Egy mai családregény

2016. április 30., 08:30 szerző: Bakonyi István
komment
Azt írja Nehrer György önmagáról a közösségi portálon, hogy: „ébren álmodó, írogató, jelenleg nyugdíjas.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Azt is tudhatjuk róla, hogy eredetileg műszaki szakember, aktív korában az építőiparban volt művezető, aztán hivatalban műszaki ellenőr vagy éppen útfelügyelő. Az irodalomtól távoli helyeken. De mindegy is: hiszen nem ő az egyedüli ebben a vonatkozásban, hiszen ismerünk például jeles költőt a földhivatalból vagy éppen az Alba Volántól. Talán olyan szempontból mindez előnyt is jelenthet, hogy az ilyen szerző kívül áll, nem vesz részt belső csatákban. Tiszta lappal a háta mögött írja műveit.

Miképpen ő is, akinek köszönhetjük a „Hazádnak rendületlenül” című családregényt. Kissé megtévesztő a cím, hiszen nem Vörösmarty romantikus stílusában íródott a mű. A rendületlen hazaszeret viszont ott munkál a mélyben, az íróéban és hőseiben is. Legyen szó katonaságról, háborúról vagy éppen hadifogságról. A történet mintegy fél évszázadot ölel fel, több nemzedék jellegzetesen XX. századi sorsán keresztül. Remények, kétségek és borzasztó megpróbáltatások közepette. A jól ismert közép-európai viszonyok áldásaival és átkaival. Ez utóbbiak legborzasztóbb példája, a harmadik fejezet hősének, Matyinak a sorsa: ő 15 éves korában, leventeként (tehát nem katonaként!) kerül orosz hadifogságba, gyilkos és szörnyű viszonyok közé.

Fél évszázad tehát a bemutatott idő, mintegy 170 oldalon. Ebből is látható, hogy szűkszavúan, mindenfajta részletezés nélkül, pusztán a legfontosabb dolgokra figyelve. S ha akadnak is elnagyolt részletek, azt mindenképpen érzékeli az olvasó, hogy a történelmi sors lényegéről van szó egy soknemzetiségű környezetben. A hagyományos elbeszélő hang példája a mű, első fejezetben egyes szám harmadik, a másodikban és a harmadikban első személyben. Sajátos ez a váltás, de nem zavaró. Egyre személyesebbé válik ezáltal a történet, melynek íróilag a legjobban kidolgozott része a befejező, amelyben igencsak érzékletes képet kapunk a hadifogságról. Ily módon egyébként teljes mértékben a háborúellenesség a fő üzenet, és azt is sugallja, hogy nincs igazságos háború, és nincs emberséges hadifogság. Főleg az első részekben Nehrer gyakran iktat be „történelmi leckét”, s ez íróilag vitatható. Ugyanakkor érthető a szándék: érthetőbbé tenni az olvasó számára a bemutatott világot. Egyre soványabb történelmi ismereteink ténye is indokolhatja a hiánypótlást.

A történet elején Péter sorsa áll a középpontban. A század elején, amikor kevés a munkalehetőség, kőművesnek, majd katonának áll. Akkor, amikor „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk…” Ő viszont marad ebben a sajátos, több nemzetiségű környezetben. Sorsának fő alakítója az első világháború lesz, akkor, amikor házasodna, és apaság előtt áll. Aztán a 2. fejezetben Péter fia, Matyi mesél tovább 1936-tól. Matyi levente lesz. Az orosz fogságba kerülés körülményeit Nehrer György íróilag kiválóan mutatja be.

Fontos ugyanakkor, hogy a szörnyű viszonyok között is megmutatkozik az emberség. Legyen szó akár német tisztről vagy orvosról, vagy éppen egyszerű orosz emberről. „Fehér hollóként” ők is megjelennek a fogságot túl élő fiú életében. Akit valóban „megérintett a pokol ujja.” Nehrer György jól tudja, hogy az ilyen mementóknak van értelmük, tudja, hogy a kínokat ki kell mondani, hogy ezáltal is segítsük azok oldódását.

(Nehrer György: „Hazádnak rendületlenül”, Publio Kiadó, 2015.)

 

Bakonyi István

2016. április 30., 08:30 szerző: Bakonyi István

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...