Augusztus Oklahomában: Tracy Letts darabja a nagyszínpadon

Elfojtások, hazugságok, színlelések, szörnyű és nevetséges titkok, gyűlölségek és vonzódások kerülnek napvilágra patikamérlegen adagolva, a végén kitálalva a drámai slusszpoént. Színdarabok, filmek kedvelt dramaturgiai laboratóriuma az amerikai kertváros, birtok, amely ha délen terül el, annak külön levegője és atmoszférája van. Forró levegője és romlott atmoszférája.

Megjelenése után rögtön nagy sikert aratott Tracy Letts Augusztus Oklahomában című színműve. Díjazták, sztárokkal megtűzdelt film is készült belőle, és Magyarországra is hamar eljutott: a Vígszínház dicséretes gyorsasággal színpadra ültette.

Egy hete pedig a fehérvári Vörösmarty Színház is bemutatta a háromfelvonásos darabot, Szikora János rendezésében. Első hallásra kicsit riasztó a három etap, ám Letts ügyesen, rutinosan adagolja a fordulatokat, a családi pokol beteges bugyrai jó ritmusban tárulnak fel, s noha nem túl sokat bíbelődött a jellemek árnyalásával, erre szokták azt mondani, hogy jól megcsinált darab. Ráadásul a karakterek viselkedése, a fanyar, gyakran pengeéles dialógok titkokat rejtenek, mi pedig tudni vélnénk, hogy mi rejlik a külsőségek mögött. Betegség, alkohol, drog, gyógyszerek ízesítik a családi drámát, én pedig azon tűnődtem, hogy mikor lesz igazán közöm az egészhez. Nos, az első felvonás nem nagyon segített, nevezzük ezt a bő ötven percet hosszúra nyúlt bevezetésnek. Ráadásul volt benne egy számomra kicsit a kínos jelenet: a 14 éves Jen Fordhamet alakító Bánky Sára erőltetetten túlkacagott vallomása sutára sikeredett. Kevesebb több lett volna, mert így azt éreztem, hogy valaki mindenáron el akarja játszani, hogy a hisztérikus vidámság mögött ott a keserű koravénség.

Aztán az előadás beindul, pontossá, egységessé válik a játék, a jelenetek is filmszerűen pörögnek a különböző helyszíneken. Elsősorban azért, mert szerintem jó a tér: mintha több monitort , mozis osztott képmezőt látnánk a vidéki lak felső szobáiból és alsó traktusaiból. Ügyes a világítás, és a fent és lent külön-külön zajló történések sem mennek egymás kárára. Időnként persze megoszlik a figyelem a szobák és a nappali között, de egyrészt a fenti snitt is jellemez: adott esetben az unottá vált intimitást. Másrészt a rendező próbál ügyelni rá, hogy a párhuzamos történések ne oltsák ki egymást.

Beverly Weston (Derzsi János pár perces erős jelenléte) tehát kilép az életből, és a következő bő két és félórában mi is megtudjuk, hogy miért. Alámerülünk a családi mocsárba, és megismerjük a feleséget, az özvegyet, Violetet, aki szájrákkal küzd, és marokszámra tömi magába a gyógyszert. Varga Mária szép lassan építi fel a figurát, hogy aztán egy nagyon érzékeny, kiváló alakítással érdemelje ki a tapsot. A három lányát alakító színészek közül Radnay Csilla (Barbara Fordham) pontosan érzékelteti a nő bizonytalanságát és azt, hogy könnyen olyanná válhat, mint az anyja. Varga Gabriella (Karen Weston),aki szintén jó a tudatos naivságba menekülő, külsőségekbe bújó húgként, Kerkay Rita (Ivy Weston) pedig a még őszintén érzékeny, menekülni legkisebb lányként. Závodszky Noémi (Mattie Foe Aiken) sikeresen küzd meg a sorsa, titka miatt gonosszá, rideggé lett asszony szerepével. Sághy Tamásnak (Bill Fordham), és Egyed Attilának (Charlie Aiken) emlékezetes jelenetei vannak, és Tűzkő Sándor (Steve Heidebrecht), Kelemen István (Deon Gilbeau) is uralja szerepét. Váradi Eszter Sára (Johanna Monevata), az őslakos indián lány öntudatos méltóságot hordoz, olyat, amilyet Westonék már régen elvesztettek.

Az Augusztus Oklahomában végül összeállt, erős jelenetek bizonyítják ezt. A szünetben még tétovázó közönség is láthatóan így érezte.