Egér Ágota meséi: Véletlen szerencse

Csak üzenet volt ez Ágotának, aki nem értette, hogy vajon miért ilyen rossz kedvű?

A hideg szél felborzolta az erdei úton sétáló egérlány bundáját, aki ezért kezeit mélyen a zsebébe dugta, kapucniját a fejére tette, így rugdosta az útjába kerülő kavicsokat.

Arra ment, amerre vitte a lába. Szerencséjére így jutott el az erdő egyik tiltott helyére is. S, hogy miért mondom, hogy ez volt a szerencséje? Már mesélem is.

A jól ismert ösvényen sétálgatott az egyre zöldülő vékony törzsű fák között, mikor az ösvénynek hirtelen vége szakadt. Ágota megállt egy pillanatra, majd félrehajtotta az ágakat, így hatolt egyre mélyebbre az erdőbe. Azt hitte ismeri az erdőt, de ez a rész tiltott volt, mert közel volt a Tanyához. Egyszer csak suttogásra, és zörgésre lett figyelmes.

Megint veszélyt érzett, mégsem félt. A suttogás a nagy és félelmetes patkányoktól jött. Ugyanazoktól, akik Ásóka, a kis béka várát is széttúrták.

– Mikor jön már? Nem érek rá egész nap! – mondta a legnagyobb.

– Inkább az a kérdés, hogy mit akar tőlünk? Nem hallottam még olyat soha, hogy efféle népekkel szövetkeztek volna a patkányok.

Ekkor puha léptek alatt zörrent meg a száraz avar, s egyenesen a patkányok felé tartott Ágota legfőbb ellensége: Karmosmancsos. Szépen, kecsesen ült le, majd belekezdett mondanivalójába.

– Szövetséget ajánlok nektek. Van az erdőben egy egér, akit én ki nem állhatok, mert rengetegszer megkeserítette már az életemet. Segítsetek nekem elfogni!

A patkányok rövid hallgatás után a földön fetrengve vihogtak, és dőltek a nevetéstől.

– Miféle macska az, aki a patkányok segítségét kéri, egy aprócska egér elfogásában?

– Ez nem akármilyen egér! Higgyetek nekem! Roppant eszes, és fürge. – mondta megbántódva a kandúr. De amikor látta, hogy észérvekkel nem megy sokra a patkányoknál, taktikát váltott:

– Fogadjunk, hogy rajtatok is kifogna, de úgy, hogy még ti járnátok rosszul!

Abbamaradt a vihogás, és a levegő dermesztővé vált.

– Hogy gondolod ezt, te nagyra nőtt, elkényeztetett szőrgombóc? Sértegetni mersz minket?

– Dehogy! De ez az igazság. – magyarázkodott Karmosmancsos.

A patkányok pedig összesúgtak, tanácskoztak, majd így beszéltek:

– Felkeltetted az érdeklődésünket, és úgy döntöttünk, szövetségre lépünk veled. De mit ajánlasz cserébe?

– Amit csak akartok! – pattant azonnal négytalpra a kandúr.

Még sokáig sugdolóztak és tanácskoztak, amit már sajnos nem hallott a bokrok alatt ugyancsak kétségbeesett Ágota. Szinte szédült a hallottaktól.

Mi lesz most vele?

A következő mesében elmesélem...