A szaunaistenek és az Egy kismalac földjén

Persze, tanultuk az iskolában, kik a legközelebbi nyelvrokonaink, de a finneknél nagyjából elakadtunk, pedig ahogy a 12 éve Magyarországon élő, az ELTE finnugor tanszékén tanító doktorandusz, Tatiana Efremova lektor is meséli, pár szóból akár meg is érthetnénk magunkat a marikkal. Kű:kő. Kizá: kéz. Kol: hal. Mintegy száz szavunk hasonlóan megvan mari nyelvrokonaink szókészletében is.

Tatiana a Szabadművelődés Háza mari estjének meghívottjaként tartott lebilincselő előadást. Sorjáztak a néprajzi, antropológiai érdekességek, s bennem hamar meg is fogalmazódott: egyszer el kell menni Marielbe, azaz Mariföldre, erre a Budapesttől háromezer kilométerre lévő tájra, amelyet kicsivel több, mint félmillióan laknak. Az erős orosz asszimilációs hatást kisebb részben passzív ellenállással, de régebben jobbára elmeneküléssel, ma elvándorlással igyekszik e nép kiegyensúlyozni. És persze sajátos kultúrájuk és hagyományaik erős megélésével. Tatiana dédpapája még jávorszarvason és medvehúson élt, nőrokonait talán megtapsolták a párizsi világkiállításon, ahol a mari asszonyok nagy sikert arattak csodaszép hímzéseikkel. S a pogány természetvallás elemeivel még most, évtizedek, századok múltán is bármikor szembesülhetünk Mariföldön, mondja Tatiana, aki maga is részt vett áldozati szertartásokon.

Tatiana az ELTE lektora, évente néhányszor hazalátogat Mariföldre, a családjához
Fotó: Koppán Viktor

– Nálunk a Nagy Jóságos Fehér Isten (Nap) a főisten, de létezik istene a mennydörgésnek, a szélnek, a tavaknak és szinte mindennek. Az otthonokban Lakásanyó, Lakásapó is él, a gőzkabinnak Szaunaanyója, Szaunaapója van. Ha egy mari ember el akar érni valamit, alkudoznia kell az istenekkel! A templomként kezelt szent ligetben ilyenkor a papok és a hívek étel- és állatáldozatokat ajánlanak fel, az emberek mézet, gyertyát, pénzt, saját készítésű textíliát is hozhatnak az isteneknek. A fák elé tesszük, közösen imádkozunk, piknikezünk, igazi közösségi élmény az ilyen.

A mai hétköznapokat is rituálék szövik át: temetői látogatáskor az elhunyt kedvenc ételeit eszik a sírnál, vagy rágyújtanak a megboldogult kedvenc dohányára. A munka is nagy érték: sokat dolgoznak, utána otthon szinte mindenki kertészkedik, mondja Tatiana. A csinos, fiatal nő beavat a mari hölgyek szívének titkaiba is: az asszonyok  a lakás cicomázásában inkább megtalálják önmagukat, mint a divat követésében. Tisztaság, szerénység, türelem – ezek a marik által leginkább tisztelt értékek.

Magyarországhoz leginkább Szombathelyen, a testvérvároson át kötődnek, meg persze a zenében: már Kodály is felfigyelt a magyar és mari ötfokúság hasonlóságaira. Ha legközelebb elénekeljük, hogy Egy kis malac töff-töff-töff, hát jusson eszünkbe: mari dallammal van dolgunk.