Csákberényben rekordtakaró készül összefogásban

Hátul az ötletgazda Erika, mellette az adományozásban segítő Ferenc Klaudia, elöl az ő lánya, Eszter. A körülöttük lévő blokkmennyiség körülbelül a tizede annak, amennyiből a rekordtakaró majd összeáll augusztus 30-án Csákberényben. Fotó: Molnár Artúr

Csak pár horgolni szerető lány és asszony közös hobbijával kezdődött, és egy Facebook-csoporttal, amelyben a horgolótűket forgató hölgyek megosztották tapasztalataikat és mintáikat. A hobbiból felajánlások lettek, és a csákberényi Csobán Erika idén tavasszal már azon kapta magát, hogy ő szervezi az Óriás takaró-csoportot és ezzel együtt egy rekordkísérletet. Szinte az egész országból, de még Romániából, Angliából, az USA-ból, Szlovéniából is kapott a felhívásra 50x50 cm-es úgynevezett, a horgolásban nagymama-mintaként ismert blokkokat, amelyekből az elhatározás szerint egyetlen hatalmas takarót alkotnak majd az immár egész napos programmá formálódó rendezvényen.

– Hihetetlennek és csodálatosnak tartom az egészet – fogalmazta meg meghatottan a hétköznapokban dekorációs munkákkal foglalkozó Erika. – Volt, aki egyetlen blokkot küldött, mások 4-5-öt is, de csoportok, nyugdíjasklubok álltak össze a cél érdekében. Egyrészt létre akarjuk hozni az eddigi legnagyobb ilyen takarót, másrészt a rekordkísérlet teljesítése után szétbontva sok-sok kisebb takaró alakul ki, s ezeket jótékony céllal gyerekeknek, rászorulóknak szeretnénk felajánlani.

Erika azt mondja, a közös célért munkálkodáson kívül is rengeteget kapott a kezdeményezéstől.

– Sok emberrel beszéltem, leveleztem az eltelt hónapok alatt. Az emberek megfogalmazták azt, milyen fontos is számukra, hogy egy, az ő értékrendjük szerint nagy horderejű dolog részesei lehetnek. Hogy valaminek a megvalósításában ők is fontos szereplők. Sokféle sors tárult fel ezekben a beszélgetésekben.

Erika és szervező barátai sem hitték azonban, hogy a becsült mennyiség kétszeresét kapják postán.

Ugyan csak a fotó kedvéért takarózott be a szervezők egyikének két gyermeke a horgolt blokkokba, de hamarosan tényleg több száz gyermek kedvenc takarója lehet ezekből az ezerszínű, sok szeretettel készült darabokból. Augusztus 30-án a helyszínen adják át őket. Fotó: Molnár Artúr

A készülődő óriástakaró összehozta a kezdő kézimunkázókat, sokan éppen e célért ragadtak horgolótűt. Egyesítette a profi horgolókat is vagy a technikával még csak kacérkodókat, jó kis csapat alakult ki a világhálón. Mivel nagy távolságok vannak a csoporttagok között, mindenki Erikához küldte el a már kész horgolt blokkot. A csákberényi postán hónapok óta napi 5–10 csomag landol számára. Tudja, hogy olyanoktól is, akik nehezen élnek, nem is telne nekik fonalakra.

