Hétvége

2015.10.02. 09:42

Alapos és szakszerű

Vilcsek Béla 2001-es könyve után itt az újabb Petőcz-monográfia, G. Komoróczy Emőke tollából „Ezer arccal ezer alakban” címmel.

Bakonyi István

A bevezető oldalakon elsősorban a korról szól, főként a 70-es évek irodalmi és közéleti folyamatait elemzi. Akkoriban a Petőcz számára is oly fontos vizuális költészetnek például alig jutott tér hazánkban. Így lett különösen fontos szerepe a párizsi Magyar Műhelynek, és költőnk is ebben a közegben eszmélt. Számára is ez a szellemi műhely volt az igazi lehetőség az indulás korában. S a monográfus azt követően tér rá alanyának pályájára, miután szólt a válságba jutott szocializmus gáncsoskodásairól, az írástudó elleni támadásokról, a hatalom packázásairól.

Nagy erénye ennek a könyvnek az is, hogy számos Petőcz mű egészében olvasható és nézhető, miközben olvassuk az értékelést és az elemzést. Mindez könnyebbé teszi az olvasó tájékozódását, hiszen az elemzés és az elemzett mű együtt van jelen. Azt is jobban érthetjük így, hogy az itt olvasható felfogás szerint a művész nem más, mint médium, aki a természetfölötti szellemi forrásokból táplálkozik. Ez is Erdély-hatást mutat, no és, természetesen Kassák sem megkerülhető ezzel kapcsolatban. A médium-szerep egy olyan korban értékelődik fel, amelyben mindezek a törekvések érintkeznek a kemény ellenzékiséggel, és azzal is, hogy ezeket az írókat és művészeket besúgók vették körül. Természetesen nemcsak őket, hanem a másfajta esztétikai elveket vallókat is. Petőcz abban az időben fontos szervezői és szerkesztői tevékenységet is folytatott, és egyre ismertebb és aktívabb részese lett a magyar kulturális és irodalmi életnek. (Lásd pl. a Jelenlét c. folyóiratot 1980 körül.)


Revák István műve. A képzőművész kiállítása október 9-ig tekinthető meg a székesfehérvári Pelikán Galériában Fotó: Molnár Artúr

G. Komoróczy Emőke azzal is hitelesen foglalkozik, hogy költőnk avantgárd szerzőnek tartja magát, de mindketten tudják, hogy az idő múlásával egyre inkább látható: egy kivételes szintézis megszületésének lehetünk tanúi. E mögött többek között az áll, hogy Petőcz számára az avantgárd mellett hasonlóan fontos a Nyugat hagyománya, Kosztolányiék költészete, vagy éppen Pilinszky és Weöres életműve. (E könyvnek nem tárgya a kiváló regények szerepe, amelyekben ugyancsak sajátos irányoknak lehetünk élvezői.)

Az elemzések alaposak és szakszerűek. Kitér a szerző a nyelv új lehetőségeinek értékeire, és ide tartozik akár a szövegrombolás is, vagy éppen a szemiotikai költészet változatainak sora. A médium szerepét játszó költő lemond a hagyományos szerepről, és egyben igen tág teret biztosít a befogadónak. A képverseket aztán fokozatosan felváltja a vizuális szövegek világa. Ez a változás egyre közelebb visz ahhoz az állapothoz, amit jobb szó híján klasszicizálódásnak nevezhetünk, bár G. Komoróczy Emőke pontosabban fogalmaz: arról szól, hogy Petőcz az avantgárd és a tradicionális költészet között szintézist próbál teremteni.

És egyre erősödnek a kiútkeresés, az Isten felé indulás mozzanatai. A költő sajátos bűnvallásai. A monográfus erőteljesen hangoztatja, hogy Petőcz számára is az Úr az egyetlen menedék, legalábbis erről árulkodnak a zárójelversek. Szép elemzésekben száll le G. Komoróczy Emőke a művek mélyrétegeibe, minden apró részletre figyel, és a végén összeáll a kép: a műveket teljességükben mutatja fel. Azt teszi, ami az irodalomtörténész dolga, és ezúttal ő a médium a költő és az olvasó között. Nem hagyja szó nélkül a versek zeneiségét sem, miközben a repetitív technika személytelenségét is megemlíti (A láthatatlan jelenlét).

Arról is olvashatunk, hogy a költő szorongásai, félelmei az új világban sem szűntek meg, ugyanakkor ennek sok szép lírai eredménye van. Joggal minősíti a gyönyörű jelzővel a Hajnali hózuhogás című verset. Már csak azért is így lehet, mert Petőcz András minden korszakában törekedett a hagyományos értelemben vett szépség megjelenítésére is.

És így érkezünk el a könyv utolsó mondatához: Talán e belső érési folyamat tudatosulása segíti őt abban, hogy eljusson a tiszta éberségig , és ezen az új talajon állva megújítsa (ismét) lírai életművét. G. Komoróczy Emőke gondolata itt is a lényegről szól. Mint egész könyve.

(Magyar Műhely Kiadó, 2015.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!