Súlyos küldeményt kézbesített számomra a posta

A lapban az FMH irodalmi rovata, a Provincia egyik szerzőjének, Cs. Pataki Ferencnek három – olasz és magyar nyelven is közzétett – versére bukkantam. A szerkesztő nem mulasztotta el megemlíteni, hogy közülük az egyik, A megtértek karácsonya című már megjelent egyszer. Tavaly decemberben, a Fejér Megyei Hírlapban...

A minap a Jó reggelt... rovatban arról írtam, hogy kilencéves kislányom könyvet ír. A történet egy vadlóról szól, aki elindul, hogy megtalálja szíve kancáját. Közben persze izgalmas kalandok sorát éli át. Nem rejtettem véka alá, hogy a könyv még közel sincs kész, mégis érkezett már rá előjegyzés. A fehérvári hölgy azonban nem csak egy példány megvásárlására jelentkezett, de felajánlotta azt is: hajlandó szívességből angolra fordítani a művet... A nemes gesztust azzal indokolta, hogy tetszik neki a kislány céltudatossága. A készülő könyv ugyanis – amellett, hogy íróját egy csapásra híressé tegye – azt a célt is szolgálja, hogy a gyermeknek legyen végre elég pénze – egy lóra... A hírt azonnal tolmácsoltam a kislányomnak, aki azóta további hat lapot rótt tele nyomtatott betűkkel a kéziratot tartalmazó vonalas füzetben...

Meghalt Halmos Imre, az egyik utolsó öreghegyi szőlősgazda. Egy időben többször is megfordultam nádfedeles, földes padlójú présházában, amely még azt az időt idézte, amikor az Öreghegy nem Fehérvár Rózsadombja volt. Anyai nagyapám, akit felnőttként vesztettem el, akkoriban már nem élt: Halmos Imrét nagyapámként tiszteltem, szerettem, s jókat politizáltunk. Aztán egy szerencsétlen baleset érte, s én elmaradtam tőle, elmaradtam a zöld zsalugáteres, alacsony kis házból. A veje értesített a haláláról. Sajnos, a temetésén nem tudtam ott lenni... Nyugodjon békében, Imre bátyám!