Hétvége

2015.01.30. 17:20

Enyhítő körülmény, többes számban

Szűkebb hazánk irodalmi értékei egyre inkább gyarapodnak Szegedi Kovács György lírája által.

Bakonyi István

A Sárszentmihályon élő és Fehérváron dolgozó költő tudatosan építi életművét, miközben elismertsége is fokozatosan növekszik. Évekkel ezelőtti Vajda János-díja mellett természetesen megjelenő köteteinek a színvonala jelzi ezt a leginkább.

Enyhítő körülmények ez a talányos címe az új verseskönyvnek, amely alig félszáz oldalon tartalmaz új és kevésbé új műveket. A szerkesztő Román Károly szerint: Szegedi Kovács György világképének középpontjában, ahogyan korábbi és új versei bizonyítják, a golgotai kereszt áll. Erős hitének, erkölcsi értékrendjének meghatározó forrása a krisztusi áldozat, a krisztusi dráma paradoxona, amely szerint Isten éppen szelídsége, szenvedése, határtalan szeretete révén szerez hatalmat és teret a világban. Így igaz, és hozzátehetjük, hogy persze ez az erős hit önmagában még nem elég ahhoz, hogy érvényes költészet jöjjön létre. Mindehhez az a lírai tehetség szükségeltetik, amely költőnknek sajátja.

Miklós János műve. A keramikusművésznek Székesfehérváron, az Öreghegyi Közösségi Házban nyílt kiállítása
Fotó: Molnár Artúr

A golgotai kereszt meghatározta világ azonban ezzel a kötettel még teljesebbé, ugyanakkor sokszínűbbé is vált. Igaz, voltak más irányok korábban is, hogy csak a régésznős verset említsem, amivel elnyerte a fent már jelzett díjat. Idesorolhatjuk családi lírájának szép darabjait is, amelyekben a szülőknek állít emléket egy-egy életkép fölvillantásával. Persze többek ezek az életképeknél, hiszen itt is érzékelhetjük a transzcendens értékeket. Megelevenednek a gyerekkor pillanatai, az anya és Isten háta mögé bújó fiú alakja. A Fényképek második része pl. így szól: Itt meg az Isten háta mögé bújok, / és egy apró medencében / derékig érő vízben állunk / egy fekete palástos férfival, / aki jobb tenyerét / fejem fölé emeli, / s az exhumált poklok jajait / lassan visszatemetgeti / friss-kenyér testével / a kegyelem.

Megjelenik az apa képe is: itt nyersebb, puritánabb a versvilág. A nyers és a kegyelemmel teli környezet együtt formálta az eszmélni kezdő, jövendő költőt. A költőt, akinek miniatűrjei, a végsőkig tömörített remekei megelégedéssel töltik el az olvasót. Pl. ez az ötsoros: Nyakadban nyúzott csönd a sál. / kezedben megvakult hóvirágok. / Apró bogarakra ülnek a szavak, / s elúsznak, elröppennek, / télbe zordult láng-
ban. (Nyakadban) Metaforák, szinesztézia ezekkel is él Szegedi Kovács György. Ízig-vérig modern költő, bár tudom, hogy az ilyesfajta meghatározás lehet üres is, hiszen pl. nagy romantikusunk, Vörösmarty is nagyon modern, akár XX. századi értelemben is. Megjeleníti a totális tisztaságot, főként az anya gyermek viszony ábrázolásában. Hasonlóképpen ír az emberi esendőségről, a csetlő-botló ember kiszolgáltatottságáról. És az isteni világ mindenek-felettiségéről. A keresztvállalás fölemelő voltáról. A szeretetközpontúságról. Intellektualitása sok mindent meghatároz, s mindez szerves egységet képez hitével, meggyőződésével.

Az is fontos, hogy a profán és a szakrális egymás mellett van jelen verseiben. Az apró, jelentéktelennek tűnő életmozzanatok és az örökkévaló értékek egymásba ölelkeznek. Vagy éppen szólhatnánk az élet és a halál találkozásáról. S mindezt sajátos hangon, szabad formában, puritán eszközökkel éri el Szegedi Kovács. Ez jellemzi a kötetcímadó verset is, amelyről Román Károly így ír: elképzelhetetlennek tartja, hogy egy Isten nélküli világban önmagához méltó életet élhessen, hiszen magára maradva csak létének csonkaságát, a múlandóság drámáját élheti át. S ez a szellemi és lírai világ közeli rokonságban van olyan költők életművével, mint pl. Pilinszky János vagy éppen Kalász Márton, akinek néhány szavát mottóként is itt látjuk a Szívem szemébe c. vers élén. A rokon vonások tetten érhetőek a vers-építkezésben és a világlátásban. És bizonyos fokig az Újhold c., a második világháború után rövid ideig létezett, de mindmáig meghatározó folyóirat köreihez tartozó szerzők hatása is érvényesül itt. Nem jellemzi tehát a nyers közéletiség, ám sokkal inkább az elvont, vagy éppen konkrét, de mindenképpen az örökkévalósághoz köthető elemek gazdagsága.

Mindehhez tartoznak a finom hangú szerelmes versek is: Légszomj, Mielőtt a szél. Ez utóbbiból egy rövid részlet: hulltál rám, s / hullsz ma is, / mint dalba mártott / édes gyümölcs. Igazolódik itt és másutt is a költő, az ember hűsége, kitartása, tántoríthatatlansága. Mint ahogy más szempontból egy másik kitűnő versében, a Dienes Ottó egyik festménye ihlette Kérdéseinkre is ezt igazolja. Nagy titkok faggatója itt a költő, miközben érzékelteti a fájdalmat is. A szomszéd szobában / a festményen / hallgatózik a kehely, / s a kenyérben rejtőzködő / Isten / térdére hajtja fejét.

Szegedi Kovács Györgynél alapfogalmak: a remény, a kegyelem, a kereszt, a lélek, s aztán a megvalósulás. Amikor féregtelenít az Isten , és kezd kirajzolódni / korona formája , ahogy a Lassan kezd c. vers mutatja. Persze nem gondolhatjuk, hogy mindez létrejöhetne egyfajta belső küzdelem nélkül. Mint ahogy Epilógusában is láthatjuk a nagy példa, az első drámaíró véget nem érő Művének idézését. Hiszen a megfeszített lyukas kezű ruhája / rajtunk ragyog.

Nagy öröm a versszerető olvasónak, hogy így szól egy jó költő az örökbecsű dolgokról.

(Vörösmarty Társaság, 2014.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!