"Erre vagy rákattansz, vagy nem"

Azért, mert valaki fut, még nem figyelnek fel rá a sajtóban. Azért sem, mert régóta fut és még annak sem egyenes következménye egy sajtómegjelenés, hogy valaki eredményes. Legfeljebb közlik az eredményeit - de azok, akik a futáson keresztül valóban példát mutathatnak eddig a fotelben tunyuló kortársaiknak, sokszor nem hivatásos sportolók.

Van úgy, hogy olyan emberek hozzáállásából merítünk az életünkben később mérföldkőnek bizonyuló példát, akik előttünk állnak sorban a boltpénztárnál, vagy ugyanúgy a gyerekkel rohannak az óvodába reggel, mint mi. Van úgy, hogy a szenvedélyükről csillogó szemmel mesélő amatőröket fogjuk követni inkább.

A Fehérvári Amazonok közül csak egyiküket, Péntek Gáborné Erikát ismertem korábbról, mert gyerekeink közös iskolába járnak. Jó ideig fogalmam sem volt, hogy a folyton mosolyogós, rövid hajú, sportos háromgyerekes nő a csinos egyberuhákat levetve amúgy futócipős kilométerlady, de ha észleltem volna is, talán rálegyintek: hiszen annyian futnak. Erika és futótársai, Dobosi Andrea, Szabó Veronika és Jurenka Zsófia azonban nem egyszerűen csak futnak: ők a város leg-eredményesebb amatőr női négyes futóváltója. Futnak az egészségükért. Futnak, hogy bizonyítsanak. És futnak, hogy másoknak is megmutathassák, hogy futni jó.

- Álmunkban sem gondoltuk volna hogy életünk első UB-jén (Ultra Balaton, 218,2 kilométeres tókerülő futóverseny, amelyet 11. alkalommal rendezte meg május 19-21. között - a szerk.) a négyfős női csapatunkkal 1. helyezést érünk el, 20:41:49-es idővel, szélsőséges időjárással, de élményfutással... - tudósított Erika a közösségi oldalon.

A hatalmas kihívást jelentő távnak a budapesti, de a fehérvári kórházban dolgozó Jurenka Zsófia gasztroenterológus orvos vágott neki elsőként, a kenesei indulópontról. A szőke, kislányos doktornőt sorban váltották a többiek, ki tűző napsütésben, zuhéban futott, míg a társak az éjszakai sötétben, szinte tökéletes magányban, olykor csak a kerékpáros-lámpás segítők mellett rótták a kilométereket. A felfokozott hangulatú, egyébként remek, profi szervezésű futóesemény hétvégéje után jó néhány nappal találkoztunk bár, de Era és Andi még mindig annyira fel voltak pörögve az élménytől, hogy egymás szavába vágva mesélték: ha fizikailag hatalmas kihívás is, de feledhetetlen egy ilyen futás.

Az Amazonok így négyen egyébként csak közel egy éve ismerik egymást, egyébként a Honvéd Szondi amatőr futóklub tagjai, s egy Balatoni Spurin figyeltek fel egymásra. Az április 23-ai CEP Fehérvári Félmaratonon is indultak, s bár a leggyorsabb női váltóként sikerült célba érniük a 48 induló váltócsapat közül, egyedül ők maradtak ki a helyszíni elismerésből, mert a versenyen nem értékelték külön a női és férfi váltókat. Sebaj: az egy hónapra rá következő UB kárpótolta őket az aranykupával.

Van köztük, aki tapasztalt futó, hiszen Veronika évek óta foglalkozik eredményesen tájfutással. Andi 30 évvel ezelőtt atletizált, ma a jógás és fitneszoktatói tapasztalata segíti, Erika hat éve, először otthon, a gyerekek alvásidejében egy ajándékba kapott futópadon kezdett el futni, Zsófi tengernyi munkája mellett igyekszik időt szakítani a mozgásra. A futásra vagy rákattansz vagy nem, összegzi tömören Era, s ahogy Andival összebólintanak, látom: ez életre szóló kattanás lesz.