Hétvége

2014.09.05. 10:50

A tanár úr lírája, rajzai

Egy küllemében és belbecsében is gyönyörűséges, elmúlás illatú könyvet lapozgatok. A bölcsességgel, érzékenységgel teli sorokban gyanú, csömör és félelem is lakozik.

Zágoni Erzsébet

Úgy élsz, mint egy halott mérhetelen létedben, s mint egy élő rengeteg elmúlásodban ... Ilyen mondatokat olvasok az ifjúkori vers-kezdemények, a régi tájak, sejtések és képzelgések című fejezetben. A versekben tünékeny délelőttök, töviseken lengő füzéres beszédek, kóró hallgatások, aranybarna árnyékok, szépséges szeptemberi szelek lengedeznek, és nagy csendek csitítják az olvasót, hogy aztán felkorbácsolják gondolatait, érzelmeit a világrakiáltó hallgatások meg az ilyen sorok: Itt van az ősz / végeláthatatlan mosollyal / szabdalják halálra egymást / a férfiak és a nők .

Az anya zöldelő őszelő mosolyát, a szőlómetsző apát megidéző költő, akinél a zaj is csöndbe temetkezik, nem más, mint Paál Lajos, az egykori József Attila és a mai Ciszterci Szent István Gimnázium legendás tanára. A messzeség-szomorúságon, a fájdalomban nincsen remény, a reménytelenségben sincsen remény, meg a kegyeletünk meztelen didergés az időkben érzéseken töprengő filosz 1929-ben született Szilasbalháson. Az író Németh Lászlóhoz és famíliájához rokoni szálak fűzik. A családi-rokoni kapcsolatokból és a szülőhely múltjából táplálkozó férfiú egész életére kiható morális és szellemi örökséggel indult útjára. Bobory Zoltán a Vörösmarty Társaság által rendezett kötetbemutatón felelős kiadóként és szerkesztőként idézte a tanár úr költői hitvallását. A költészetet nem célnak, hanem az emberi megismerés egyik eszközének tekintem, és azt tartom, hogy semmiképpen sem szabad gyanakvás nélkül rábízni magunkat. A verset használaton kívüli építménynek is tekinti.

- Talán éppen ez a gyanakvás az oka annak, hogy Paál Lajos elismerten tehetséggel indult pályafutásában hosszú, évtizedes csend, hallgatás következett be. Az utóbbi évek bő és életerős verstermése bizonyítja, hogy kár volt. Sajnos, felderíthetetlen értékű veszteséget jelentettek ezek az aszályos esztendők -hangsúlyozta a társaság elnöke az est közönségének.

A megjelenést a város polgármesteri hivatala támogatta. Cser-Palkovics András polgármester, a gimnázium egykori diákja írt előszót a Mondriani táj címet viselő kötethez. A bemutatón elmondta:

_ A Székesfehérvárét-díjas pedagógus nemcsak az iskolapadban ülőket tanította hosszú évtizedeken át a magyar nyelv és irodalom szeretetére, a Vörösmarty Társaság tagjaként előadásaival is megörvendeztetett bennünket. _ Elmesélte, hogy a második emeleti könyvtárszobában a fakultációs órákon gyakran lehettek tanúi Halmos és Paál tanár urak érdekfeszítő párbeszédeinek. Ezekből a szellemi csörtékből többet tanultak, mint bármely másból.

Dienes Ottó Mosoly és virág című versével a kötet élén köszönti barátját, aki hozzá hasonlóan francia-szakos (is) volt az egyetemen.

_ Ötven éve írtam közös motorozásink emlékére _ mesélte az író, költő, festő és faragó pályatárs. _ Az akkor még az Ady Endre utcában működő Vasvári gimnázium épülete elöl indultunk Lajos szép, új motorkerékpárjával Mór felé, hogy örömittasan telekiabáljuk a tavaszi mezőket. Egy orgonabokor-özönnél megálltunk, ölnyit szedtünk az illatozó lila virágokból, amit a városba visszatérve, átadtunk egy fiatal hölgynek. Mosoly született a szemében / És azóta is minden májusban / Kivirágzik _ idézte verse befejező sorait.

A szépséges forma főként Revák mester érdeme. A tipográfia, a reprodukciók, a fotók, a borítóterv Revák István és András remeke. A Paál Lajos Malevicsre gondol című esszéjéből az is kiderül, hogy Revák István festő és grafikus írókén is kiváló.

_ A mindenség közelében születtek ezek a műalkotások. Az alkotás örömében. A redukált, leheletszerű formák és a megérintés rezdületei, az érzékenység kapaszkodói... Az anyagok és eszközök bársonyos kapcsolódásai a gondolatok meghittségében _ írja, mondja Revák a kötetet illusztráló színezett rajzokról, és hozzáteszi, amikor Paál Lajos a néhai Kazimir Malevicsre gondol, értőn közrelít a Tárgynélküli világhoz , amelyben a prioritás: a tudat alatti, vagy a tudat feletti szellemi világ.

Címadó versének záró soraiban ezt kérdezi a szerző: És milyen lehetek én itt / és alkonyi maradékom / túlról / zöldes sárgás-kékes / kerítésekkel-lécekkel / keretekbe rendezett / tiszta mezők felöl? Nem könnyű a válasz, de aki elmerül verseiben, érzi, kivételes emberrel van találkozása, aki olykor klottgatyás királyfinak is érezte magát, idegen vagyok én itten / messze messze közel...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!