Bátyú mellett nagyon kell kapaszkodni - kárpátaljai magyar falvakban barangoltunk

Zötyögünk Bátyú felé a transzporterrel. De ez nem egyszerű zötyögés, nem olyan itthon megszokott, „két kistelepülés között csak egy kicsit hepehupás az út, de már megrendeltük a pályázat keretében” kátyúkerülgetés.

– Á, ez még nem a legrosszabb – mondja egy 17 éves fiú az anyósülésről.

– Majd ha beérünk a mi utcánkba Bátyún. Barkaszi Erik most éppen hazafelé igyekszik, egy hetet töltött Magyarországon, Veszprémben és környékén. A kárpátaljai magyar fiú – immár hivatalosan felavatott értékőrként – is tagja annak az értékőr hálózatnak, amely a magyarlakta településeken fellelhető kulturális értékeket térképezi fel és gyűjti össze. A Bátyú és Nagydobrony körüli magyar falvakból, az Ungvári és Beregszászi járás településeiről összesen 13 fiatalt képeztek ki a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány és a Közép-dunántúli Szövetség koordinátorai és oktatói a nyáron, Kárpátalján. Ők azok, akik lejegyzik és megőrzik a népdalokat, akik elkérik lefotózásra a nagymamák féltve őrzött hímzéseit, akik videóra veszik a még meglévő, hagyományosan űzött régi mesterségek folytatóit és fogásait. Szaniszló Erzsi és a húga, Bettina palágykomoróciak. két céltudatos, fiatal tanítónő, velük kerülök egy szobába, ők három napra azért jöttek a nagydobronyi, hollandok által épített-üzemeltetett árvaházba, hogy a falujukból összegyűjtött értékeket bemutassák a nagydobronyi középiskolában nyíló szombati kiállításon. Ahogyan a többiek is: Bátyúról, Zápszonyról, Kaszonyból, Csapról, Bótrágyból, Tiszasalamonról, Rafajnaújfaluból. Jönnek középiskolások, fiatal anyák, jön könyvtáros, jön önkormányzati dolgozó, aki mostanában éppen a katonai behívók intézésének nem éppen kívánatos feladatait kénytelen intézni. Mindenki lelkes, mindenki sokat tett érte, hogy a középiskola színháztermében nagy gonddal rendezgetett kiállítás, ahol első alkalommal mutathatják meg, milyen gazdag a kárpátaljai magyar falvak tárgyi kultúrája, írott és beszélt öröksége, gasztronómiája.

Rózsás népviseletbe öltözött komoróci lányok várnak fellépésükre

Ráfordulunk a Balogh Edgár utcára. Erik nem nagyzolt: meg kell kapaszkodni az autó oldalába, ülésébe, bármibe, ha az ember nem akarja összezúzni magát. Erik édesanyja, Marika, aki innen jár három műszakba dolgozni egy ipari üzembe, éjszaka zseblámpával megy haza, nehogy kitörje a nyakát. Rengetegen kivándorolnak innen dolgozni. Errefelé nagyon kell kapaszkodni, hogy megmaradjon az ember. A főúton a magyarországitól eltérő nagyon színes, szinte tarka dekorációjú temető mellett araszolunk el, errefelé mind ilyen. Az egyik lila, sárga, rószaszín művirágos-koszorús sír elég friss: komor fiatalember arcképe a fejfán.

Fiúcska ismerkedik a szövés mesterségével az értékőrök kiállításán

– Ismertem, Donyecknél esett el. Bár nem magyar volt, ukrán – mondja Erik. A nagydobronyi árvaházat, ahol kényelmesen elszállásoltak minket két éjszakára, 74 leány lakja. Van, aki idekerülése óta nem beszél. Van, akit két üveg sörért hagytak a szülei egy kocsmában. Az árvaházhoz major tartozik, nagy fóliasátrakban maguk termelnek mindent, traktorukkal művelik a földjüket, állatot tartanak, kenyeret sütnek. Valóságos kis birodalom a helyi közösségen belül. Szombaton üzemel a dobronyi piac – valójában hevenyészett bádogtetőkkel befedett bódésor, sárba süppedve, előző éjjel végig esett. A kecskelábú asztalokon sajt, fagyasztott halak, műanyag játékok, nevesincs parfüm, cipő, zokni, darált sertéshús, lehet kapni mindent. Óvatosan válogat a helyi vásárló, nagyon meg kell fogni a pénzt. Egy kiló hús 25-35-50 griveny, egy pár zokni 15, a fizetés meg havi 1800-2000. A főúton épült hatalmas művelődési ház kirakatában öles plakát: november 28-án Nótár Maryt várják nagyon fellépni.

Zöldségárus asszony a nagydobronyi piacon

Sört akarunk venni estére, meg a hazaútra, meg a gyerekeknek édességet – ez a helyi ételekhez hasonlóan nagyon ízes, finom errefelé. A mákos-málnás csokik mellé karácsonyi barnasör kerül, bár a feliratot sem mi, sem az árus nem érti a vegyesboltban. Ami nála nincs ezen a 2600 fős településen, azt megkaphatjuk az Abram szupermarketben. Az anyaországba hazafelé tartónak csak később esik le, mi a fura ebben: hogy vasárnap is nyitva van.