Egér Ágota meséi:A második nyúl

Van valami egészen különös hatása a teliholdnak: hatalmas lámpásként világítja be a sötét égboltot. Arcát az erdő felé fordítja, és lehet látni rajta az összes gyűrődést, ami elárulja korát. Olyan ő nekem, mint egy fényével rám vigyázó apa. Nyusz is valami hasonlót érzett azon az estén, amikor egy vendégségből indult hazafelé.

Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vette. S bár Nyusz jól érezte magát, egyre jobban aggasztotta a sötét, ami lassan mindent betakart Rigóerdő szerte. Már éjfél is elmúlt, mire álmosan, és fáradtan elindult haza. Nagy levegőt vett, fejére hajtotta kapucniját, kezeit zsebre dugta, és nagy léptekkel neki vágott az útnak. Egyszer csak látja ám, hogy egy árnyék jelenik meg az úton, közvetlenül mellette. Nyusz okos nyuszi volt ám! Azonnal rájött, hogy árnyéka csakis valaminek vagy valakinek lehet. De a következő pillanatban meg is ijedt, mert rájött, hogy ez azt jelentheti, valaki követi őt. Lábai alig mozogtak, szinte csak vonszolta magát a félelemtől. De meg kell győződnie valahogy arról, hogy ki követi? Azt pedig nem lehet máshogy, csak ha hátranéz. Megfordult hát nagyon óvatosan, de meglepetésére senkit sem látott.

Biztos elbújt az illető! De az is lehet, hogy túl lassan fordultam meg, így volt ideje elbújni megfordult hát még egyszer, de most nagyon gyorsan. Ám így sem látott senkit.

- Gyanús! Nagyon is gyanús! - mérgelődött magában. - De ki követhet? - s hogy mégjobban hallja az esetleges lépteket, ha valaki követné, lehajtotta kapucniját, s így elővillantak nagy, felálló fülei.

- Ahá! Szóval egy nyúl követ - állapította meg. - Ki gondolta volna? Minden esetre jobb, mintha egy róka lépkedne a nyomomban!

Végre elérte a nyúllakot, gyorsan besurrant, és megkönnyebbülve zárta magára ajtaját. Másnap sehogy sem tudott megnyugodni. Elmondta tegnap esti rendkívül nyugtalanító kalandját legjobb barátjának, Emilnek. Emilke azt javasolta, hogy este menjenek ki megint az erdei útra, és figyeljék meg, ma is követi-e őket valaki? Eljött az este, feljött megint a hold, és kíváncsian nézett le az erdőre, és mit lát, mit hall?

- Gyere, Nyusz! Ne félj! Minden rendben. - hallatszott Emilke hangja, ahogy hívogatja nyúl barátját. Nyusz körülnézett, majd elindultak ugyanazon az úton, amin tegnap a bolyhos azt a bizonyos másik nyulat látta. Emilke Nyusz mellé ugrott, így forgolódtak jobbra-balra.

- Na látod, sehol semmi, és senki. Tévedtél Nyusz. Biztos csak túl fáradt voltál állapítptta meg a sárgabundás hörcsög. S mire épp megnyugodott Nyusz, elvonultak a felhők a hold elől, és újra nagy fényét árasztotta a két sétálóra.

- Ott van! - kiáltotta el magát fejéhez kapva Nyusz. Látod, Emil? Ott a másik nyúl. S valóban ott bandukolt egy másik nyúlárnyék is mellettük. Ekkor Emil is megszólalt vékonyka hangon:

- Nyusz! Engem is követ valaki! s valóban egy pici egérféle árnyék követte Emilt is. De ekkor már mindketten futottak, csak úgy porzott az út utánuk.

Senki sem tudja, hogy ahogy leszáll az est, miért nem lehet Emilt és Nyuszt rávenni egy jó kis éjszakai sétára? Te rájöttél?