - Egyelőre nem is megyek ki a stadionba, csak tévén nézem a meccseket, mert sajog a szívem, amikor azt látom, hogy a fiam csak csereként melegít. Abban azért biztos vagyok, hogy eljön az ő ideje is, és akkor megragadja a lehetőséget, hiszen mindig céltudatos fiatalember volt.

A fiatalember a Vidi legendája, Fejes Gábor

Egyáltalán nem meglepő, hogy Fejeséknél központi téma a futball, ha András a mérkőzések, edzések után hazalátogat egy finom vacsorára, természetesen egyből a sportra terelődik a szó.

- Meghallgatom apu véleményét, még ha nem is értek mindig egyet vele - mondta András. - Hosszú vitákat azért nem folytatunk, hagyja, hogy a saját utam járjam.

Fejes Gábort pályafutása során 1976-ban egy paraszthajszál, jobban mondva a legendás Müncz játékvezető úr választotta el a bajnoki aranyéremtől. Lehet, hogy fiának sikerül az, ami neki nem?

- Így is végtelenül büszke vagyok Andrisra, de tényleg nagy dolog lenne, ha a Videotonnal aranyérmet szerezne. Én azt hiszem, egy kis szerencsével akár még a válogatottban is követhet engem, hiányposzton játszik, de nem csak a bal, hanem a jobb lábát is használja és jól fejel. Sok tartalék van még benne.

- Egy nagy álom válna valóra, ha a Vidivel megnyernénk a bajnokságot, szerencsére jól indultunk, és esélyesek lehetünk az aranyéremre - zárta szavait András.

Ha sikerülne a bravúr, akkor nyugodtan kijelenthetnénk: a fiú az apa nyomdokaiba lépett. Ennek Fejes Gábor örülne a legjobban...