Az a jó, ha a tánc személyes és átélhető

Az iskola rektorát, Angelus Ivánt először is arról kérdeztem, hogyan kerültek a városba. Mint kiderült, egyrészt személyes, másrészt szakmai okból. Az adonyi alapfokú művészeti iskola vezetője, Füsi Gyöngyi ugyanis szintén az intézménybe járt, az egyik első, hivatásos célú kurzusra. Innen a jó kapcsolat.

A vendégszereplésen a tánc-iskola növendékei négy jelenetet adtak elő új produkciójukból, amelyet május végén mutatnak be a budapesti Trafóban. Az inspirációt a Beatles kulturális jelenség és ennek hatása jelentette. Angelus Iván kíváncsian figyelte a helyiek reakcióit, hiszen nagyon fontos számára a visszajelzés.

Angelus Iván tanítványai Adonyban is bemutatkoztak
Fotó: a szerző

- Én az előadásokon már inkább a közönségre vagyok kíváncsi, mert a darabot ismerem, a táncosokban bízom. Jelentősége annak van, mi történik a nézőtéren, mit vált ki a produkció. Itt, ennél a vegyes közönségnél úgy láttam: ha egyértelmű volt a gondolatunk, és azt határozottan, kifejezően mutatták be a táncosok, annak volt hatása. A háziasszonytól a kisgyerekig mindenki figyelemmel fordult felénk, értelmezte a látottakat. Ha mi kicsit halványabbak, bizonytalanabbak voltunk, akkor mindenki mással kezdett foglalkozni.

Angelus Iván iskolájukat az esten úgy mutatta be: kicsi, 30-nál kevesebb, több külföldi, mint magyar diákkal működő, önfenntartó intézmény az övék. Rendszeres állami támogatást már alig kapnak, a hallgatók tandíjából élnek, azért úgymond azzal foglalkoznak, amivel szeretnének. A vezető ennek kapcsán lapunknak elmondta: kezdetben amatőrökkel dolgoztak, 11 éve működnek főiskolaként. Azóta hivatásos kortárstánc-művészeket, illetve pedagógusokat képeznek. Abból a 200-300 diákból, aki az utóbbi években hozzájuk járt, mára 100-150 sikeresen megtalálta a helyét a szakmában. Egyesek külföldön dolgoznak, mások abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy saját produkciókat csinálhatnak itthon.

Arról, mennyire megbecsült, ismert ma hazánkban a kortárs tánc, Angelus Iván így vélekedik:

- A tánc az átlagemberek életében is jelen van időről időre, legyen szó szórakozásról vagy valamilyen ünnepről. Ami a néptáncot illeti, az most politikai okokból támogatott terület. Ez semmivel nem jobb vagy rosszabb, mint bármely más táncműfaj, így azonban legalább elkerül a gyerekekhez, az óvodákba, iskolákba. Leginkább tehát a néptánc van jelen. Ám ez még mindig jobb, mint ha a forgandó divat vagy a versenyzés dominálna. Én az olyan táncok amatőr tanítását tartom fontosnak, támogatandónak, amelyekben mindenki a saját személyiségét, alkatát elfogadva lesz képes táncolni egy másik emberrel. A kortárs, a progresszív táncok terén nem állunk olyan jól, mivel évi tíz- és százezer forintokból működnek sokszor magas színvonalat hozó együttesek. Szerencsére azonban az alacsony támogatottság nem látszik meg a produkciókon. E csoportok tagjai közül van, aki külföldön vállal munkát, hogy a megélhetését biztosítsa, más pedig itthon próbál boldogulni.