Ezen a gondon enyhített valamelyest az egyik, itthon is működő nagy nemzetközi cég, amely félidőben észrevette a kis csoport buzgólkodását és körülbelül 200 négyzetméternyi takaró elkészítéséhez elegendő új fonalat (100 kilót) küldött Erikának. A meglepetés és az, hogy valaki pártolja erőfeszítéseiket, megkétszerezte a csoport lelkesedését, sok száz gyönyörű, ezerszínű új blokkot horgoltak országszerte az Erika által szétküldött fonalból. A támogatásból kapott fonalat használják majd fel augusztus 30-án reggeltől a beérkezett blokkok összeállítására. Ez sem lesz kis munka, hiszen óvatos becslések szerint is úgy kétezer darabot kell egymáshoz horgolnia az önkénteseknek, hogy kialakuljon a rekordtakaró. Ha minden jól megy, ötszáz négyzetméternyi színes csodának leszünk majd szemtanúi aznap a csákberényi művelődési ház melletti zöld füves területen. A takaró köré azonban egész napos, hasonlóan színes program is társul. Négy-öt helyszínen várják a gyerekeket: lesz állatsimogató, óriás szövőszék (ezt úgy képzelhetjük el, mint a mesebeli kisvakond nadrágjának szövőkeretét), lesz óriás horgolótű, amelyet önzetlen fafaragó készít a nagy napra, s rengeteg jópofa játékot is terveznek Erikáék. A kicsik például óriási festőpalettán adhatnak teret fantáziájuknak.

A rendezvényre valamennyi csoporttagot és legalább 80–100 gyermeket várnának, ugyanis itt adják majd át a kedvezményezetteknek a már darabokra bontott kisebb takarókat, hogy minél több gyerkőc vihesse magával a közösségi összefogás eredményét, egy-egy pompás, színes, szeretettel készült horgolt takarót. Erikáék a nap lebonyolításához is számítanak a célkitűzéseik iránt érdeklődők támogatására: akár egy jópofa, gyerekeknek szóló játékot visz valaki aznap, akár munkájával segít be, netán abban nyújt támogatást, hogy a kis szervező csapat a még hátralévő szűk időben begyűjthesse a postaköltséget kifizetni nem tudók (sajnos sok ilyen van) elkészült munkáit és két kocsiútnyi benzint ad – minden segítséget hálásan fogadnak. A helyszínen pedig a horgolók bárkinek szívesen nyújtanak eligazodást az ősi kézimunka rejtelmeiben: lesz lehetőség csattogtatni a tűket és ellesni egyszerűbb mintákat, megalkotni az első kis blokkokat.

A várhatóan ötszáz négyzetméternyi felületet kitevő óriástakarót aznap reggel mintegy száz szorgos kéz állítja majd össze egyetlen hatalmas darabbá, amelyet felülről fotórobot örökít majd meg a tervek szerint. Erika azt hangsúlyozza, akár meglesz a rekord, akár nem (úgy tudni, a világhálón 300 négyzetméter körüli takarók léteznek, tehát a magyar takaró valóban rekord lehet), a hangsúly az együttléten lesz. Családias, vidám napot szeretnének, amelyen új ötletek, új élmények, teljesítmények hozzák össze az embereket. Jó alap, hogy az önkormányzat, közelebbről Vécsey László polgármester – ahogy mondani szokás – teljes mellszélességgel a rendezvény mellett áll s Erikáék minden eddigi kívánságát teljesítette.

Hogy a horgolás népszerűsítése se maradjon ki, a nap folyamán divatbemutatón láthatók a résztvevők saját munkái, és énekel Lovas Petra is. Az összehorgolás egész nap folyik majd, a szervezők számítása szerint úgy este 7 órára kezdődhet meg a rekordhitelesítés és az adományozás – még a házibuli előtt –, hogy több száz gyermek örülhessen majd a csodaszép takaróknak.

Ezt csak szeretni lehet

Kocsis Noémi

Több szempontból nagyon tetszik nekem a csákberényiek óriástakarós kezdeményezése. Először is, mert nem hangsúlyozzák a rekordkísérletet, hanem a közös munka és a jótékony cél van előtérben. Másrészt, mert annyira szerényen meséltek saját szerepükről az egyébként több hónapos kemény munkában. Harmadrészt, mert az alkotásnál jobbat el sem tudnék képzelni az egymástól távol lévő emberek összekovácsolására. S végül, mert másokat tanítani és civil kurázsiból példát mutatni hosszú távú befektetés a jövőbe. S mindez tovább tart majd, mint maga a takaró.