Az ő duójuk nem szépeleg

Gyémánt Bálint pedig egy szál gitárjával képes elvarázsolni a közönséget, egészen hihetetlen szólókra képes a színpadon. Koncertjüket hallgatva azt érzi az ember, ez a zene magasiskolája. A különleges, akusztikus dzsesszduónak nemrég jelent meg a második lemeze, a Tell Her. Bemutató turnéjuk során a megyeszékhelyet is útba ejtették, A Szabadművelődés Házában beszélgettünk velük.

- Tudom, hogy Veronika Brüsszelben, Bálint Oslóban tanult tovább az egyetem után. Hogyan jött össze mégis ez a duó?

Gy.B.: - A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén valóban osztálytársak voltunk, de az a furcsa, hogy a négy év alatt nem is igazán zenéltünk együtt. A diplomaosztó után változott ez meg. Egyre szorosabb lett, mind a szakmai kapcsolat, mind a barátság kettőnk között.

Harcsa Veronika írta az új lemez dalait
Fotó: Koppán Viktor

H.V.: - A kvartettemmel meghívtuk Bálintot zenélni. A felvett dalok annyira jók lettek, hogy a következő lemezt lényegében vele együtt csináltuk, a végén pedig már nem is léptünk fel nélküle. Később megalapítottuk közösen a Bin-Jipet is. Arra emlékszem, hogy először a Déli pályaudvarnál, egy apró lemezboltban léptünk fel duóban, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem fértünk el többen az üzletben. Amikor éreztük, hogy ez jó, azt mondtuk magunknak: akkor vegyük komolyan!

- Kortárs jazz és improvizatív popzene: így kategorizálták azt, amit csinálnak. Fontosak a határok, az , hogy a műfajnál maradjanak?

Gy.B.: - Nem, sőt. Sokkal fontosabb, hogy kielégítsük azt a zenei igényt, ami megfogalmazódott bennünk. Ezek a hetek most nagyon termékenyek zenei értelemben. Ma van a negyedik koncertünk, és még lesz hat a következő hat napban. Én már most is érzek olyan dolgokat, amik változtak az együtt töltött kreatív időnek köszönhetően. Érezhető, hogy merre haladunk tovább. A zene, melyet felvettünk és elméletileg készen van, igazából tovább fejlődik.

H.V.: - Mindketten kísérletező alkatok vagyunk, nem szoktunk hátradőlni. Nem az a célunk, hogy megtaláljunk valamit, amit aztán egész életünkben csinálhatunk. Mi a játékot élvezzük, azt hogy koncertről koncertre kipróbálhatunk új dolgokat. Aki már sok koncertünkön jár, az tudja, hogy egyik sem ugyanolyan.

Gyémánt Bálint elmondta: most a duójuk a legfontosabb

- Úgy tudom, az új lemezbe egy harmadik fél is besegített.

H.V.: - Egy New York-i producer, Jeremy Friedman segített nekünk. Ő volt a mi kreatív fülünk. Vele Brüsszelben találkoztam, volt egy közös koncertélményünk, és ott, a színpadon derült ki számomra, hogy mennyire jó problémamegoldó zenei értelemben. Előnyt kovácsolt egy komoly technikai hátrányból, melybe más zenészek nagy valószínűséggel belebuktak volna. Az, hogy egy együttesnek producere van, egyébként egy bevett dolog Nyugat-Európában és Amerikában. Nagyon jó, ha van valaki, aki nem ugyanazon a csövön keresztül nézi a dalokat, mint a zenészek, valaki, aki képes egységesíteni a hangzást - ez volt nekünk Jeremy.

Gy.B.: - A zenének a tetemes részéért egyébként Veronika felel, a szövegekért pedig száz százalékban ő. A Tell Her című lemezen az ő saját személyes történeteit meséljük el. Bensőséges a végeredmény, és nagyon dinamikus is. Mondjuk, a miénk amúgy sem szépelgő gitár-ének duó. Sokkal kontrasztosabb annál.

- Mind a ketten nagyon sokat utaznak, rengeteget időt töltenek külföldön. Milyen hatással van ez a zenéjükre?

Gy.B.: - Az inspiráció nem egy az egyben jelenik meg. Írtam már számot fogmosás után, mert annyira tetszett a ritmus. Persze a végeredmény senkit sem emlékeztetett a fogmosásra, maximum engem. Amikor külföldön vagyunk, biztos érnek olyan hatások, amik megjelennek a zenénkben, de ez nem direkt, nem észrevehető. Egyébként játszani mindenhol kihívás. Külföldön azért, mert avatatlan, tiszta fülek hallgatnak minket. Nincsenek előítéletek, elvárások, ez egyrészt hálás, másrészt nagy felelősség. Itthon már ismerik a dalainkat, van egy kialakult kép, és ennek olykor nehezebb megfelelni.