Hétvége

2014.07.25. 08:40

Egér Ágota meséi: A dinnyelak

Dinnyeszezon van. Biztosan te is szereted a zöld héjú, lédús finomságot. Ágota még sosem evett görögdinnyét, de most fog. Hogyan jut hozzá?

Baranyi Ildikó

Azonnal megtudod, ha figyelmesen hallgatod a mesét, amit Ágota mondott el nekem, miközben egy nagy szelet dinnyével kínáltam.

Hatalmas esőzés volt a napokban, a Tisza is megáradt kicsit. De annyira mindenképpen, hogy az általa táplált kis patak – amiben Nándi, a béka éldegélt –, megtelt vízzel. Nándi nagyon örült ennek, mert már aggódott a patak vize miatt, ugyanis a nap csak párologtatta, ami a forróságtól egyre kevesebb lett. Az esőzés utáni napokban azonban észre vett valami sötétzöld, gömbölyű labdafélét, amit egy fa gyökere fogott meg a vízben.

– Hát ez meg mi? – úszta körbe a dinnyét a béka.

– Valami labda, Ágota biztos örülne neki. Meg is őrzöm, amíg meglátogat.Erre nem kellett sokat várnia, még aznap ott termett az egérlány legjobb barátjával, Emilkével.

– Nézd, Ágota, mit őrizgetek itt neked? Egy labdát! – mondta Nándi.

– Nándi! Ez nem labda. Nem látod, hogy hiányzik a másik fele? Hogy labdázzak egy kipukkadt akármivel? – rázta a fejét az egér, miután szemügyre vette a zöld dinnyehéjat. De azért felgörgették a parton, ami a magas vízállás miatt könnyebb volt. A parton körbejárták. Finom illata volt, úgy döntöttek, csípnek belőle egy falatot. Végül addig - addig eszegették, kivéve Nándit, akinek nincs foga, amivel rághatna, amíg csak a sárga belseje látszódott. És most mi legyen vele? 

– Dobjuk vissza! – javasolta Nándi.

– Tudjátok, mit? – kérdezte Ágota – Inkább legyen belőle egy kis nyárilak, ami alatt hűsölhetünk, ha újra meleg lesz!

Ez az ötlet mindenknek tetszett. Megfordították a dinnyét, a kis rágcsálók ablakot rágcsáltak bele úgy, hogy minden irányba kilehessen látni belőle. 

– Fúj, ez keserű! – reklamált Emilke.

– Pedig még ajtó is kell rá, hogy betudjunk menni egyáltalán – magyarázta Ágota. 

Boldogok voltak, amikor elkészült. Ez itt az ő kis dinnyeházuk, ahol sokat játszanak majd. És ez így is lett. Volt, amikor erődítménnyé változott, és Emil volt a védő, akit természetesen hamar elfogtak. Egy másik esetben kiskonyha volt, ahol finomat főztek. Ilyenkor a közeli határból hoztak magokat, bogyókat, és vendéglőset játszottak. De volt börtön is, ahova bezárták szegény Emilkét, aki beletörődött sorsába, és várta, hogy Nándi majd csak kiszabadítja. És volt indiánkunyhó is, ahonnan szintén Emilkét rabolta el az ellenség. De Emil nem bánta, addig is vele foglalkoztak, azt mondta, ő a főszereplő, és nagyon jól játssza azt, hogy elrabolják. 

– Senkit sem tudnátok olyan jól elrabolni, mint engem! – húzta ki magát büszkén. És ezt Ágotáék is elismerték, mert Emilke tényleg nem tiltakozott nagyon. Egy nap azonban vége lett a dinnyelaknak. Ugyanis Nyusz, a nyúl épp arra ugrabugrált, és meglátta a kissé összefonnyadt dinnyehéjat. Megfogta, és egyszerűen beledobta a patakba. Leült a partra, és nézte, hogyan úszik a dinnyehéj. Aztán felállt, és tovább ugrált. Mire Ágotáék odaértek, csak a hűlt helyét találták. Emilkét elrabolták még párszor, de az már nem volt olyan. 

– Én odaadom neked, elviheted! – ajánlottam fel Ágotának azt a dinnyehéjat, amiből épp eszegettünk.

– Köszönöm, de nem. Tudod, az már nem lesz olyan, mint a mi dinnyelakunk.

– Hát nem. Igazad van!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!