Gyöngyházfényű ragyogás

Nem véletlen, hogy Gyöngyházfényű ragyogás a kiállítás címe, és a Szolnoki Művésztelep első ötven évének (1900-1950) alkotásaiból mutat be válogatást a Városi Képtár-Deák Gyűjteményben. A 2016-os év székesfehérvári időszaki képzőművészeti kiállításai sorában kiemelkedő szerep jut a tárlatnak, amelyben a szolnoki Damjanich János Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből ötvenhárom műtárgyat szerepeltetnek, és ezt egészítettük ki a Deák gyűjtemény hét ide kapcsolódó alkotásával. A tárlat huszonhárom művész életművébe ad betekintést, a már említett Aba-Novák Vilmos alkotásaitól Koszta József, Peske Géza, Pólya Iván munkáin át Zádor Istvánéig.

Szlányi Lajos: Szolnoki ház című műve is látható a tárlaton

A művésztelep előzményei a 19. század közepére nyúlnak vissza. August von Pettenkofen osztrák festő az 1848-49-es forradalom idején megfordult Szolnokon is, az osztrák csapatok hadifestőjeként. Számos rajzot, litográfiát készített a szabadságharc egy-egy mozzanatáról és a vidékről. Majd 1851-től 30 éven át minden esztendőben felkereste a várost, művészeti kör csatlakozott hozzá. A 19. század második felében az Európában próbálkozó, tanuló magyar alkotók Bécsben és Párizsban ismerték meg Pettenkofenék szolnoki témájú műveivel. Érdekes módon külföldiek fedezték fel Szolnok és környéke értékeit, és az 1870-es évek közepén indult el néhány, a sikert addig külföldön kereső művész a városba, köztük Aggházy Gyula, Bihari Sándor, Mednyánszky László. A művésztelep létesítése a század végén már kézzelfoghatóvá vált, aztán a Tisza és Zagyva összefolyásánál, a régi szolnoki vár helyén épült fel: alig két év alatt 6-6 műtermes lakással készült el a két épület, melyeket 1902. június 29-én adtak át ünnepélyesen.

A század elejétől kezdve Szolnok a magyar plen-air festészet, majd az impresszionista törekvések fontos bázisává vált. Olyan művészek fémjelzik az ottani alkotó munkát, mint Fényes Adolf, Pongrácz Károly, Zombory Lajos, Koszta József, a két világháború között Aba-Novák, Pólya Tibor, Chiovini Ferenc. Zádor István, Patay Mihály. Később Bernáth Aurél, Kerényi Jenő, Borbereki Kovács Zoltán. A korszak legendás alakjai voltak még a Pólya testvérek is.

A második világháborúban tönkrementek a műtermek és a Művészeti Egyesület muzeális képgyűjteményes is. Maga az egyesület 1946-ban újjáalakult. A művésztelep az első ötven év után , más feltételekkel, de tovább működött, újabb korszaka pedig 1987-ben kezdődött. Előbb a telep jobb szárnyát, majd 2002-ben a bal szárnyát újították fel, a művészeti ügyek pedig az újraéledt Művészeti Egyesület kezébe kerültek.