2017.06.02. 14:24
Anasztázia „nagy utazása”
A kör bezárul, a kiskorú prosti, Anasztázia (Anesz) kitörési kísérletei nem sikerülhetnek.
Jöhet ismét az utca, a kamionsor. Félreértés ne essék, nem egy dokumentumdrámát látunk, száraz szociológiai megállapításokkal „megfűszerezve”. Noha a darab keletkezésében nagy szerepet játszottak azok a beszélgetések, amelyeket a szerző, Bari Judit észak-magyarországi, a prostitúcióval erősen érintett falvakban és javítóintézetekben folytatott.
Az eredmény egy sűrű szövegű és cselekményű előadás, a Halmozottan Hátrányos helyzetű Angyalok Kara, amelyet az Utcaszak (Utcaszínházi Alkotóközösség) mutatott be nemrég Fehérváron, a Pelikán Kamaraszínházban, Simon Balázs rendezésében. Nem az udvariasság mondatja velem, hogy nagyon fontos produkció született, és annak is csak örülni lehet, hogy a fehérváriak is láthatták. Megjegyzendő: csak üdvözölni lehet az ötletet, hogy más színházak - különösen a függetlenek - munkájába is betekinthetünk időnként, sőt, még jobb, ha rendszeresen megtehetjük ezt.
A testükből élő lányok teljesen kiszolgáltatottak, kitörési lehetőségeik pedig nincsenek
Nem könnyű megemészteni ezt a darabot. A szereplőkbe mintha bele lenne kódolva a kilátástalanság, a kitörés reménytelensége. S nem csak Anasztáziába, a testéből élő leányanyába, aki a maga módján megpróbál kitörni ebből a világból. Egyetértek azzal, hogy egyfajta sajátos road-movie-t látunk, Anesz „nagy utazását”, amelynek állomásai társadalmi csapdák, kiszolgáltatottság, erőszak, gátlástalanság és hivatali tehetetlenség, visszaélésekkel fűszerezve.
A lány egyre szürreálisabb „kalandokba” keveredik, a már-már elviselhetetlen helyzeteket pedig iróniával, erős stilizációval próbálják oldani a szereplők és a rendező. Utóbbi többféle stílust gyúr össze: a commedia dell’arte elemei keverednek az akrobatikával, az énekkel, a realizmussal és az álomjelenetekkel a darab két órája alatt.
Figyelemre méltóan erős a színészi játék: nemcsak az Anasztáziát alakító Dobra Mara, de a többiek - Fazakas Júlia, Táncos Adrienn, Boros Ádám, Rábavölgyi Tamás, Simó Krisztián, Várnai Balázs - is egyértelműen dicsérhetők, arról nem is beszélve, hogy harminc különféle szerepben kell megmutatkozniuk.
Az előadás első fele hamar magába szívja a nézőt, bár a kezdőjelenet dramaturgiai „elhelyezése” megkérdőjelezhető. A második etap kissé zsúfolt, szinte mindent meg akar mutatni: stílusok, helyzetek keverednek, időnként kioltva egymást, itt talán kíméletlenebb lehetett volna a dramaturgiai és rendezői „olló”.
A darab férfi szereplői szinte kivétel nélkül kihasználják a lányt
Fotók: Jókuti Fruzsina
Ezzel együtt a HHH Angyalok Kara az az előadás, amelyet minden bizonnyal szívesen újranézne az, aki a megszokottól eltérő színházi élményre vágyik. Fiataloknak pedig különösen ajánlott a megtekintése. Ahogyan az Utcaszínházi Alkotóközössége megfogalmazta saját darabjáról: „A gyermekprostitúció működését bemutató utópisztikus előadásunkat leginkább érzékeny, de mégis 14 év fölötti fiataloknak ajánljuk.
Célunk hogy a gyermekvédelem, az igazságszolgáltatás, büntetés-végrehajtás világát, állapotát bemutassuk a fiatal értelmiség számára és dialógust inspiráljunk ezekről a nehezen látható társadalmi kérdésekről. Tehát olyan középiskolákat, intézményeket keresünk, ahol esetleg enyhén szólva nem idegen ez az értés-vágy ”