Ez már nem tréfa!

Ebben sok más társadalmi együttható mellett fontos szerepet játszottak nagytekintélyű személyek is, mint Prohászka Ottokár püspök és a nagyszerű történész Hóman Bálint, akik bár különböző időpontokban, mindketten a város országgyűlési képviselői is voltak. Persze az ő segítségük kevés lett volna, ha helyben nem találkozik olyan, a várost szerető, a városépítéshez értő szakpolitikusokkal és szakemberekkel mint amilyen Marosi Arnold ciszterci tanár, a múzeum igazgatója, Schmiedl Ferenc főépítésze, és persze, a polgármester, Csitáry G. Emil voltak. Az ő erőfeszítéseik eredménye lett a modern Fehérvár megszületése.

Ezekben az évtizedekben lett Fehérvár a szép szobrok városa is. Csak a szűk belvárosban vegyük sorra az alkotásokat! A megyeháza előtt Sidló Ferenc Szent Istvánja, a szemináriumi templom oldalán Moiret Ödön Nagy Lajos királya, a székesegyház hátfalán Pásztor János magasztos szépségű világháborús emlékműve, a Szent Anna kápolna és a székesegyház között álló Kálmencsehi Domonkos mészkő szobra Ohman Bélától, a városháza sarkán Pátzay Pál egyik főműve, a Barátok templomának oldalán Medgyessy Ferenc domborműve, s néhány lépésnyire tőle a város egyik szimbólumává vált Országalma megint Ohmantól, a Prohászka-liget emlékműve ugyancsak tőle, a liget másik oldalán Lux Elek munkája Wathay Ferenc monumentális hatású ülő figurájával, s végül az 1543-ban a város kapuja előtt hősi halált halt Varkocs György szobra Erdey Dezső kezéből.

Kornis Gyula új szobra az árkádok alatt: Lehetne a ház portása, aki éppen kijött szellőzködni, esetleg rágyújtani

Akad köztük a mai néző számára kicsit akadémikus ízű kompozíció, van barokkosan romantikus, kiszámítottan klasszikus, van tömegében finom és elegáns, van keményen erőteljes. Egy valami közös mindőjüknél: a hely, ahol helyüket lelték, minden esetben telitalálat! Csak emlékeztetnék rá, milyen gondos, szakértő figyelemmel keresték meg Szent István szobrának a helyét, s találták meg a Pátzay lovasáét! Milyen zseniálisan találták meg a Kálmáncsei figura helyét és méretét, vagy ahogyan Erdey Dezső Varkocsról mintázott szobrát tudták az eléje nyitott medence víztükrével kiemelni, a hős a személyes méltóságát megtartani.

Ez a múlt, ez a 70-80 évvel ezelőtti történet ugyanúgy a miénk, fehérváriaké és ugyanúgy nemcsak a miénk, hanem minden hazánkfiáé .És ez a múlt kötelez. Nemcsak szavakban, tettekben is!

És most legyen szó a tréfáról. Az ezredfordulóra városunkat is elérte a divat, amely addigra már Európa szerte, így hazánkban is már régóta dívott. Fehérvár közterein is megjelentek a kedvesen, közönségszórakoztató zsáner-plasztikák. Mondhatom, ez nem az én világom, de ettől ez még létező műfaj. Baj csak akkor van, amikor a valódi, a méltóságot hirdető szobor és e között a különbség eltűnik.

A baj gyorsan jön, és egyik követi a másikat. Az első az volt, amikor valakik fölrúgták a Varkocs szobor körüli tér eredeti kialakítását, és semmibe vették az elegáns arányokat. A városvédő hős alakja a fröcskölődő, fürdőző gyerekek között maga is egyszerű játékkatonává változott. A szobor a helyét, a térben szükséges arányrendszert veszítette el, Varkocs György pedig a méltóságát.

Aztán megjelent a ciszterek gimnáziumának ajtajában egy aktatáskás lépcsőnjáró figura. Ő gróf Klebelsberg Kunó, egykori (talán a legemlékezetesebb!) kultuszminiszterünk. Itt van a tettenérhető tévedés! A modern, huszadik századi szobrászat, és az emlékműszobrászat is évtizedek óta szívesen él a megidézett személyiségek emberközeli, mindennapias ábrázolásával. Hazánkban is voltak erre igazán sikerült példák. Az első talán Ferenczy Béni szuggesztív ábrázolású Petőfi Sándor szobra volt még a 40-es évek végéről, de e ebbe a sorba tartozik Vilt Tibor Eötvös-emlékműve Ercsiben, vagy Varga Imre remek Radnótija. Folytathatnánk a sort...

Egytől egyig mindennapian emberi megjelenítések, miközben mindegyik kompozícióban érezhető a formát szinte szétrobbantó drámai feszültség. Ez a fajta szellemi feszültség nem mindig tud megvalósulni. Emlékeztetnem kell Varga Imre a vatikáni magyar kápolnába készített Szent Istvánjára: a sietősen lépkedő, a szentkoronát hóna alatt vivő figura csak arcának évszázadok hagyománya által ismert jellegzetességei okán azonos az ábrázolttal. Bizony, a tartásában, megjelenésében is valódi Klebelsbergre a Zichy liget árnyas fái között meghúzódó mellképben, Kisfaludi Stróbl Zsigmond munkájában ismerhetünk

A Bartók Béla tér azóta újabb szoborral gazdagodott. Táblája még nincs, de úgy mondják, ez Kornis Gyulát , a 20. századi magyar filozófiai gondolkodás kiemelkedő alakját, Klebersberg Kuno államtitkárát ábrázolja. Hasonlít? nem hasonlít?, nem tudom, de nem is ez a legfontosabb: hanem az arányok! Az életnagyságú, kicsit köpcös, kopaszodó figura hasa alatt összefogott kézzel a mintegy ötméteres magasságú árkád nyílásában áll és nézelődik. Lehetne a ház portása, aki éppen kijött szellőzködni, esetleg rágyújtani. Akciótlan nyugalma azonban rögtön érezteti, hogy nem ember ez, csak szobor. De akkor hogyan kerül ide? Ide, ahol felette két hatalmas kőalak Anonymus és Kálti Márk pirogránit figurája magasodik a homlokzaton? Nem tévedés, ez már kegyeletsértés, amikor a nagyformátumú tudóst és államférfit, mint törpét mutatják az erre járónak!

Bocsánat, hogy szólok, de ez már nem tréfa!